Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-139

Az országgyűlés képviselőházának 139. ban azzal a hozzátevéssel, hogy ennek a kérdésnek intézményes rendezéséről nyújtson be a Ház elé törvényjavaslatot. Amennyiben ilyen indítványt tenni nem lehet, kérem azt tárgytalannak tekinteni, de ha a házszabályok megengedik, hogy a Ház megjegyzést is fűzzön a kérvényhez és necsak kiadja a kérvényt, hanem határozott utasítással adja ki a kormánynak, akkor tisztelettel azt indítványozom, hogy adassék ki ez a kérvény a kultuszminiszter úrnak azzal, hogy ennek a kérdésnek szerves, organikus rendezéséről minél előbb nyújtson be a Ház elé törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván-e valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt kérvényekre vonatkozólag a bizottság jelentését elfogadni igen vagy nem? (Igen!) A Ház a bizottság jelentését elfogadja és ennek alapján a kérvényt kiadja a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak. r Következik a kérvényi bizottság 97—100 számig terjedő jelentése, a titkos választójog tárgyában beadott kérvények ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Kóródi Katona János előadó: T. Ház! A következő pont Miskolc város, Győr város, Hódmezővásárhely város, Szeged város, és Hajdú vármegye törvényhatóságainak felirata a Utkos választójog bevezetése tárgyában. Errevonatkozólag javasolja a kérvényi bizottság, hogy a felirat adassék ki a magyar királyi miniszterelnök úrnak. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Apponyi György gróf. Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Legyen szabad ehhez a kérdéshez is röviden néhány megjegyzést fűznöm. Azt, hogy ezeket a kérvényeket, amelyek a titkos választójog bevezetése tárgyában a Képviselőházhoz érkeztek, egyszerűen kiadjuk a kormánynak minden megjegyzés és minden kívánság nélkül, nem tartom helyes elintézésnek. Azt hiszem, helyes volna, ha a Képviselőház állást foglalna a tekintetben, hogy a titkos választójog megvalósítását milyen időpontban, milyen formák között és milyen jelleggel kívánja, hogy az az előkészítő munka, amely e tekintetben kormányprogramra, kormányzói ígéret és a hirdetett elvek szerint már meg is indult és amely kell, hogy a Képviselőház egyik legfontosabb tanácskozási anyaga legyen, a Képviselőház többségének vagy pártjainak felfogása szerint milyen mederben folytatta ssék. A titkos választójogot ugyanis igen sokféleképpen lehet értelmezni. Az én felfogásom szerint magában^ a választójog kérdéséhen nincs különösebb kívánságunk a tekintetben, hogy a mai választójog, amely nagykorúsághoz, írni-olvasni tudáshoz és bizonyos helybenlakáshoz köti a választójogot, bővíttessék vagy megváltoztattassak. Nálunk a választási eljárás megváltoztatására volna szükség, 'mert én a titkos szavazást nem a jog kérdésének, hanem az eljárás kérdésének tekintem. ülése 1932 december 21-én, szerdán. 391 Ez idő szerint abban a ferde helyzetben vagyunk, hogy a törvényhatósági városokban, ahol mégis csak nem annyira helyben felnövekedett és földhöz ragaszkodó lakosság lakik, hanem amelyek mégis inkább színhelyei a bevándorolt és fluktuáló lakosságnak, ez idő szerint van titkos választási eljárás és van — amit még ennél is fontosabbnak tartok — arányos képviseleti rendszer, ellenben ott, ahol. a magyar népnek földhöz ragaszkodó rétegei laknak, a falvakon, a vármegyékben, ahol a. magyar polgárnak kialakult típusa, amelyet a mai divatos frazeológiával kisgazdának, vagy gazdának nevezünk, nincs meg a választásnak ez a módja. Ez szerintem teljes félreismerése a helyzetnek. Ha egyáltalában indokolt a választójog titkossága, még inkább indokolt ott, ahol minden embert ismernek, ahol minden embert szavazatának nyilvánításában kritika és ellenőrzés kísérhet, mint egy olyan nagy városban, ahol az egyes választót egyáltalában nem ismerik, ahol a választó nyilváníthatja akaratát anélkül, hogy bizonyos retorzióktól kellene tartania. A szavazás titkossága mellett sokkal, de sokkal fontosabb az arányos képviseleti rend szer behozatala. Amíg az arányos képviseleti rendszer nincs meg, addig nem lehet arról beszélni, hogy a törvényhozás hű tükre a nemzet politikai rétegeződésének. Csak akkor van erre lehetőség, ha biztosíttatik az arányos képviseleti rendszernek egy olyan módja, amely lehetőség szerint hűen tükrözi vissza a választók akaratát. Mélyen t. Képviselőház, én a hangsúlyt erre helyezném és miután az arányos képviselői választás nem lehet másképpen, csak lajstromosan, és miután a lajstromos választás nem lehet kis kerületekben — mert a lajstromos választás torz eredményt ad, ha a jelöltek száma 12-őn felül van — e kettő között kellene megállapítani azt a területet, amelyen belül az arányos választás mindig helyes és a nép gondolkozásmódjának megfelelő rétegződésű eredményt ad. Igénytelen felfogásom — ezt pártunk legnagyobb része is helyesli — az, hogy a titkos választójogot a legközelebbi országgyűlés választásaira már meg kell valósítani úgy, hogy a mai kerületi beosztást tökéletesen eltüntetve, áttérünk a vármegyei kerületekre és ezeken belül lajstromos szavazás útján az arányos képviseleti rendszert hozzuk be. Az a meggyőződésem, hogy ez nem fog lényeges változást jejenteni, legfeljebb a Ház összetétele lesz kongruensebb az ország politikai gondolkozásmódjával. S ha arra a rendszerre térünk át, hogy megállapítjuk, hány választóra kell jutnia egy képviselőnek, és ezt következetesen vagy legalább nagy átlagban keresztül tudjuk vinni, akkor a kerületi beosztás tekintetében is megfelelő keretet^ fognak alkotni a vármegyék, mert kisebb vármegye kevesebb számú, nagyobb vármegye nagyobb számú képviselőt választván, a választók számának arányában jutna képviselethez minden egyes vármegye. Ez a demagógiának is egészen biztos és jó ellenszere. A demagógia az egyéni képviselőválasztáson éli ki és tombolja ki magát. Sokszor • látjuk, hogy egyénileg nem nagy kvalitású emberek a demagógia révén egyéni választáson egy-két, vagy tíz-húsz szótöbbséggel be tudnak jutni a Képviselőházba. Ezzel szemben lajstromos választásnál minden 55*