Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

02 Àz országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án, szerdán. rossz, : de elháríthatatlan mentséget mégis elfogadják. Érdekes, hogy a magyar pénzügyi életnek azok a vezetői, akik annyira harcolnak az infláció ellen, annak idején az inflációt megcsinálták. (Jánossy Gábor: A nyakukba^ szakadt!) Azzal legyünk tisztában, hogy a háború alatt minden aljamban megcsinálták az infláció^ majdnem kivétel nélkül, akár így, akár úgy,.akár kontinentális, akár angol szisztéma szerint, mert azt mondották, hogy a háború finanszírozása olyan magas nemzeti cél, hogy ennek érdekében meg kell csinálni. — Csak felvetem a kérdést, — nem akarok ilyen kérdésékkel sokáig foglalkozni és a t. Ház figyelmét igénybe venni — azt hiszem, az a leghelyesebb, ha nem állítunk fel abszolút tételeket és nem mondjuk, hogy defláció vagy infláció az egyedül üdvös. Vannak esetek, amikor az egyik felel meg johban és vannak esetek, amikor a másik megfelelőbb. Ez a relativizmus kérdése. Én mindenesetre nem tudok elképzelni fokozott gazdasági tevékenységet pénz vagy hitel nélkül. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem tudok elképzelni vevőszáradékot> amely effektiv lenne anélkül, hogy hitel vagy pénz legyen. (Dinnyés Lajos: A pénz a bankokban van tezaurálva!) Mert hogy valaki hajlandó legyen vásárolni vagy vásároljon is, mert hiszen ez a fontos, ahhoz mégis szükséges, hogy meg legyen a képessége, a szándéka. És itt érintem azt a kérdést, amelyet a pénzügyminisziter úr a tezaurálásra vonatkozólag mondott. Én talán sok képviselőtátrsammal eltérően igenis azt állítom, hogy a mi nagyon kicsi bankjegyforgalmunk ellenére nagyon sok helyen mégis tapasztalható egy bizonyos kis tezaurálási tendencia. (Kun Béla: De nem a kisgazdáknál és kisiparosoknál!) Én is isméiéin a falut, a falun nagyon sokszor megtörténik — nem mondhatok konkrét példákat, de általában megtörténik — hogy 99%-nak nincs pénze, de azért akad otit is olyan, akinek van. nagyon kivételes esetekben kisgazda is van ilyen; mondom, hogy nagyon kivételes esetekbe, de mégis akad. Az államnak azonban az a hivatása, hogy csökkentse ezt a tezaurálási. tendenciát, amennyiben erre módja van. Azt kérdezem, méltóztatnak-e elképzelni valami csökkenését ennek a tezaurálási tendenciának akkor, amikor általában az egész, vonalon mindenkinek áresésekre kell számítania? Én nem igen tudom elképzelni, mert hiszen ate általános áresŐ tendencia mellett mindenkinek az érdeke azt diktálja, hogy tartsa a pénzét és várjon, mert utóbb még olcsóbban vásárolhat. A pénztől való menekülés inkább akkor szokott előállani; amikor az árak emelkednek és a pénzforgalom gyorsulása is akkor valószínűbb. A i tezauráló tendenciánál mindenesétre egy nagyon szomorú körülményre vagyok kénytelen felhívni a pénzügyminiszter úr figyelmét, és ezt szociális szempontból is ajánlom nagybecsű figyelmébe, mert káros hatásai is lehetnek. Az adók, illetve köztartozások fejében lefoglalt ingóságok vidéki árverésénél az árverésen megjelentek köztisztviselqk hozzátartozói is, és a köztisztviselők hozzátartozói árvereztek ott. Kérem beszédidőm meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a beszédidőt tíz perccel meghosszabbítani? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Farkas Tibor: Ezekkel az alkalmakkal éppen néni- megtisztelő kifejezések hangzottak el az illetőkkel szemben. Én nem mondom, hogy az államhatalom annyira beleavatkozzék az egyén szabadságába — hiszen én is hirdettem az egyén szabadságát — hogy megakadályozza azt, hogy a köztisztviselők is részesedhessenek ebből a kedvező konjunktúrából, mégis ezt nem tartom kívánatosnak és épületesnek. Mit mutatunk ugyanis ezzel? Ezzel mutatjuk egyfelől azt, hogy egyes helyeken, van pénz, másfelől pedig mindenesetre olyan jelenségeket mutatunk, amelyek nem alkalmasak arra, hogy a mai viszonyok között előmozdítsák a társadalmi békét. Azt hiszem, hogy ezeken a dolgokon bizonyos tanáccsal is lehetne segíteni egy kissé. A kormánynak mindenesetre módjában volna egyes kirívó eseményekre felhívni az illetékesek figyelmét. Én a tezaurálás elleni küzdelemben semmiesetre sem tartom >a legszerencsésebbnek az általános adóvégrehajtások forszirozását, ott ahol a tezaurálásról szó sem lehet. Nem tartom kivihetőnek ezt a maga egészében, hiszen nem is kívánom, nem is tudom ajánlani, hogy az instrukció, mint az ingatlan evlálaszthatatlan tartozéka kezeltessék, az azonban kétségtelen, hogy ez az adóvégrehajtási rendelet, illetve az a végrehajtási utasítás, amelyre a miniszter úr hivatkozott, mindenesetre hiányos, mert a tizenkét katasztrális holdon túl is vannak még éhben az országban olyan területek, amelyeknél nem kívánatos a termelés, fokozása szempontjából, hogy üresen, szántatlanul, vetőmag nélkül maradjanak. Itt mindenesetre bölcsebbnek tartanám, hogy ha regenerációt és nemzeti megújulást hirdetünk gazdasági téren is, ezen a rendelkezésen, ezen az utasításon egy kicsit változtassunk. Semmiesetre sem tartom veszélyesnek ezt már abból a szempontból sem, mert hiszen végeredményben a mezőgazdasági ingatlanok mégis csak valami 'biztosítékot szolgáltatnak az adók fejében. 1 ; En magam sem állítottam, hogy adóvégrehajtásra nincs szükség. Felvetettem azt a kérdést, hogy tarthatunk-e általában időszerűnek 'és bölcsnek egy olyan pénzügyi kormányzatot, amely nem első kötelességének tekinti 'megakadályozni azt, hogy az úgyis tőkeszegény Magyarországban az állam jövedelmeinek ^beszedése járuljon Ihozzá ahhoz, hogy ez !a^ tőkeképződés csökkentessék és lehetetlenné tétessék, mert hiszen azzal a kijelentéssel, 'amit a pénzügyminiszter úr mondott, hogy tudniillik neki nem szándéka az adóalanyokat tönkretenni, segítve még nincs. Nem a 'szándék a fontos itt, nem az, hogy a pénzügyminiszter úrnak mi a szándéka, hanem az eredmény a fontos. Ha az adóalanyok egyrésze tönkremegy, akkor a pénzügyminiszter úr legjobb szándékai mellett sincs itt segítve a helyzeten. ! f A pénzügyminiszter úr válasza az én aggályaimat, amelyeket felhoztam, nem tudta feloszlatni. Lehet, hogy talán az idő rövidsége 'akadályozta meg a pénzügyminiszter urat abfban, hogy nem tudta elég részletesen kifejteni meggyőző elgondolását. Elismerem, hogy 'a mai viszonyok között Magyarország pénzügyminiszterének lenni nem kellemes, nem is 'nagyon sok reménnyel kecsegtető foglalkozás, 'azonban méltóztassék elhinni, t. pénzügyminiszter úr, hogy Magyarországon ma adófizetőnek lenni sem tartozik a legkellemesebb foglalkozások közé. (Kun Béla: TTgy van! A teljesítőképesség határain túl vannak az adófizetők!) 1 r Mindenesetre egy nagy hivatás várna a 'pénzügyminiszter úrra és az egész kormányra 'is. Itt bekapcsolódom ahba, amit a pénzügy-