Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-131
Az országgyűlés képviselőházának 131. értelemben, hogy ugyanannyi fillér volt egy kiló kenyér, mint amennyi koronába került a búza métermázsája. Ma, sajnos, a búza és a kenyér ára között óriási nagy Spannung van és ezt a nagy spannungot elsősorban a gabonajegy, az úgynevezett boletta okozza, amiből 6 pengő az államot illeti és 4 pengő a termelőé, amivel az adót fizethet. Tulajdonképpen az egész adófizetésre megy, amit még bővít, növel azután a kétpengős lisztforgalmi adó is, úgyhogy egy métermázsa búzára bizony, amíg az lisztté lesz, 12*5 pengő adó jut. A mai időben, azt hiszem, mindnyájan elismerjük, hogy ezt tovább fenntartani lehetetlenség. Nem lehet megengedni azt, hogy a legszükségesebb táplálékot, a kenyeret egy agrárországban annyira megdrágítsuk, hogy amikor a búza értéke a legalacsonyobb nívón van, akkor a kenyér ára viszont a legmagasabb határon mozogjon. Azt hiszem, hogy ebben minden egyes képviselőtársam egyetért velem, de kell, hogy egyetértsen az a kormány is, amely kormány a közelmúltban bemutatkozásakor mondotta, hogy: meg akarok oldani minden olyan kérdést, amely a tömegek érdekét szolgálja, amelynek megoldása szociális szempontból fontos. Nekem meggyőződésem az, hogy a kormány nem tarthatja tovább fenn ezt a mai állapotot, hogy a kenyérnek ilyen horribilis magas ára legyen. Figyelembe vettem, hogy egy kilogramm kenyérhez átlag 70 deka liszt kell, figyelembe vettem a liszt keverését és így viszonyítottam a kenyér áraihoz. A Községi Kenyérgyár árai például a következők: van egy egészen fekete, úgynevezett barnakenyér, amelynek kilója 24 fillér. A kenyér árának, ennek a 24 fillérnek 46%-át képezi a boletta. A félbarnakenyér ára 32 fillér, aminek 35*4%-át képezi a bolettateher. A fehérkenyér 46 fillér ennek már csak 21' 1% -a a bolettateher. Tehát ebből a kis statisztikából is megállapítható, hogy a szegény ember kenyerét kétszeres adóval sújtják, mert míg a barnakenyérnél — minthogy annak az ára olcsóbb — egy kilónál 46'6%-ot képez a bolettateher, addig a fehérkenyér áránál csak 21'1%-ot. A zsemlyénél is, minthogy annak ára 4 és 6 fillér közt váltakozik, 11 és 17% a bolettateher. Ezek a Községi Kenyérgyár pékeknél azonban, minthogy ők finomabb, jobb minőségű lisztből készítik készítményeiket, 36, 42 és 48 fillér a kenyér ára. (Eber Antal: Mert nincs tésztamonopóliumuk, a kenyérgyárnak meg tésztamonopóliuma van!) Azt hiszem, mélyen t. Ház, lehetetlenség a kormánynak tovább is elnézni e felett, hogy amikor a búza ára ilyen alacsony nívón mozog, akkor a mai súlyos, sötét magyar életet még azzal is súlyosbítsuk, hogy a kenyér árát 44 és 48 fillérrel legyen kénytelen megfizetni a szegény fogyasztó. Azt hiszem, ezek a számok annyira magukban hordják azt, hogy ezen a helyzeten változtatni kell, hogy bővebb, hosszabb indokolás nem is szükséges. De itt van az "Üj Nemzedék egyik cikke, amely igazolja, hogy mennyire csökkent a lisztfogyasztás, hogy nem fogy a liszt és a malmok beszüntetik az őrlést. Ez a cikk számadatokkal igazolja, hogy míg a múltban 7 millió métermázsa búzát őröltek, addig tavaly marosak 4'4 millió métermázsát, az idén pedig csak 2'46 millió métermázsát. Tehát ilyen óriási mértékben csökken a lisztfogyasztás. Ugyanezt meg lehet állapítani a kenyérfoülése 1932 november 30-án, szerdán. 27 gyasztásnál is és érdekes jelenség, hogyha kenyér minőségét figyelembe véve, a fehér kenyérre esik az összfogyasztásnák 2% félbarna kenyérre 55%-a és a barna kenyérre is ugyancsak igen nagy százalék. Kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, szíveskedjék odahatni, hogy a kenyér ára lehetőség szerint arányba hozassék a liszt árával, valamint legyen meg a lehetősége a fogyasztóközönségnek a mai súlyos helyzetben, hogy meg tudja fizetni a kenyeret; ha másképpen nem, gondoskodjék a kormány arról, hogy egy típuskenyeret állítsanak be, hogy legalább az a 'munkanélküli, vagy az, aki nem tud vagy restéi az ingyen kenyérhez eljutni, az ő szerény anyagi viszonyaihoz mérten képes legyen a kenyeret megvásárolni. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Meglehetősen nehéz helyzetben vagyok, amikor a képviselő úrnak választ akarok adni; nehéz helyzetben vagyok, mert ez az interpelláció közvetlenül előző interpellációja után jött, amelyben kifogásolni méltóztatott, hogy bizonyos hatósági intézkedések kötik meg a szabad verseny lehetőségét és az árak szabad kialakulását a tejnél; most viszont intézkedést méltóztatik tőlem kívánni, hogy találjak ki valami utat-módot arra, hogy a teljes szabad forgalmat és szabad áralakulást élvező kenyérkérdésben a kenyérárak magasságát, a pékek nyereségét szabályozzuk, mondjuk, a liszt és a kenyér ára közötti nagy különbséget elimináljuk. (Müller Antal: Csak az adót kell leszállítani!) Erre a kérdésre is méltóztatott rámutatni. Az adókérdésre vonatkozólag a következőkben közölhetem álláspontomat. Teljes mértékben elismerem, hogy a boletta szinte a lehetetlenségig magassá tette a kenyér árát, összehasonlítva azt a búza árával. (Ügy van! bal'felől.) Ez azonban egy beállított rendszer, amelyen ebben az évben változtatni nem lehet. En mint földmívelésügyi miniszter kijelentem, hogy a jövőre nem tartom fenntartandónak a boletta rendszerét és ha egyáltalában lehetsé'ges, igyekezni fogok azt más rendszerrel pótolni. Ebben az évben azonban már nem lehet "megváltoztatni ezt a 12'5 pengős adómegterhelést, mert az a gazdasegítés céljának szolgálatába van beállítva, ahonnan annak kivonása lehetetlen. Lenne még a kenyérár olcsóbbításának néhány módja, amelyek részben külkereskedelmi kérdésekkel függnek össze. Mivel nulláslisztünket tudvalevőleg nem tudjuk kivinni, a kenyérlisztekre hárul a malom üzemi terheinek legnagyobb része. Ezért nálunk a kenyérliszt a nullásliszthez mérten aránytalanul drága. Jó kiviteli években óriási távolságban állott a kétfajta liszt egymástól, most pedig csaknem érinti egymást. Ez is egyik tényezője a kenyér drágaságának. Olcsóbbítani lehetne még a kenyér árát az üzemi költségek apasztásával, amelynek egyik módja az éjjeli munkatilalmak felfüggesztése lenne. Ez azonban megint egyik belső vitás kérdése a pékiparnak, mert ez bizonyos előnyöket jelentene a kenyérgyárak részére és azokon keresztül a kenyér árára is, hátrányosabban befolyásolná azonban a kisebb üzemmel dolgozó, kisebh üzemű pékek számításán Ezek azok a módok, amelyekkel anélkül, hogy hatósági intézkedésekkel belenyúlnánk a 4*
