Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-138

370 Az országgyűlés képviselőházának 188 az emberek csak akkor mennek az orvoshoz, illetőleg csak akkor küldik el hozzátartozóikat orvoshoz, amikor már majdnem haldokolnak. A magyar orvostársadalom mindenkor meghozta a maga áldozatát. Az OTI szerződéses orvosainak fizetését ebben az évben már két ízben leszállították, először két, azután tíz százalékkal. Most az újabb hírek szerint — hiszen a tárgyalások most folynak — arról van szó, hogy ismét harminc százalékkal akarják a fizetéseket leszállítani. A szerződéses orvosok eddig kollektív és egyéni szerződés alapján voltak alkalmazottai az OTI-nak. Nem tudom mi oknál fogva, az OTI vezetősége és az Országos Orvosszövetség vezetősége között hoszszabb idő óta bizonyos eltérések vannak. Ennek az ádáz harcnak a folyománya az, hogy a mai napig nem jött létre megfelelő megállapodás az intézet vezetősége, a minisztérium és az érdekelt orvostársadalom között. Az orvosok eddig az összjövedelemnek 16%-át kapták; ez volt az orvosok illetménye. Ha az egyik szomszéd állammal, Ausztriával teszünk összehasonlítást, azt látjuk, hogy ott az orvosok az összbevétel 25%-át kapják. Ezzel szemben Magyarországon most a 16%-ot is le akarják szállítani 11.5%-ra. Azt hiszem, valamennyien azon a véleményen vagyunk, hogy az Oti. elsősorban a betegekért és az orvosokért van, azokért az orvosokért, akik a betegeket meggyógyítják. (Farkas István: A betegekért!) A betegekért, de a betegeket az orvosok gyógyítják. Lehetetlen állapot az, hogy az orvosok, akik nehéz küzdelem árán szerezték meg diplomájukat, az általános elszegényedés következtében a szó szoros értelmében nyomorognak, mert úgyszólván fillérekért kezelik ott a betegeket. Ha az Oti.-t szanálni kell, akkor tessék a túlméretezett adminisztrációt leépíteni, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.), de a magam részéről tiltakozom az ellen, hogy az orvosok illetményeihez ismételten hozzányúljanak. A legutóbbi orvoskongresszuson magam is jelen yolítam, érdeklődtem, mert a kérdés nagyon érdekelt a munkásprobléma szempontjából is. Arról volt szó, hogy csak a szabadorvosválasztás fogja ezt a kérdést megoldani. Nem hiszem, hogy ez célravezető lenne, mert ma körülbelül 1900—2000 orvos kap egy-egy vékony szelet kenyeret és ha a szabadorvosválasztást életbeléptetik és a mai rendszert megszüntetik, akkor körülbelül 8000 orvos óhajt majd ott elhelyezkedni, vagyis a darabka kenyérnek, a szeletke kenyérnek csak a morzsája fog egyikmásiknak jutni. (Zaj.) De világnézeti szempontból sem vagyok híve ennek a megoldásnak, mert szerény meggyőződésem szerint ennél a megoldásnál feltétlenül szaporodna máról-holnapra a szociáldemokrata orvosok száma. Ez egészen biztos. (Farkas István: Szóval csak a keresztény orvosoknak adjunk, a többieknek nem?) Nem erről van szó. (Farkas István: Nincs orvostudomány szociáldemokrata vagy keresztény alapon!) Bocsánatot kérek, én igazságosan akarok beszélni. (Farkas István: Most Csilléryék vannak ott!) Képviselőtársam, nagyon csodálkozom, amit mond. Ön leleplezi önmagát, amikor azt mondja, hogy a keresztény orvosok helyett rögtön zsidó orvosokat alkalmaznának az Oti.-nál. (Farkas István: Nem ezt mondottam!) Nem felekezeti szempontból beszélek, ön azt mondotta, hogy szóval a keresztény orvosoknak akarok kenyeret adni, tehát ön nem a keresztény orvosoknak akar kelése 1982 december íQ-án

f pénteken. kenyeret juttatni. (Farkas István: Világnézetről nem lehet beszélni az orvostudománynál!) Elnök: Farkas képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot. (Kertész Miklós: Világnézeti orvostudomány nincs, csak egyforma orvostudomány! Tudás kell az orvosi tudományhoz! — Farkas István: Világnézeti orvostudomány: hülye aki ezt állítja! — Zaj.) Meskó Zoltán: Azt mondottam, hogy a szabadorvosválasztás ezt a kérdést nem fogja megoldani, mert ma 2000 orvos kap szerény kis kenyérkét és ez esetben 8000 orvosnak kellene ugyanebből kenyeret juttatni, tehát csak egyiknek-másiknak jutna egy-egy morzsa. En a szociális kérdést taglalom, a szociális kérdésről beszélek. En nem vittem bele felekezeti kérdést, ezít önök viszik be, t. képviselőtársaim. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. Ellentmondások a szélsőbaloldalon.) En egyáltalán nem is említettem ezt. (Farkas. István: Ki beszélt erről, ha nem uraságod?) Arra céloztam, hogy a munkásságnak — az ipari munkásságról van szó, nem a mezőgazdasági munkásságról — nagy része be van szervezve a szociáldemokratapártba. (Kabók Lajos: Ez fáj Meskónak!) Szabadorvos választás esetén szociáldemokrata orvosokat vennének igénybe a beszervezett szociáldemokrata betegek, ez természetes és logikus dolog. En azt mondom, hogy ezt a kérdést így nem lehetne igazságosan megoldani. Arról van szó, hogy nagyon sok orvos konjunktúrából belépne a szociáldemokratapártba, hogy ezáltal beteghez jusson. (Farkas István: Mi nem vagyunk kereszténypárt, hogy konjunktúrát keressünk.) Nem is kell mondani, azt az egész munkásság tudja, hogy önök nem keresztények. (Derültség a jobboldalon.) Nagyon csodálkozom, hogy amikor én egy becsületes társadalmi rend érdekét képviselem és annak érdekében felszólalok, hogy amikor a magyar nyomorgó társadalom érdekében a szavamat felemelem, akkor éppen szocialista oldalról, & szociáldemokrata oldalról ér engem támadás és igyekeznek az ügyet mellékvágányra terelni. (Farkas István közbeszól.) En különb szocialista vagyok mint ön, mert én hozzá még magyar is vagyok. {Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jó! Jó! — Kabók Lajos: Bosszul megy a horogkeresztesbolt és úgylátszik, azért haragszik!) Dehogy haragszom, a következő választásnál majd a tömegek százezrei meg fogják mutatni, hogy a munkásság ki után megy. A választ a munkások meg fogják adni. (Kabók Lajos: Mulatságos.) Önök beszélhetnek és nevethetnek, amennyit akarnak, a magyar munkásság és úgy a mezőgazdasági, mint az ipari munkásság, igenis, tudni fogja kötelességét és vegyék tudomásul igen t. képviselőtársaim, akik ezt a vitát most szántszándékkal provokálták, akik minden alkalmat felhasználnak arra, hogy a nemzeti szocializmus célkitűzéseit és menetelését megakadályozzák, hogy mi nem ismerünk akadályt. (Farkas István: Önnek fogalma sincs a szociáldemokratapártról.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy választási jóslatok helyett inkább napirendi javaslatot tegyenek. (Derültség.) Meskó Zoltán: Nagyon sajnálom, hogy amikor ilyen szociális kérdésről szólok s amikor kérve kérem a kormányt, hogy az amúgyis nyomorban lévő orvostársadalom és különösen a szegény orvosok kenyeréhez ne nyúljon, hiszen úgyis olyan kicsiny az a kenyér, hogy nem tudnak megélni belőle, akkor önök fel-