Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-138

Az országgyűlés képviselőházának 138. miniszter úr belátta azt a nagy gondolatot, amelyet interpelláló képviselőtársam hangozta­tott, liogy nem lehetséges az, hogy a tél folya­mán kitt'gyék az utcára azokat a szerencsétle­neket, akik abba a helyzetbe jutottak, hogy nem tudnak lakbért fizetni. A rendelet azonban, amelyet kiadtak, csak december 19-én lép életbe és hatálya három heti időtartamra szól. A mi­niszter úr tehát itt nem mondta meg az iga­zat, amikor az interpellációra válaszolt, hiszen csak három heti időtartamra függesztette fel a qilakoltatásokat. A 'kilakoltatások azonban fo­lyamatban vannak. Ma is kilakoltattak egy négy gyermekes családot; kitették az utcára. Ha ez a kormány annyira szűkkeblű hogy még azt sem látja be, hogy a tél folyamán nem szabad kilakoltatásokat végrehajítani, hanem kiadják a rendeletet tessék-lássék módra és háromheti időtartamra, ez azt jelenti, hogy januárban megint vígan folyhatnak tovább a kilakoltatá­sok, amint kilakoltat ás ok vannak ma is. Szóvá kell tenni ezit a kérdést azért,, mert először is frivol játék a parlamenttel az, hogy a miniszter itt mást mond, mint amilyen intéz­kedést tesz. Ezt nem szabad megengedni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Láttuk e napokban, hogy mi mindent csinálnak a minisztériumok­ban, mi minden történik a hivatalokban. íme, itt az első példa: szerdán nyilatkozik a minisz­ter, hogy a tél folyamára felfüggeszti a kila­koltatásokat, s^ erre a rendeletből kitűnik, hogy csak három hétre, tehát még január közepéig sem szól ez a kilakoltatási felfüggesztés. T. Ház! A kérdés olyan fontos, hogy ezt szóvá kell tenni, mert ez így nem mehet. A kor­mány tesz különböző látszatintézkedéseket, (Esztergályos János: A legnagyobb lelketlen­ség január 15-e után kilakoltatni a családokat! Vagy január 8-a után!) de annak nem szabad bekövetkezni, hogyha a parlamentben a minisz­ter kijelenti, hogy nem lesz télen kilakoltatás, azután olyan rendeletet adjon ki, amelynek a vége az, hogy három hétre, tehát január 8-ig, vagy 9-ig szól ez a kilakoltatást felfüggesztő rendelet és a kilakoltatások folyamatban van­nak még most is, mielőtt a rendelet életbelépne. (Esztergályos János: Se munka, se munkanél­küli segély és a tetejébe kidobni az utcára a népet, ez jellemzi ezt a rendszert! Lelketlen! Kíméletlen!) Gondja volt arra ennek a kor­máuynak, hogy minden társadalmi rétegnek adjon valamit. Minden vagyonos társadalmi réteg kapott valamit. Annakidején kaptak a háziurak kedvezményt, kaptak a földbirtoko­sok, a gyárosok és kapnak különböző termelési ágak most is, de nem kap az a réteg, amelynek nincs lakása. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Ez a legszegényebb réteg. Hogyan gondolják tehát önök a társadalom és az állam konszolidációját? Nem adnak munkanélküli segélyeket, nem tudnak munkát teremteni, be­szélnek, kirándulásokat tesznek a miniszterek és a miniszterelnök, beszélnek sofort pro­gramúiról. A sofort Programm tehát az, hogy a látszat kedvéért három hétre felfüggesztik a kilakoltatásokat, de ami folyamatban van, azt vígan végrehajtják, kiteszik az embereket az utcára (Esztergályos János: Ártatlan családo­kat, gyermekeket a testvériség szent nevében!) és januárban megint az utcára raknak ki em­bereket és végrehajtják a kilakoltató határoza­tokat. (Esztergályos János: Szégyenteljes, fel­háborító, gyalázatos! — Kertész Miklós: A mi­niszter úr azt mondta, hogy bizonytalan időre függesztik fel a kilakoltatásokat.) A nyomorú­ülése 1932 december, 16-án, pénteken. 369 ság nagy, a gazdák moratóriumot kapnak, a gazdáknak az adósságfizetésre kedvezményeket adnak, a gazdákat és a vagyonosabb rétegeket mentesítik, de nem teszik meg ugyanezt a leg­szegényebb néprétegnek, mely kint van az ut­cán, amely lezüllik, amelynek gyilkolnia, lop­nia kell mennie, mert mit csináljon az a sze­gény ember, akit családostól, gyerekestől együtt kitesznek az utcára? A. konszolidáció ott kezdődik, hogy az em­bernek családja van. önök beszélnek a család szentségéről, hogy az az alapja a társadalmi rendnek. Hát nézzék meg ezeket a családokat, akiket kitesznek az utcára, nézzék meg őket ott a kapualjakban, nézzék meg a lépcsőhá­zakban, nézzék meg azokat a családokat, ame­lyek ilyen körülmények között vannak. Hát hol van az állam, hol van a keresztény társa­dalom akkor, amikor tűrik ezt? Beszélnek a család szentségéről, a társadalom konszolidá­ciójáról, a nemzeti szempontokról és ugyan­akkor a nemzet legszerencsétlenebb tagjai a proletárok, a nincstelenek, a szegények ki van­nak lökve az utcára. Tiltakozunk az ellen, hogy a miniszter úr ilyen módon intézze el a, lakáskérdést, hogy itt bejelenti a kilakoltatá­sok felfüggesztését (Esztergályos János: Félre­vezetik az egész közvéleményt!) és csak a lát­szat kedvéért tesz intézkedéseket és félrevezeti a közvéleményt. Ez ellen tiltakozunk és kér­nem kell a kormányt és minden jó érzésű em­bert arra, hogy ne így intézzék el ezt a rette­netesen fontos lakáskérdést, mert ha a gazdák­nak lehetett moratóriumot adni, ha a vagyono­sabb osztályoknak lehetett kedvezményeket adni terheik csökkentésére, ha az állam csak­ugyan keresi a módot, hogy segítsen polgá­rain, hát akkor segítsen a szegény, nyomorult kilakoltatott, kereset nélküli embereken. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Müller Antal! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Takách Géza! Takách Géza: T. Képviselőház! Az elnök úr által előterjesztett napirendi javaslatot tisz­telettel elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: Ez gyenge volt!) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Az utóbbi napokban sok szó esett az Országos Társada­lombiztosító Intézet szanálásáról. E szanálás­nál nagy sérelem érte az orvosokat. A szerző­déses orvosok fizetését ismét le akarják szál­lítani. Nagyon helyesnek tartom már pártállá­somnál fogva, de igazságérzetemnél fogva is azt, hogy a szegény munkások táppénzéhez ne nyúljanak hozzá. (Kabók Lajos: Pedig ahhoz is hozzányúlnak!) Nagyon helytelen és szo­morú, hogy hozzányúlnak, mert ezekhez hozzá­nyúlni nem szabad és a magam részéről sem a táppénzhez, sem más ilyen dolgokhoz való hozzányúlást nem tartom helyesnek, amint­hogy azt sem tartom helyesnek, hogy amikor az intézményt szanálják, a szerződéses orvosok illetményeihez hozzányúljanak. A legutóbbi orvoskongresszuson, amelyen jelen voltam és hallgattam az ottani felszóla­lásokat, arról értesültem, — és ezt szomorúan tapasztalhattuk — hogy a legszomorúbb, leg­lehetetlenebb heyzefcben van ma az orvosi rend, mert az általános elszegényedés következtében 51*

Next

/
Thumbnails
Contents