Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-131
74 Az országgyűlés képviselőházának 131. bizonyos követelmények, amelyeknek érvényt kell szerezni, de ezeknek mindig, minden körülmények között érvényt kell szerezni, elsősorban akkor, amikor az építési engedélyt kiadják és a ház épül. De 20—30—40 évvel ezelőtt épült házak tulajdonosait most, néhány hónappal a választás után, különösen ilyen címeken molesztálni és ebben a mostani rettenetes gazdasági helyzetben meg keseríteni, vérét venni, bosszantani és taposni, ha ez bölcseség. ha ez guvernementális érzés, akkor nincs bolsevizálás. akkor nincs felforgató politika, (Úgy van! Úgy van! balfelől!) mert ennél élesebb és hitványabb felforgatást, mint amilyent a hatóságok követnek el ezekkel a cselekményekkel, nem tudok elképzelni. Itt van azután egy másik eset. Csak igazolt dolgokat hozok ide, amelyek itt azonnal megtekinthetők. Kérem az igen t. csekély számú jelenlévő képviselőtársaimat, nézzék meg, ha nem hiszik. Itt van egy másik eset, tegnap mondotta ki benne, azt hiszem, az edelényi járásbíróság a döntő szót. Éppen jelen van Ivády Béla igen t. képviselőtársam, akihez folyó év tavaszán, mint akkori földmívelésügyi miniszterhez, az edelényi járásból egy deputációt vezettem. A legszegényebb emberek voltak jelen, kenyérmagot kértek, — azt hiszem, februárban vagy márciusban lehetett, — mert elfogyott a kenyerük és nem volt ennivalójuk. Ezeket az embereket egy Váczi József nevű odavaló földbirtokos vezette és a társaságnak azon tagjai részére, akiknek annyi pénzük sem volt, hogy saját költségükön utazzanak fel Pestre, 10—15 filléreket adtak össze a faluban azok, akiknek érdekében utaztak, hogy az útiköltséget összeszedhessék. Már a>z útiköltség összeszedését tiltott gyűjtésnek minősítették (Szeder Ferenc: Előre "tudtam!) és megindult a csendőrség s mindazokat a derék magyarokat, akiket Ivády Béla igen t. képviselőtársam itt látott és akikkel kezet szorított, kivétel nélkül becitálták a csendőrségre, azután^ megindult valamennyiük ellen a kiih'ágási eljárás, sőt odáig fejlődött a dolog, hogy a küldöttség vezetőié Váczi József ellen a járási tisztiügyész. Farkas Gyula di\ — egyébként országgyűlési képviselő — feljelentést tett az ügyészségen csalás vétségének kísérlete 'miatt. Féléven keresztül folyt csalás vétségének kísérlete miatt Váczi József ellen az eljárás, míg véguï a tegnapi napon meghozta az illetékes járásbíróság az ítéletét, amelyben természetesen bűncselekmény hiánvában felmentette őt és megállapította hogv Váezi József közérdekből helyesen járt el, amikor a miniszter elé deputációt vezetett, kérelmeket terjesztett elő és azt, hogy egyes tagok egvidejuleer oénzeryüjtés útján biztosították utazási költségeiket, kifogás tanyává tenni egváltalában nem lehet (Szeder Ferenc: Csak azért csinálnak ilyet, hogy- legyen munkáinké De félesztendőn keresztül ez a kifogástalan, korrekt úriember csalás vétségének vádiával terhelten sétált abban a Borsod megyében, ahol ellenzéki embernek lenni iffazannp/m +arto7ik a kívánatos mesterségek közé. (Rakov c *W Til>or: A. levelét loniák el!) Ezekkel a kihágási ítéletekkel és általában ezzel a magatartással kapcsolatban, tulajdonképpen csak a büntetőbíróság adhatna védelmet, mert a panaszok özöne ellenére semmiféle komoly intézkedés sem történik ezekben a kérdésekben, sőt az a benyomásom, hogry az a barátság, amely Borsod vármegye főispánját a miniszterelnök úrhoz fűzi, egyenesen arra báülése 1932 november 30-án, szerdán. torítja a főispánt, hogy most már még kíméletlenebbül és még kevesebb tartózkodással folytassa a bosszúállásnak és a politikai pártoskodásnak azt a politikáját, amely oly sajnálatosan nehezedik rá ennek a Borsod vármegyének derék népére, sőt derék közigazgatására, is, (Rakovszky Tibor: TTgy van!) amelynek borzalmas, helytelen és kifogásolandó magatartásáért egyesegyedül az a politikai befolyás felelős, amelyet a főispán gyakorol ebben a szerencsétlen vármegyében. T. Ház! A minimum, amit nekem itt a távollevő igen t. kormánytól kérnem kell, az, hogy legalább annyit biztosítson, hogy mindazokban a bűnvádi feljelentésekben, amelyeket a legkülönbözőbb hatósági személyek és főispánok ellen ismételten tettünk és teszünk, a soronkívüli eljárást tegye lehetővé. Ne forduljon továbbra is elő az a helyzet, amely éveken keresztül megismétlődik, hogy amikor a magyar bíróság verdiktjét kérjük ki ilyen visszataszító és szégyenletes ügyekben, a legkülönbözőbb taktikázásokkal akadályozza meg az igen t. kormány az igazságszolgáltatást abban, hogy egyáltalában eljusson abba a helyzetbe, hogy ítéletet mondhasson. Semmiféle politikai bűncselekmény miatt beadott feljelentés ügyében sem tudtunk ítéletig eljutni, mert az ügyészség nem vállalja a vádat, kormányzati utasításra. Pótmagánvád esetén felrendelik az iratokat az igazságügyminisztériumba, hónanőkig ülnek rajta. A nyomozás során nem találják a tanukat, levelezés folyik Kamcsatkától Honoluluig, de a büntető feljelentések stagnálnak, egyik év telik a másik után és a hitvá.nyságok és visszaélések változatlanul folynak ebben az országban és hova-tovább forradalmasítani fogják ennek az országnak a népét, ha végre a mi önfeláldozó kötelességteljesítésünk nyomán ezt az egész elavult, bűncselekményeken felépült politikai rendszert nem sikerül tisztességes. becsületes. népbarát, őszinte, igaz, új magyar politikával helyettesíteni. (Ügy van! balfelől.) T. Ház! A jelen nem levő t. kormányhoz az a minimális kérésem van, hogy tessék végre legalább a bírói igazságszolgáltatás soronkívüli érvényesülését lehetővé tenni és megengedni és lehetővé tenni azt, hogy a független magyar bíróság oltalma alatt tisztességes magyar állampolgárok, ha mást nem, legalább azt az utólagos elégtételt megszerezzék, ami minden tisztességes embernek, aki ebben az országban él, joggal kijár. T. Ház! Ez már olyan erkölcsi létminimum, amelyből engednünk nem lehet. Nagyon sok mindenből engedtünk már, nagyon sok illúzióról, nagyon sok reményünkről mondottunk le ezzel a mostani kormánnyal kapcsolatban is, mert ezek az utóbbi hetekben bekövetkezett sajnálatos és visszataszító cselekmények nem új stílust jelentenek, hanem a régi rossz stílus leghitványabb jelenségeit elevenítik fel újból. (Úgy van! balfelől.) T. Ház! Nem tudok ezekről a kérdésekről másként, mint a felháborodás hangján beszélni, mert elvégre ennek az országnak a maga lealázottságában, csonkaságában nincs nagyobb értéke, mint az a kulturális erő, az a nyugati, európai színvonal (Ügy van balfelől), melyet mindig jelenteni tudtunk és nemcsak azzal a nyomorult igrici, vagy mezőcsáti választópolgárral szemben, hanem a nemzet jó hírnevével és a revízió sikerével szemben elkövetett merényletek is, azok a bűncselekmények, amelye-
