Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Az országgyűlés képviselőházának131. arra vezetne, hogy a végrehajtások alkalmával az ingatlanok tömege és a holdak tízezrei és százezrei kerülnének dobra. Ez igazán nem célunk. (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Az a mezőgazdasági eszköz, az az állat, ha el is árverezik, nem semmisül meg, más kézbe jut, amely mint bérlő jelentkezhetik a föld megművelésére. A kisexisztenciák védelme ezzel a szakasszal tökéletesen biztosítva van és gondom lesz rá, hogy a végrehajtás során ennek a szakasznak semmibevétele ne történhessék meg. (Pakots József: Pedig megtörténik állandóan két-háromholdas gazdáknál!) További intézkedések fognak történni abban az irányban, hogy a szabadkéziből való eladás lehetősége is biztosíttassék, mert ezáltal az árverési költség kérdése is megoldódik, kiküszöbölődik és lehetővé válik, különösen állatok végrehajtás alá vonásánál, hogy az illető végrehajtást szenvedő maga értékesítse állatát. Ezek az intézkedések szintén a legközelebbi időben fognak napvilágot látni. Azt hiszem, hogy azokra a konkrét kérdésekre, amelyeket az interpelláló képviselő urak felvetettek, megfeleltem és megfeleltem azokra az elvi aggályokra is, amelyeket Farkas Tibor igen t. képviselő úr hozott fel. Kérem az igen t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Elnök: Az interpelláló képviselő urakat interpellációjuk sorrendjében illeti meg a viszonválasz joga. Farkas Tibor képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor: T. Ház! Már válaszom kezdetén sajnálattal kell kijelentenem, hogy a Pénzügyminiszter úr válasza éppen nem győzött meg elvi aggályaim tekintetében. Sőt továbbmegyek. A pénzügyminiszter úr az olasz példáról és Olaszországról beszélt. Olaszországban, ha jól tudom, van egy híd, a sóhajok hídja, és azon van egy felírás: Lasciate ogni speranza. {Felkiáltások jobbfelői: Nem ott van! Dante poklán van! — Jánossy Gábor: A sóhajok hídján nincs felirat!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas Tibor: Hogy a kettő nem hasonlit-e nagyon egymáshoz és ha az egyiken nincs is felirat mégis nincs-e ott felirat annak ellenére, hogy nem olvasható, azt igen t. képviselőtársaimra bízom. Én feltéllenül szükségesnek tartottam, hogy a kettő között kapcsolatot teremtsek azért, mert a sóhajokból ma Magyarország gazdaságában igen sokat hallunk, a pénzügyminiszter úr válaszából pedig nem láttam azt. hogy reményre volna okunk. Én konkrét kérdéseket óhajtottam a pénzügyminiszter úr elé tárni s a pénzügyminiszter úr a legfontosabb konkrétuniülíra szerintem nem éppen válaszolt. A pénzügyminiszter úr arra, hogy az az arány, amelyet az állam a mai nemzeti jövedelemből adóban és köztartozásokban igénybevesz, elviselhető-e, vagy nem, nem nyilatkozott. Számokat sem hallottam; azt hiszem, egyetlen képviselőtársam sem. Figyelmeztetem a t. Házat és a kormányt is, hogy annakidején a külföldi szakértők, akik pedig nem humanizmusból jöttek ide és nem humanizmusból mentek Ausztriába, megállapították, hogy Ausztriában nagyon rövid idő múlva szükséges lesz az adókat csökkenteni, akkor, amikor a magyarnál sokkal gazdagabb osztrák köztársaság a nemzeti jövedelemnek 17%-át fizette. En a pénzügyminiszter úr elődjének cikkéből idéztem, annak az elődjének cikkéből, akiről a pénzügyminiszter úr annakidején nagy elismeréssel nyilatkozott; azt hiszem tehát, ismét olyan tekintélyre hivatkoztam, ülése 193Ê november êÔ-an, sterâah. 51 akit a túloldalon elfogadnak. Azt hiszem, abban a tekintetben talán nem igen lehetnek kételyek, hogy a viszonyok romlottak azon évek óta, amely években is hosszú időre elviselhetetlennek tartották már az ilyen magas százalékot. A pénzügyminiszter úr itt megint egy elvi kérdést is érintett, de nem ment bele annak mélyébe. Tulajdonképpen valami állami Planwirthsehaft-jellegű megoldást látszik javasolni. Ez az egész elgondolás a nemzeti munkaprogrammban nyilvánosságra is került, ott is mindig a háttérben kisért a fasizmusnak és a mussolinizmusnak bizonyos idealizálása. En azok közé tartozom, akik az olasz közgazdaságot nem látják annyira reálisan megalapozottnak. Efelett lehet vitatkozni, itt azonban a magyar parlamentben nem akarok erről vitázni, legfeljebb csak annyiban, hogy kívánatos-e utánozni mindent? En azt az elvi kérdést, hogy az államnak gondoskodnia kell mindenkiről, hogy megéljen az állam területén belül, egy bizonyos pontig elfogadom. Elfogadom ideiglenesen, de nem fogadom el azt a megoldást, hogy ne nézzünk arra, hogy a jövedelemeloszlásnál ki hogyan él. Mert én — méltóztassék elhinni f

— nagyon szomorú jelenségnek tartom szociális szempontból azt is, és nem tartom megnyugtatónak, ha vidéken a kistisztviselőknek nagyrésze azt tapasztalja, hogy ők elsején nem kapnak semmit, de soha nem hallják azt, hogy a legmagasabb tisztviselőknél, beleértve a Képviselőházat is, valamikor elmaradt volna csak egy napig is az esedékes illetmény. Ennek mindenesetre vannak szociális hátrányai. Ha itt bele akar avatkozni az állam a jövedelemeloszlásba — hiszen ez is lehet célja az adópolitikának —, akkor mindenesetre egészen más és sokkal radikálisabb intézkedésekre volna szükség, még azokon az elvi alapokon is, amelyeket a pénzügyminiszter úr itt hirdetett. Nem tartozom azok közé, akik nagyon sokait várnak a minden téren való állami beavatkozástól. Azt hiszem, Magyarországon már eddig is túladminisztráltak mindent; túladminisztráliták a mezőgazdaságot, az ipart s ez az állami adminisztráció a legtöbb esetben improduktív, már a gazdasággal kapcsolatban. Az állami jövedelmeknek és magánjövedelmeknek az a bizonyos, sok közgazdasági író által transzferálásnak, vagy cirkulációnak nevezett kérdése, amint a pénzügyminiszter úr érintette, ez bizonyos fokig áll. Az a mérték, amelyet az ország népe adózás terén elbír, attól függ, hogy az adó milyen célra fordíttatik, sőt nagyon sok függ attól is, hogy az az adó nem szolgál-e esetleg állami tartozások kamatjaként, amit jelenleg Magyarország esetében figyelmen kívül hagyhatunk, mert itt az adósságok kamata, amely belföldön elhasználtatik, nagyon kevés. A pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy a magángazdaságnak kötelessége a termelés felvétele és folytatása. Hiába vártam a pénzügyminiszter úr válaszát arra vonatkozólag, hogyan képzeli azt, hogy a faitel bőséges legyen, olcsó legyen, viszont pedig a másik oldalon ennek előfeltételei hiányoznak. Azt hiszem, szükséges, hogy talán ebben a tekintetben is beszéljünk őszintén, mert a pénzügyminiszter úr per absolute kijelentette, hogy az inflációt elíitéli. Azt hiszem, érthető az, hogy a pénzügyminiszterek inflációt hirdetni nem szoktak. A pénzügyminiszterek inflációt csinálni szoktak, vagy tovább megyek, a pénzügyminiszterek a kényszerítő körülmények hatása alatti az inflációt, mint valami nagyon 7*