Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-140

408 Az országgyűlés képviselőházának 11+0. ülése 1932 december 22-én, csütörtökön. bejelenteni kötelességemnek tartom, hozzá­fűzöm egyben azt, hogy nagyon természetesen a kormánynak erről szóló érdemleges jelenté­sét és magát a kereskedelmi szerződést is a karácsonyi szünet utáni első ülésen leszek bá­tor benyújtani. Kérem, méltóztassék ezt a bejelentést tudó­másul venni. (Éljenzés jobbfelől és a középen.) Elnök: Folytatjuk a kérvényekre vonat­kozó vitát! Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Andaházi-Kasnya Béla! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. Szólásra következik 1 ? Patacsi Dénes jegyző: Buchinger Manó! Buchinger Manó: T. Képviselőház! Eck­hardt t. képviselőtársam tegmap egy improvi­zált felszólalásában, amely azonban improvi­zációjia elleniére akármelyik nagy államférfiú­nak is díszére vált volna, sürgette meg újból iá választójog titkosságát. Én különösen vissza akarok térni Eckhardt képviselőtársam­nak azon szavaira, amelyekben elutasíthatatlam logikával bizonyította annak szükségességét, hogy a Házban pártkülöinbségre való tekintet nélkül (Téglássy Géza: Helyes!) alakuljon meg sürgősen egr wâhtsstèîotn oRrlamenti bi­zottság-, amely végre az országnak, a nemzet­nek ezt a legégetőbb kérdését az ország népe erdekében és az ország népe javára tető alá hozza. Ki akarom jelen+eni, hogy ami a szociál­demokratapártot illeti, mi a legnagyobb öröm­mel nemosak csatlakozunk Eckhardt Tibor ezen indítványához, nemcsak a parlamenti bi­zottság sürgős megalakítását tartjuk szüksé­gesnek hanem, ami minket szociáldemokratá­kat illet, mi készen állunk arra, hogy akár parlamenten kívüli harccal is, mindenkivel, aki a választójog titkosságát ugyanolvan sür­gősnek tartja, mint mi, igenis, összeállunk és igyekszünk minden eszközt megragadni arra, (Bródy Ernő: Helyes!) hogy ezt a kérdést ve^re-valahára megóvhassuk. A parlamenten kívül is, a parlamentben is bárkivel a válasz­tóiog titkossága érdekében, de ugyanígy hang­súlyozom, hogy készen állunk arra is, hogy bárki ellen, Ördögök és poklok ellen is felfog­juk venni a harcot, aki a választójog titkossá­gát még mindig meg akarja akadályozni. (Tar>s a széisőbaloldalon.) Mindenkivel a választójogért, mindenkivel a választójog ellen, mert az a felfogásunk, hogy végre elérkezett a 12-ik óráia annak, hogy ebben az országban egy morális nyomás ahá helyezzük mindazokat, akik a becsületes választójognak még mindig ellenségei. Elérke­zett a tizenkettedik órája annak, hogy olyan morális atmoszférát igyekezzünk teremteni és elérni ebben az országban, hogy végre a de­mokráciának ez az elutaisíthatatlan főkövete­lése és főfeltétele, a választójog titkossága, a korrupciómentes, a balkanizmustól mentes vá­lasztójog vé«re-yalahára törvénybe iktattassák. Erre szükség van az ország érdekében, de szükség van erre egy igen aktuális és azt lehet mondani saomorú és az országot megszégye­nítő okból is. Ugyanis a mostani miniszter­elnök úr, aki gyorsvonati tempót igért. ezt a gyorsvonat! tempót cselekedeteiben, olyanok­ban, amelyek az orszáf? érdekében állanak, ed­dig még nem érte el. Ellenben egy tekinte+ben ie-enis, a gyorsvonati tempót elhagyta. (Tég­lássy Béla; Ezt nem lehet mondani!) Egy te­kintetben világrekordot ért el; ezt a világ­rekordot elérte saját ígéreteinek megtagadásá­ban (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a világrekordot elérte ott, amikor ezelőtt néhány héttel ő maga programmjának vallotta a titkos választójogot, kormányralépése óta azonban semmi egyebet nem tesz az országban tartott agitációs kőrútja folyamán beszédei­ben,, mint hadakozik a választójog sürgősségé­vel, hadakozik a választójog titkosságával, hadakozik tehát a sajátmaga által vallott prog­rammal, úgyhogy azt lehet mondani, hogy ebben a tekintetben a miniszterelnök úr akár­milyen politikai Fregolival fölveheti a ver­senyt. T. Ház! Ezekben a beszédekben, amelyeket a miniszterelnök úrtól hallottunk, a nemzeti egységbe invitál mindenkit, legtöbbször min­ket, szociáldemokratákat. Nekünk, szociálde­mokratáknak rendületlen meggyőződésünk az, hogy amikor az ország dolgozó népének érde­keiért harcolunk, akkor a nemzeti egységért harcolunk és a nemzeti egységért küzdünk. Minket külön a nemzeti egységre invitálni nem kell, azonban, amikor a miniszterelnök úr holmi korporációk mellett agitál, akkor azt kell mondani, hogy ő a nemzeti egység szét­bontására, felrobbantására törekszik, mert nemzeti egység és érdekképviseletek, ez kon­tradikció, ellentét, ez a kettő nem fér össze. A nemzeti egységre való invitáláson kí­vül a miniszterelnök úr leginkább felénk ad­resszálva azt követeli, hogy ne a külföld < se­gítségével igyekezzék a szociáldemokrácia és a munkásosztály a maga érdekeit elérni és kép­viselni. Erre nekünk egy-két megjegyzést nem lehet elhallgatnunk. t Az első az, hogy amikor a miniszterelnök úr kárhoztatandónak tartja hogy mi a külföldre apellálunk, ab­ban a formában, hogy az egész világ munkás­osztályával, az egész világ proletariátusával tartjuk a szolidaritást azokban a kérdésekben, amelyekben érdekeink az egész világon azo­nosak, akkor a miniszterelnök úr vájjon nem a kü'fö'dre apePál, amikor itt állandóan a fasizmusnak, az olasz fasizmusnak csinál pro­pagandát? (Téglássv Béla: Éljen Mussolini!) Éljen Mussolini? Éljen a nemzetközi szociál­demokrácia! Elien a proletariátus nemzetközi szolidaritása! (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Ha einen ^Mussolini, akkor éljen ezerszer az Internacionálf! (Zajos ellen­mondások a jobbközépen. — Farkas István: Ie-en, igen! Mussolini a reakció internacioná­léia. — Propper Sándor: Mussolini rongyait akaria idehozni! — Téglássy Béla: Összekötte­téseikhez a revízió érdekében forduljanak!) Lehet arról szó, hogy ne a külföld segítsé­gével igyekezzék az ország népe életérdekeit győzelemre juttatni —• amiről^ különben is, mondom, nem lehet más formában szó, mint abban a formában, hogy a munkásosztály, úgy, mint az egész világ munkásosztálya, gyako­rolja azt a szolidaritást, amely az ő közös ér­dekeinek kifejezője, — de ha a miniszterelnök úrnak ilyenfajta kifogásai vannak, akkor is­métlem, nem lehet megérteni, hogy voltakép­pen miért nem talál ő jobb dolgot annál, hogy állandóan külföldi intézményeket, külföldi for­mákat propagál itt és állandóan olyan beren­dezkedésekért emel szót, amely berendezkedések ennek az országnak számára idegenek, ennek az országnak számára külföldiek. Viszont, ha már külföldi példák nyomán próbál a minisz­terelnök úr elindulni, akkor miért nem indul el a külföldnek demokratikus berendezkedései és demokratikus intézményei nyomán? Elvégre ma

Next

/
Thumbnails
Contents