Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-139

388 Az országgyűlés képviselőházának 139. ülése 1932 december 21-en, szerdán. nyitva van, hogy nem foglal magában egyebet, mint a meglevő kétségbeejtő és teljesen elviselhetetlen állapotok megállapítását. Azt foglalja magában ez a cikk, hogy hogyan lázadoznak, hogyan keseregnek a bajbajutott emberek, — akik százezrével élnek ebben az országban, —- a mai állapotok ellen. Ez nem egyéb, mint a rideg tények rögzítése és ez egyáltalán nem foglal magában oly kritériumokat, amelyek a Képviselőház mentelmi bi zottságának jelentésében foglaltatnak. Sőt, továbbmegyek és azt merem állíani, hogy ebben a cikkben olyasmik vannak, amik bizonyos mértékben a tömegeket csillapítani igyekeznek, amikkel a tömegeket arra a megértésre akarja a cikk írója reábírni, hogy meggondolatlanságokat ne kövessenek el. Hiába próbálkozik a mentelmi bizottság jelentése egyes részleteket kiragadni, mert ezzel még nem tudja az egész cikk lényegét és tendenciáját megállapítani. A cikk ugyanis a vége felé, amidőn a toborzás módozatait állapítja meg, a kövtekezőképpen szól (olvassa): lenni kellene valamit? Nos, akkor rajta elvtársak! Már hoLnaptól kezdve induljon meg minden pártszervezetben a toborzó munka. Aki magát ez alól a valójában felszabadító munka alól kivonja, az ellensége a munkásosztály felszabadulásának. Véget kell vetni végre annak, hogy egyesek forradalmi frázisokban éljék ki magukat és semmit se tegyenek azért, hog> a munkásosztály valóban felszabaduljon! A végrehajtóbizottságok sürgősen üljenek össze. Haladék nélkül készítsék elő a tervszerű agitációt. A pártszervezetek alapítsák meg mindenütt a toborzóbizottságokat és ezek a bizottságok induljanak meg házról-házra, ajtóról-ajtóra. Szervezzenek és agitáljanak, gyűjtsenek új párttagokat, necsak munkásokat, hanem kisegzisztenciákat és lateinereket is, necsak férfiakat, hanem asszonyokat is, necsak öregeket, hanem fiatalokat is. Világosítsák fel a tudatlanokat, rázzák fel a közömbösöket.» így írja meg a cikk azt, amit a párt erősítése érdekében a toborzás során szükségesnek tart- Túlzás tehát szerintem a mentelmi bizottságnak az a megállapítása, hogy ebben a cikkben a magyar állam megbecsülése elleni vétséget követett el a cikk írója. Még túlzottabb megállapítás az, mintha izgatás bűntettével lehetne a szerzőt gyanúsítani, mert hiszen még azokból a kiragadott részletekből sem lehet ennek kritériumait felismerni, amelyek a mentelmi bizottság jelentésében vannak. A bizottság jelentése ugyanis kiragadja a következő kitételt. (Olvassa): «Elég volt abból a kormányzati rendszerből, amely vakmerően megtagadja a munkanélküli segélyt, de ugyanakkor a közaHóikból bo:égesen támogatja az uralkodó osztályokat és nem engedi szóhoz jutni a dolgozó tömegeket.» Ez nem más, mint a legridegebb tényeknek a megállapítása, hiszen napokon keresztül tárgyalta a Képviselőház a zárszámadásokat és ezekből kiderül, hogy a munkanélküliek segélyezésére egyáltalában nem volt soha a kormánynak pénze, ellenben megállapították az egyes szónokok, hogy milyen súlyos összegeket költöttek el az uralkodó osztály tagjainak segélyezésére és milyen nagy összegeket herdáltak el. Ezek itt hangzottak el a törvényhozás termében. Ha pedig ez így van, akkor hogyan lehet a mentelmi bizottság jelentésében azt állítani, hogy aki ezeket egy újságban megírja, az izgatást és a magyar nemzet megbeosülé e elleni bűncselekményt követ el? Avagy talán a kérdéses cikk következő kiragadott részlete tartalmazza az izgatás kritériumait, amelyet a bizottság a maga jelentésében megjelöl? (Olvassa): «Az elérhető és ki\ívható cél: egy olyan Magyarország, amelyben ne legyen éhező és rongyos ember, amelyben szabad legyen a gondolat, az írás és a szó, amelyben nem a nép ellen gyakorolják a hatalmat, hanem amelyben a nép maga kormányoz.» (Farkas István: Ezt sem lehet megírni Magyarországon? Ez a nemzet meggyalázása?) Ezek megírásából von le a mentelmi bizottság olyan súlyos megállapításokat, amelyeket a jelentés magában foglal? Hiszen ez a gondolat nem jelent egyebet, mint azt, hogy legyen szabad sajtó útján a gondolatokat kifejezésre juttatni, — hisz' épp ezért folyik az esztendők hosszú sora óta a küzdelem — és ne kelljen az uralmon lévő osztálynak minden gondolatban mindjárt olyan tényeket megállapítania, amelyek # miatt a képviselőt ki lehet szolgáltatni a törvénykezésnek. Avagy talán az inkriminált cikknek az a része kifogásolható, amelyben azt írja a cikkíró, hogy ne a nép ellen gyakorolják a hatalmat, hanem olyan Magyarországot akarunk, amelyben a nép maga kormányoz? Miért bűn ez? Mi ezt itt napról-napra hangoztatjuk a Házban, mi általános, egyenlő és titkos választójogot akarunk, mert tudjuk nagyon jól, hogy ha általános, titkos, egyenlő választói jog van, akkor a nép szóhoz jut, akkor a nép igazi képviselői jönnek be a törvényhozás termébe és akkor igenis, nem a nép ellen kormányoznak, hanem a nép maga kormányoz^ mert a nép küldi ide azokat, akiket tulajdonképpen a törvényhozásba beküldenek. Mégis a mentelmi bizottság ezekért a kitételekért izgatást s a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló vétséget állapít meg. De nézzük tovább, hogy mit foglal magában a Képviselőház mentelmi bizottsága jelentésének inkriminált része (olvassa): «Az az erő, amely a szociáldemokráciában megtestült, nem lekicsinylendő. f Ezt büszkén valljuk. De ugyanilyen őszinteséggel meg kell mondanunk azt is, hogy ez a nagy erő is kevés ahhoz, hogy egyetlen mozdulattal legyűrje a fegyveres reakciót, a statáriumos kormányzati rendszert.» Kérdem, mi van ebben a gondolatban olyasvalami, ami kifogásolható? Hiszen őszintén megvallja itt a cikk írója, hogy nem elegendő az az erő, mely a reakció legyűrésére alkalmas és mégis, már ebben is izgatást lát a mentelmi bizottság. Ugyancsak izgatás tényét látja a következőkben. (Olvassa:) Kezdjük meg a nagy toborzást, hogy csakugyan felelhessünk a mardosó kérdésekre és elég erősek lehessünk arra a harcra, amelyet nekünk és csakis nekünk kell megyívnunk a szabad és demokratikus Magyarországért, a kizsákmányolás és szolgaság világa ellen. Ebben is a legreálisabb igazságok vannak megállapítva. Hát nincs ebben az országban szolgaság? Nincs kizsákmányolás? Merem állítani, hogy soha nem volt talán olyan kizsákmányolás, mint amilyen kizsákmányolás éppen most van, amikor a nagy gazdasági válságból eredő hatalmas munkanélküliséget használják fel arra, hogy a bajbajutottakat a leggyűlöletesebb módon kizsákmányolják; olyan módon, hogy azt megtűrni nem volna szabad. Es mégis, amikor ezt az igazságot valaki meg-