Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-131
'Az országgyűlés képviselőházának 131. rettenetes és a lelkekből kisikongó végsőén kétségbeesett segélykiáltásokat, amelyek a társadalom és a kormányzat felé hangzanak el. Csak egy képviselő helyzetében kell lenni — és a miniszter urak közül többen képviselők, tehát maguk is tapasztalhatják, hogy mi történik — és látják, hogy a falu népe jön fel ide és hogy jön a maga adópanaszaival, árveréseinek tömegével, könyörög és kér, hogy segítsünk rajta, ne vigyék el az utolsó tehenüket, lovukat, magtárukat ne fosszák ki és ne kótyavetyéljék el ezeket az értékeket, amelyek egy egész élet munkájának keserves eredményei és most egy pillanat alatt egyszerre semmivé válnak, amellett pedig még az az eredmény sincs meg, hogy a kincstárnak valami haszna legyen, mert hiszen azoknak az értékeknek, amelyeket szerezni akar általuk, csak nagyon jelentéktelen hányadát tudja ezeknek az árveréseknek következtében magának biztosítani. Ennek a parlamentnek egész mostani működése szánalmas: nézni, hogy itt mentelmi ügyeket tárgyalunk, hogy itt kérvények ügyeit tárgyaljuk, amikor dörömiböl az élet kapuján a segélykiáltók egész sötét serege, amikor azt kívánják tőlünk, hogy foglalkozzunk szeretettel és becsülettel az ő dolgaikkal. Hiszen amikor a mandátumot tőlük átvettük, akkor kivétel nélkül megigértük, hogy becsületesen hű sáfárjai leszünk ügyüknek. S amikor idejövünk, jközömíbösséggel és olyan programmtalansággal találkozunk, amely ilyen nehéz időkben könnyelműség. Azt mondom, vulkánon méltóztatik táncolni. A t. kormányzat és a t. új stílus ezalatt a vulkán oldalán, a tűzhányó oldalán szóvirágokat ültetnek, a helyett, hogy meg akarnák menteni ezt az országot. Ilyen kis apró eseteken keresztül, amelyek azonban kihatásaikban jelentékenyek, mutatkozik meg a /kormányzati rendszer egész betegsége. Figyelmeztetem a t. belügyminiszter urat, hogy méltóztassék ezeket a mostani tárgyalásokat, amelyek a belügyminisztériumban folynak az Oti. szanálási tervezete körül, lelkiismeretes mérlegrevetés alapján abból a szempontból ítélni meg, hogy ezek a tárgyalások ne vezessenek antiszociális eredményekre, viszont az Oti. terheivel ne szaporítsák azokat az adóterheket, amelyek amugyis agyonsújtják ma a dolgozó társadalmat. Nehéz dolog ezekben a kérdésekben az igazságot eltalálni, de tiszta lélekkel és az erők mérlegelésével meg lehet találni, mert arról nem lehet szó, hogy amikor az Óti-nál a járulékhátralékok egész tömege halmozódik fel, azokat kíméletlenül be lehessen hajtani. Törölni kell a hátralékok jelentékeny részét, mert azok már úgyis csak papíron vannak meg, azokat behajtani többé úgy sem lehet. Méltóztassék a 24 százalékról 12 százalékra leszállított késedelmi kamatot újabb 6 százalékkal leszállítani. S lehetőséget adni arra, hogy a kifizetések mégis megtörténjenek. Vagyis alkalmazkodni kell az élethez, az élet szomorú és rideg lezsugorodottságához, azokhoz a viszonyokhoz, amelyekbe mindenki került és ne méltóztassék régi illúziók szerint intézni az ország ügyeit, amikor itt nyakló 1 nélkül költekeztünk, építkeztünk, amikor a felhőkarcolót, ezt az aktatömegsírt létesítettük, amikor felduzzasztottuk a Társadalombiztosítót. Hiszen a Társadalombiztosító annak rettenetes terheit is viseli, hogy az állam bizonyos hivatalaiból 1927 körül ezerszámra helyeztek el ott ülése 1932 november 30-án, szerdán. 59 alkalmazottakat és ezeknek az alkalmazottaknak még nyugdíjterheit is, amelyeket régi szolgálatuk után kell nekik annakidején fizetni, az Oti.-nak kell majd vállalnia és fizetnie. Egyébként is lehetetlen ezzel a hallatlanul nagy létszámmal dolgozni, amikor az Oti. járulékjövedelmei hallatlan módon csökkentek és amikor a biztosítottak létszáma is jelentékenyen megcsökkent azóta, amióta ez az intézmény újjáalakult. Tisztelettel kérem tehát a belügyminiszter urat, méltóztassék óvatosan eljárni az Oti. szanálási terve körül és ne honorálja azokat az antiszociális szempontokat, amelyek az elnökség javaslatában foglaltatnak. Elnök: A képviselő úr által előterjesztett interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Sorrend szerint következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak a hortobágyi zsilip létesítése tárgyában bejegyzett interpellációja. A jeg-yző úr lesz szíves felolvasni az interpellációt. Esztergályos János jea-yző (olvassa): «Interpelláció a kormányhoz. Mi az oka annak hogy a hortobágvi zsilip létesítésére vonatkozó tervek hosszabb idő óta jóváhagyást nem nvernek s az építkezési engedély meeradása késik, holott a hortobágyi zsilip létesítése közgazdasági szempontból is rendkívül fontos, másfelől nedig a té T i ínségmunkák produktív lebonyolítását is elősegítené?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T Ház! A föld m ívelésügyi miniszter úr nem lévén itt, nincs kivel vitába szállnom abban a tekintetben, miért késik ennek a reánk nézve rendkívül fontos zsilipépítési munkálatnak jóváhagyása és hogy a kormány az illető ármentesítő társulatnak a maga részéről nyujt-e segélyt. Az interpel'áeióban a kérdést feladtam: ha a miniszter úr választ ad nekem rá akkor majd a magam részéről kifejtem szempontjaimat abban az esetben, ha a válasz közérdekellenesen kedvezőtlen lesz. Elnök: A képviselő úr az összkormányhoz jegyezte be interpellációját, a képviselő úr által bejegyzett és elmondott interpelláció tehát_ az összkormány képviseletében kiadatik a miniszterelnök úrnak. Sorrend szerint következik Némethy Vilmos képviselő úrnak a tűzkárbiztosításra kényszerített kisgazdák érdekében bejegyzett interpellációja. A jegyző úr lesz szíves az interpellációt felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa); «Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz egyes biztosító intézetek és vidéki pénzintézetek összejátszásáról azzal a célzattal, hogy kisgazdákat a mai gazdasági viszonyok ^ között olyan terhes biztosítások megkötésére kényszerítsenek, amelyeknek díjait elviselni képtelenek. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy egyes biztosító intézetek ügynökeikkel a vidéki pénzintézetek adósait tartozásaik esedékessége idején felkerestetik és azon fenyegetéssel, hogy csak tűzkárbiztosításkötés esetén lesz tartozásuk meghosszabbítva, ily ügyekben járatlan kisgadákat súlyos feltételű biztosítások megkötésére kényszerítik 1 ? Tudja-e a miniszter úr, hogy ezt nem a fedezeti biztosíték csökkenése indokolja, hanem csupán az erkölcstelen nyereségvágy és 8*
