Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

28 Az országgyűlés képviselőházának 131 kenyér árának kialakulásába, eredményeket lehet elérni. Amikor ezt a választ megadom, teszem ezt a kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőleg. Mindenesetre figyelemmel fogom kísérni, hogy ezek közül a tényezők közül melyek azok, amelyeknek igénybevételével a kenyérárakat olcsóbbbítani lehetne. (Helyeslés a jobbfelöl.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Müller Antal: T. Képviselőház! Abban a reményben, hogy a miniszter úr a kenyér adóját le fogja ^szállítani és a bolettát el fogja törölni, — mivel meggyőződésem, hogy a kenyér ára ebben az esetben igazán nagymértékben le fog esni — mondom, ebben a reményben és tudatban tudomásul veszem a választ. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a földmívelésügyi miniszter úrnak a kereskedelemügyi miniszter úr nevében is megadott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Müller Antal képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «I. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a szén ára még mindig oly magas, hogy azt a mai kereseti lehetőség mellett a fogyasztóközönség megfizetni nem tudja? II. Hajlandó-e a miniszter úr törvényes hatalmánál fogva saját megbízottaival a bánya kalkulációját megvizsgáltatni és ennek eredményeképpen a szén árát leszállítani?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Müller Antal: T. Képviselőház! Rövidre fogom interpellációmat. A szén ára kihat egész ipari termelésünkre, kihat mezőgazdasági termelésünkre és egész közgazdaságunk valóban a szén árához igazodik. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Ezért nem közömbös az, hogy a szén ára miként állapíttatik meg egy országban. Magyarországon a szénárak ellen a sajtó, a közVélemény hónapokon keresztül, sőt — talán 'még messzebb is vissza lehet menni — éveken •keresztül számtalanszor hallatta szavát és én — sajnos — a magam részéről még most sem vagyok abban a helyzetben, hogy a mai szénárakkal meg lennék elégedve. Éppen ettől a szemponttól serkentve és indíttatva mondom el interpellációmat. Ezelőtt 10 esztendővel a magyar szénbányáknak bizonyos áremelést engedélyeztek, de azzal a kötelezttséggel* hogy létesítsenek ebből a bizonyos többletből munkásházakat, jóléti intézményeket. Ez több mint 10 évvel ezelőtt történt. Ezek a beruházások a bányák részéről tényleg meg^ is történtek, de az azóta elmúlt idő alatt már mind amortizálódtak. Ezek a befektetett összegek a magas szénárakban már mind találtak fedezetet. Joggal kívánhatta volna tehát a fogyasztóközönség, hogy a bányák engedjék le a szén árát. Békében 180 korona volt egy 10 tonnás vágón szén ára. Ennek eladási ára a fogyasztók részére pedig 300 korona volt. 1932-ben már Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter úr erős harcot indított meg a szénbányák ellen, iparűzése 1932 november 30-án, szerdán. kodott a szénárak mérséklésére és elérte a szén árának 270 pengőre való leszállítását; a békebeli 180 koronával szemben, tehát 270 pengős árra mérsékelte, Fabinyi Tihamér, jelenlegi kereskedelemügyi miniszter úr pedig 265 pengőre. A fogyasztói ár ' az előbbinél 580 pengő, az utóbbinál 555 pengő. Kissé részletesebben kell ezzel a mérsékléssel foglalkoznom. Miből is adódott úgy Kenéz Béla miniszter úrnál, mint Fabinyi Ti'hamér kereskedelemügyi miniszter úrnál a szén árának mérséklésére való törekvés? Azt látjuk, hogy a tatai szénnél, de általában a szénnél 23 pengős mérséklés volt 100 mázsánál. Mit visel a bánya ebből a 23 pengős mérséklésből? Ez ugyanis mégis lényeges ármérséklés és a laikus azt gondolná, hogy itt a bánya meghozta a maga áldozatát és többet talán nem is lehetne tőle kívánni; a közönség tudniillik csak azt nézi, hogy mennyivel lett olcsóbb. Hiszen ma is, sajnos, csak a jó Isten segít a közönségnek azzal, hogy bár december 'felé járunk, mégis, hála Istennek, még mindig eléggé szép időjárás van, úgyhogy a szegény emberek nem kénytelenek jéghideg szobában tölteni idejüket, mert szénre, különösen ilyen magas árú szénre, sajnos ,bizony nagyon soknak pénze nincsen. Ebből a 23 pengős mérséklésből a bánya vállalt 5 pengőt, vagyis a 270 pengőt mérsékelte 265 pengőre. Ez az egész mérséklés nem egészen 2 százaléknak felel meg. A miniszter úr érdeme azután a további mérséklés. Természetes hogy a forgalmi adó automatice mérséklődött, mivel kisebb lett az alapár. Az Államvasutaknál a miniszter úr 5 pengős viteldíj kedvezményt ért el, azaz miniszteri hatalmánál fogva a ráparancsolt az Államvasutakra, hogy itt a közönség érdekében kell erősebb mérséklést keresztülvinni és ennek a következménye, hogy egy vagonnál 5 pengővel kevesebb a viteldíj. Amíg a nagykereskedőhöz ér a szén, 10—15 pengővel lett olcsóbb. A nagykereskedői haszon 2 pengő hét fillérrel csökkent; azonkívül az útközben előálló hiány és csúzdai elporlás folytán 75 fillérrel. A legnagyobb a csökkenés azonban^ a kiskereskedőknél, mert ezeknek nvereségét a miniszter úr 10 pengővel mérsékelte. Nem vitatom most, •— nem is vagyok rá hivatott — hogy jogos- volt-e a kiskereskedőknél ez a tízpengős mérséklés; bizonyára jogos volt. Lehet, hogy talán többet is el lehetett volna érni. Mondom, ezt nem tudom, nem is vitatom. Vitatom azonban lazt, hogy a bányáknál az ötpengős, mérséklés kevés volt és itt kellene a miniszter úrnak nagyobb erélyt mutatnia. A magyar szénbányák kalkulációját kellene felülvizsgáltatni. Hiszen ha békében vagononként 180 koronáért tudták a szenet adni, szerintem lehetetlenség, hogy ezért ma 265 pengőt kérjenek. Igaz. hogy itt a bányák megint bizonyos munkaidőesökkenésre hivatkoznak és hivatkoznak talán a munkabérek emelésére is, Bár nekem erről nincsen tudomásom. Azt hiszem, ennek inkább az ellenkezője áll fenn, tudniillik ina nem fizetnek annyi munkabért, mint fizettek békeidőben. Ha talán a munkadíjban van valami differencia, ez csak onnan adódhatik, hogy ma nem dolgoznak a bányászok olyan hosszú ideig, mint dolgoztak Iái békeidőben. Amikor tehát a miniszter úrnak bizonyos elismeréssel kell adóznom, hogy a szomorú, sivár magyar jelent figyelembevéve a szén árát 23 pengővel mérsékelte, egyben ki kell jelentenem, hogy a magam részéről ezzel a