Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-139

Az országgyűlés képviselőházának 139. lehet majd egyáltalán érintkeznünk. (Fábián Béla közbeszól.) Elnök (csenget): Fábián képviselő úr tes­sék már csendben lenni! (Jb'ábián Béla: Csak a közhangulatnak adok kifejezést.) Petrovácz Gyula: Azt hiszem, ennek a kü­lön fővárosi szempontnak felemlítése talán szerénytelenség, mert a Ház egészét nem ér­dekelheti, azonban úgy vettem észre, hogy az indítvány, mely most napirenden van, nem tetszik a vidéki képviselőknek sem, azt pedig állítom, hogy a fővárosiaknak határozottan nem tetszik, Fel kell tehát vetnem a kérdést, hogy ki az, akinek ez az új rendszer tetszik? (Fábián Béla: Senki, az egész Ház ellene van!) Fel kell vetnem a kérdést: mi tehát az a presz­száns ok, amely ezt a képviselőkre kényelmet­len, a költségek és kiadások tekintetében drá­gább megoldást most hirtelen, ötletszerűen szükségessé teszi? Ennem fogadom el az előadó úr javaslatát és előre bejelentem, hogy nem fogom megszavazni a Ház délutáni ülésezését. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon*) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Madai Gyula! Madai Gyula: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Propper Sándor: Soha sincs a Házban ! — Simon András : Hogy lehet ilyet mondani! — Fábián Béla: ö is ellene beszél! — Propper Sándor: A legritkább vendég! — Simon András: Tévedés! Nem igaz! — Fábián Béla: Halljuk Madait!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Madai Gyula: T. Ház! Petrovácz Gyula t. képviselőtársam igen vehemens támadást in­tézett a délutáni és esti ülések gondolata és szisztémája ellen. Ervei, ha a dolgok gyöke­réig hatolunk, nem egészen helytállók sem a képviselők fizikai igénybevétele szempontjá­ból, sem a délutáni ülésezések konzekven­ciáiként jelentkező költségtöbblet szempontjá­ból. (Kabók Lajos: Lássa, előadó úr, mégis vissza kell vonni!) De nem tudok ily sötét konzekvenciát levonni ebből az ártatlan ház­szabálymódosításból már csak azért sem ... (Malasits Géza: Ártatlan?) Megmondom, hogy miért ártatlan. Ismétlem, nem tudok ilyen konzekvenciát levonni ebből az ártatlan, tehát minden súlyosabb következmény nélkül járó házszabálymódosításból azért, mert hiszen a Ház ülésezése kezdő időpontjának megállapí­tása végeredményben továbbra is a Ház szu­verén joga fog maradni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. —FábiánBéla: Ugyan! Ugyan!) Szóval, ha ez a rendszer nem válik be, ha ennek a képviselői, a törvényhozói munkában való­ban olyan káros kihatásai jelentkeznek, ame­lyeket a Ház bölcsesége felismer, akkor a dél­utáni ülésezések rendszerét egyszerűen egy jó­szándékú kísérletnek fogjuk tekinteni és át­térhetünk egész simán a mostani szisztémára. (Ügy van! a jobboldalon.) Amilyen szenvedélyes ellenzője Petrovácz Gyula t. képviselőtársam a délutáni és az esti ülések gondolatának, — mert az éjszakai ülé­sek tervének én is ellenzője vagyok és hiszem. hogy ezekre csak nagyon ritkán fog sor ke­rülni — a délutáni és az esti ülésezések rend­szerének azonban éppoly szenvedélyes és meg­győződéses híve vagyok, mint amilyen szenve­délyes ellenzője annak Petrovácz Gyula t. kép­viselőtársam. Először is nem nagyon van igaza t. képviselőtársamnak abban a megálla­pításában, hogy ez a javaslat filius ante patrem-ként jelenik meg itt a Ház előtt, mert tudjuk, hogy pártközi értekezlet előzte meg a ülése 1932 december 21-én, szerdán. 379 javaslat tervének felvetését. Ezen az értekez­leten a miniszterelnök úr a kormány és a kor­mányzópárt többségének szándéka és terveként jelentette be az indítványt és ott pro és contra meglehetős tárgyilagos és beható megvitatás tárgya volt, tehát ez a filius nem egészen ante patrem. De hogy mi ad^ aktualitást annak, hogy ez a házszabálymódosító javaslat éppen most de­cemberben a második ülésszak küszöbén kerül a t. Ház elé, erre vonatkozólag legyen szabad itt a házszabályok egyik fontos rendelkezésére rámutatnom, arra nevezetesen, hogy a házsza­bályokat módosítani a Ház ülésszaka alatt le­hetetlen, a házszabályok ezt kizárják, úgyhogy ha ezt most meg nem tesszük, akkor a követ­kező ülésszak folyamán erre a házszabály­módosításra és erre a szisztémára egyáltalában alkalom nem nyílnék. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalön.) T. Ház! Hogy én miért szólalok fel e mel­lett a javaslat mellett, méltóztassanak meg­engedni, hogy ezt őszintén bevalljam. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nekem fülemben cseng Bródy Ernő igen t. képviselőtársamnak egy közbeszólása, amit a múlt héten tett, ami­kor Östör József igen t. barátom előterjesztette a most tárgyalás alatt levő indítványt. Azt kérdezte nevezetesen t. képviselőtársam, hogy nincs ma ennél fontosabb probléma? (Fábián Béla: Szórói-szóra így igaz!) Szerintem igen fontos probléma... (Fábián Béla: Az éjjeli ülés?) Nem éjjeli ülésekről, hanem délutáni és esti ülésekről van szó, t. képviselőtársam. Sze­rintem igenis nagyon fontos probléma a délutáni és az esti ülések rendszere, s én ettől a rendszertől igenis a Ház munkaképességének fokozását és a törvényhozói munka kimélyülé­«ét remélem. Mert eddig, sajnos, (Farkas Ist­ván: Eddig nem volt munkaképes a Ház?) sokszor nem volt az, t. képviselőtársam. Nem akarok kitérni arra, hogy miért nem volt mun­kaképes, de nagyon sokszor vágták a kormány­zópárt tagjainak a fejéhez ezt a vádat a nél­kül, hogy eddig talán elég erélyes visszauta­sításra talált volna ez az alaptalan vád. Hogy miért voltak üresek sokszor itt a képviselői padsorok, erre is kitérek majd felszólalásom­ban. (Fábián Béla: Most talán többen lesznek? — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! A miniszterelnök úr (Buchinger Manó: Hol van?) — mindig a délutáni ülések­ről beszélek és nem az éjszakai ülésekről — a miniszterek elfoglaltságával indokolta ezt az intézkedést s azt mondta, hogy parallel mun­kát egy ember idegzetétől és koponyájától várni nem lehet. Teljesen igaza van. Hogy a miniszterek délelőtt ellássák egy hatalmas hi­vatal ügyvitelét s azután e mellett még teljes kontaktusban maradjanak az ülésező Képvi­selőházzal, ez teljes lehetetlenség, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A kormány tagjait ettől a kettős lekötöttségtől igenis mentesíteni kell. A napot ketté kell osztani. A miniszterek­nek úgyis 12 órát kell dolgozniok. Délelőtti idejüket, munkájukat, figyelmüket szenteljék az ország hivatali ügyvitelének, délután pedig legyenek a parlamentté és hiszem, hogy az ed­diginél valóban intenzívebb kormányzati mun­kát tudnak végezni, úgy a hivatalban, mint este itt a parlamentben, mert figyelmüket, munkaerejüket, idegzetüket egy célra, egy fel­adatra, egy munkára tudják koncentrálni. Ez a miniszterek szempontja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents