Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

69 Az országgyűlés képviselőházának 131. hogy a forma gyakran a zsarolás tényálladékát is kimeríti? Hajlandó-e a miniszter úr az ilyen biztosító- és pénzintézetek ellen a legszigorúbban eljárni, ^az így kötött biztosításokat hatánytalanítani és a jövőre ilyen kizsákmányolásoknak útját vágni?» Elnök: "Némethy Vilmos képviselő urat illeti a szó. Némethy Vilmos: T. Ház! Nem vagyok ellensége a biztosító társaságoknak, mert ^ hiszen magam támogatom és egyenesen kívánom, hogy minél több tűzkárbiztosítás köttessék az országban amihez még azt is szeretném hozzátenni, hogy szinte^ annyira szükségesnek tartom ennek az általánossátételét, hogy ha ránézek a Társadalombiztosító felhőkarcolójára, ebben az esetben azt mondanám, bogy elférne még abban a tűz- és jégkárbiztosítás is és annak haszna, azt hiszem, pótolná azt a kárt és veszteséget, amelyet a Társadalombiztosító okoz, — mégis a biztosító társaságoknak olyan dolgaival kell r ma foglalkoznom, amelyeket én visszaéléseknek tartok. A biztosító társaságnak nevezetesen az a szokásuk, hogy vidéken apró pénzintézeteknél betéteket helyeznek el és ennek fejében kikötik maguknak, hogy a folyósított kölcsönöknél a biztosításokat irányítsák az illető biztosító társaságokhoz. Ez normálisan olyan üzlet, amely ellen senkinek kifogása nem lehet. Ma azonban, amikor a gazdasági helyzet annyira rossz, ha megteszik egyes intézetek, összejátszva az érdekelt pénzintézet tisztviselőivel azt, hogy a lejárt váltó- és egyéb tartozásoknál egyszerűen kényszerítik a kisgazdákat r a biztosításra, — amikor pedig azok egyébként sem tudják adóikat és a kamatokat megfizetni s azzal fenyegetik meg őket, hogy nem fogják meghosszabbítani kölcsöneiket, akkor ez súlyos visszaélés. Ilyen esetek jutottak kerületemben tudomásomra és mivel tudom, hogy nemcsak kerületemben történnek meg, éppen ezért hozom ide ezeket a Ház elé. Hogy milyen nagyságú adósságoknál követik ezt az eljárást, erre nézve eléggé jellemző, ha felolvasok egypár ilyen esetet. Pál Andor, csörnyeföldei lakosnak 500 pengős, Kóbor Andrásnak 400 pengős, Marakó Józsefnek 150 pengős, Kondákor Imrénének 327 pengős, Rúzsa Jánosnak 150 pengős és Gazdag Károlynak 150 pengős tartozása járt le. Amikor a lejárathoz közeledtek, felkereste őket a HollandMagyar Biztosító Társaság ügynöke azzal a fenyegetéssel, hogy a takarékpénztár nem fogja kölcsöneiket meghosszabbítani; ezt a fenyegetést megerősítette a takarékpénztárnak egyik tisztviselője is és rávette őket arra, hogy olyan biztosítást kössenek, amelynek díja meghaladja az évi kamat összegét. Kérdem, lehetséges-e ilyen abuzust bevezetni amikor semmire másra nem telik pénze a gazdának? Vagy hogy tovább menjek ebben a példában, megtörtént az is, hogy Mód István felsőszemenyei gazdát, akinek Faksz.-háza van, tehát amúgy is biztosítva van, ismét újabb biztosításra kényszerítették. Nem akarok hosszadalmas lenni a kérdés taglalásában, azonban mindenesetre úgy gondolom, hogy a pénzügyminiszter úrnak módjában áll, hogy az ilyen kényszerítéseket meggátolja, mert hiszen az összegek maguk mutatják, hogy nem lehet arról szó 5—6 holdas gazdáknál, — mert hiszen azon a vidéken nagyon kevés nagyobb gazda van — (Egy hang a balülése 1932 november 30-án, szerdán. középen: Egy-kettő akad, aki nagyobb!) házas gazdáknál, hogy a kölcsön biztosítéka annyira csökkent volna, hogy 150—200 pengős tartozásra nem volna elég fedezet magában a birtokban anélkül, hogy biztosítást kötnének. Ha a kölcsönök folyósításánál nem kívánták ezt, ne kívánják most sem a pénzintézetek; főleg ne kívánják ilyen módon, mert ez majdnem kimeríti a zsarolás tényálladékát. Tisztelettel arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy mindenesetre gátolja meg az ilyen visszaéléseket, és pedig nemcsak ezekben az esetekben, mert itt nagy tömegről, pár száz ilyen időközi biztosításról van szó, hanem lehetőleg hasson oda, hogy ezek a kerületemben kötött biztosítások hatálytalaníttassanak. Annál is inkább tegye meg ezt, mert hiszen legtöbbjétől — amint az itt felmutatott iratok^ bizonyítják — fizetési meghagyással, tehát bírói úton hajtották be a díjakat, és amikor a behajtás már megtörtént, akkor még külön 4 pengős költségeket is követelnek az ügyvédek részére. T. Ház! Ezek az összegek 15—20—40 pengős kis tételek. Ezen a vidéken azonban az inség nagy volt, mert hiszen a szárazság a burgonyaés tengeritermést, valamint a takarmányt teljesen tönkretette, és habár a kereskedelemügyi minisztériumban sikerült elérnem, hogy külön leszállított tarifával szállíthatnának oda maguknak takarmányt, ezek az emberek ezt sem tudták megtenni, mert annyi pénzük sincs, hogy azt a leszállított tarifával szállított takarmányt megvegyék. Ilyen vidéken az embereket már ilyen összegek is egyenesen olyan helyzetbe hozzák, hogy például az egyiknél megtörtént, hogy 34 pengős tartozása fejében egyenesen a házát árverezték el. Kérem, hogy a pénzügyminiszter úr hatalmával gyakoroljon erre a megnevezett MagyarHolland.. Biztosító Intézetre olyan nyomást, hogy ilyesmire ne vetemedjék többet és azokat a biztosításokat, amelyeket ilyen úton megköj tött, minthogy ezek egyenesen kizsákmányoló ügyleteknek is minősülnek, lehetőleg semmisítse meg és fizesse vissza a biztosítási díjakat. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A képviselő úr

r által előterjesztett interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Sorrend szerint következnék Dinich Ödön képviselő úr interpellációja. A képviselő úr bejelentést kíván tenni. Dinich Ödön: T. Képviselőház! Kérek engedélyt arra, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a kért halasztást megadta. így sorrend szerint következik Kóródi KaJ ^na János képviselő úr 8. szám alatt bejegyzett interpellációja. A jegyző úr lesz szíves az interpelláció szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): «1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Tompa községben Szabó Gyula községi jegyző magatartása következtében évek óta állandó harc folyik? 2. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a jegyző fegyelmi ügyében marasztaló határozatot hozó képviselőtestületi tárgyaláskor több képviselőtestületi tagot meghívó