Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-139

Az~ országgyűlés • képviselőházának T39. ÎJ ^ Elnök: A képviselő urat'már figyelmeztet- i tem, hogy ilyen természetű kijelentésektől tar- I .tózkodjék. Különben is a képviselő úr beszéd- I ideje lejárt. Büchler József: Szent meggyőződésem, i hogy új korszak kapui csak akkor nyílhatnak | meg ebben az országban, ha az általános, ! egyenlő, titkos választójog alapján, becsületes ! választás alapján ül össze új parlament, akkor ! lehet új korszak, mert különben elvész a magyar nép, különben nem lesz becsülete, tisztessége a munkának és a munkásnak. Tisztelettel kérem, ne méltóztassék elfogadni a mentelmi bizottság javaslatát. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Váry Albert! Váry Albert: T\ Képviselőház! Tisztelettel kérem, hogy a mentelmi bizottság javaslatát ebben az ügyben elfogadni méltóztassék. (Propper Sándor: Ez az egész? Az érvelés hol marad!) A jelentés maga beszél. __ Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem) Ha Szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt mentelmi ügyben a bizottság javaslatát elfogadni, igen^ vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. Határozatként kimondom, hogy a Ház a mentelmi bízottság javaslatát elfogadja és Weltner Jakab képviselő úr mentelmi jogát ebben az ügyben .felfüggeszti. . Következik a mentelmi bizottság 432. számú jelentésének tárgyalása ugyancsak Weltner Jakab képviselő úr mentelmi ügyében. Az előadó Krüger Aladár képviselő úr, őt illeti a szó. Krüger Aladár előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. törvényszék megkeresése szerint ellene a bíróság mint felelős szerkesztő ellene büntető eljárást indított a «Népszava» politikai napilap 1932. évi szeptember hó 4-iki számában megjelent «Tenni kellene valamit...» feliratú cikk tartalma és annak inkriminált kifejezései miatt. A cikk egész tartalma, de különösen a kifogásolt kitételek osztály elleni izgatás bűntettének és a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség jelenségeit látszanak feltüntetni. A szóbanforgó hírlapi közlemény névtelenül jelent meg, a lap felelős szerkesztője pedig a cikk szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be. Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Weltner Jakab országgyűlési képviselő felelős szerkesztőt terheli a sajtójogi felelősség a sajtótörvény 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságoktól érkezett, az összefüggés a nevezett képviselő úr személye és a védelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja tehát a t. Képviselőháznak, hogy Weltner Jakab országgyűlési képviselő úr mentelmi jogát ebben az esetben függessze fel. -.?,' Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Alig negyedórával előbb döntött a Ház arról, hogy reggel öt Órakor is lehet tanácskozni és ime még a déli harangszó sem hangzott .el* máris 'tlése 1932 december "21-én, * szerdán, 387 unalom üli meg f a' Házat. (Upy van! a szélső^ baloldalon.) és máris a képviselők legnagyobb része nem tartja szükségesnek, hogy a Ház tanácskozásain jelen legyen. Mi lesz majd, ha reggel ötig tartanak az ülések, mi lesz ezekben az időkben, mondjuk éjféli 12 órakor? Valószínűen az előadó és az elnök úr képviselik majd az egész törvényhozást. (Peyer Károly: Jó hangulat lesz éjfél felé már!) Ilyen körülmények közt kell a mentelmi bizottság jelentésével foglalkozni és mondhatom, hogy a mentelmi bizottság 432. számú jelentése, amelyben a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló vétséggel gyanúsítja Weltner Jakab országgyűlési képviselőtársamat, a Népszava egyik leggyönyörűbb vezércikkét csúfítja meg és ragad ki abból részleteket olyan módon, hogy egyáltalában nem lehet ráismerni, hogy valójában ebben a cikkben lényegében mi is van, mert mondhatom, hogy a «Tenni kellene valamit...» című Népszava-vezércikk valójában nem egyéb, mint gyönyörű szépen megírt agitációs cikk, amely toborzóra szólítja a szociáiddemokratapárt érdekében mindazokat, akik evvel az eszmével szimpatizálnak. De midőn toborzóra szólit, megállapításokat tesz. Megállapítja azt a helyzetet, amelyben az ország népe él és megállapítja azt a felfogást, amely az emberekben él és erről szól úgyszólván az egész cikk témája. Epp ezéit helytelenítem, hogy a cikkből csak részletek vannak kiragadva, mert ez így a cikk valódi értelmét megváltoztatja. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.)'* Ez okból szükségét érzem annak, hogy a mentelmi bizottság jelentésében foglaltakon kívül ismertessem a cikknek azt a részét is, amelyből valójában meg lehet ismerni ,& cikk tartálmát, és amelyben meg lehet állapítani a legnagyobb határozottsággal, hogy itt nincs egyáltalán szó izgatásról, itt nincs szó a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétségről, hanem csak arról van szó, hogy azokat a súlyos állapotokat rögzíti le a cikk, amelyek az országban tapasztalhatók. (Olvassa): „Tenni kellene valamit, mert elpusztulunk! Valami változásnak kellene jönni, mert így nem mehet tovább! Mi lesz, mondja meg, kérem, mi lesz?! Hiszen ez őrület, ez borzalom ... Lépten-nyomon ezt hallja az ember. Munkásoktól, kispolgároktól, lateinerektől, férfiaktól és asszonyoktól, fiataloktól és öregektől. Ha két ember találkozik az utcán, most nem azt kérdi egymástól: hogy van? Hanem azt: mondja, meddig tart még? Kétségbeesés, düh, lelki roskadtság és elkeseredés tölti el az embereket. A tömegpszichózis félelmetes árnyékai sötétlenek fel. A legbékésebb emberből is a farkaséhság tajtékzó dvke ordít ki és olyan lelki nyugtalanság lett úrrá az éhes, vagy nyomorult exísztenciájukát féltő tömegeken, amilyenre még^ alig volt példa. De ugyanakkor különös, ámbár megmagyarázható tehetetlenség és fásultság szembetűnő jeleivel találkozunk, valami félelmi nyomatékkal, amely mindig jelentkezik nagy bizonytalanságok és megrázkódtatások idején. Mindezek felett pedig ott lebeg a statárium halálmadara.» Ha á cikkből csak ezt a részletet ragadom ki, amellyel a cikk kezdődik, ezzel is bizo-