Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. hogy megbüntettek egy kereskedőt, aki a te­jet olcsóbban adta a rendeletben megszabott árnál (Felkiáltások: Hallatlan!), megbüntették pedig azért, mert rosszul védekezett és azt mondotta, hogy fölözött tejet adott és a vegy­vizsgálat megállapította, hogy teljes tej volt az, ami adott és így kénytelen volt a hatóság a rendelet értelmében megbüntetni. Ezek a büntetések pedig elég súlyosak, mert 8000 pen­gőt is helyez kilátásba, ezenkívül kéthavi el­zárást és az árusítói igazolvány megvonását. (Szeder Ferene: Milyen jó volna, ha a munka­bért is így védenék! Hatvan filléres napszá­mok vannak!) De ugyanígy bünteti a rendelet azt a termelőt is, aki olcsóbban meri a rende­letben megállapított árnál a tejet adni. Kérdezem én, hogy a földmívelésügyi mi­niszter úr tényleg a tejtermelő érdekeit védte-e meg akkor, amikor minimális számra korlá­tozta a tejnek Budapestre felszállítható meny­nyiségét, amikor nem enged további termelő­ket bekapcsolni a budapesti és pestkörnyéki tej szállításba s ezzel ezt egy kis társaságra korlátozta, mert csak azoknak engedi meg, akik a múltban is szállítottak Budapestre te­jet és a rendelet határozottan kimondja, hogy ezek is csak azt a mennyiséget szállíthatják, amennyit azelőtt szállítottak és semmivel sem többet. Sőt az a kistermelő, akinek 50 liter tejre van engedélye, maximum ezt az 50 liter tejet hozhatja fel Pestre és ha ennél többet talál felhozni, akárcsak öt literrel is, akkor a vasútnál a miniszteri rendeletre való hivat­kozással elkobozzák azt a többletet és nem engedik felhozni Budapestre. {Felkiáltások: Hallatlan!) Kérdezem én, lehetséges-e ilyen kötöttsé­get ilyen nagyon fontos közszükségleti élelmi­cikknél fenntartani? Amikor a termelőknek csak nagyon kis százaléka kapcsolódik bele ebbe a tejárusításba és tulajdonképen a tejvál­lalatok érdekeit szolgálja ez a rendelet, kér­dezem, lehet-e így feláldozni egymillió lakosú főváros fogyasztói érdekeit? Ha arról volna szó, hogy egész Magyarország tejtermelői azo­nos módon részesülnek ebben a tejármegálla­pításban, akkor más volna a helyzet, sajnos azonban, ismételten ki kell jelentenem, hogy a termelőknek csak kis százaléka részesül benne, hiszen Magyarországon ma a hivatalos megállapítás szerint több mint nyolcmillió li­ternyi a tejtermelés naponta, ebből a nyolcmil­lió literből felszállítanak Budapestre 360.000 litert. Ez a két szám is fényesen igazolja, hogy csak a termelők kis részéről van gondos­kodás. Igaz, hogy a rendelet egyik szakasza megállapítja, hogy ha a termelő maga áru­sítja a tejet, vagy maga hozza fel és viszi a fogyasztóhoz, akkor ebből a 34, illetőleg 42 fil­léres árból minden liter tej után tartozik 2 fillért beszolgáltatni egy kasszába, ha pedig a vállalat révén adatik el a tej, akkor 0'8 fil­lért. EbbŐl az összegből kártalanítják azokat a tejtermelőket, akiknek nincs módjukban Bu­dapestre felhozni a tejet. Kérdezem, nem vol­na-e sokkal helyesebb, ha épp úgy, mint más élelmicikkeknél, a tejnél is megengednék a szabad felhozatalt, hogy a kereslet-kínálat törvénye alapján a tej ára is éppen olyan egészségesen fejlődhessék ki, mint akár a liszté, akár más szükséges élelmicikké. Meg­győződésem az, hogy a termelők megkapnák a. mostani árat, de az egészségesebb verseny folytán a vállalatokat rákényszerítenék arra, hogy ne kössenek ki maguknak egy liter-tej­ülése 1932 november 30-án } szerdán. 23 nél 10 fillért, sőt a palack tejnél 19*5 fillért. Ne lehessen kikötni ilyen sokat egy vállalat­nak azért a funkcióért és rizikóért, hogy a vasúti állomástól beszállítj cl ci tejet az üze­mébe és ott feldolgozza. Már a feldolgozásból Is van neki haszna,— állítom — mert az összes tejet egy nagy edénybe öntik bele és mint­hogy meg van állapítva, hogy a Budapestre felérkező tejnek 3*5 százalékos zsírtartalma legyen és köztudomású, hogy ehelyett 4—4'5 'százalék zsírtartalmú tej érkezik Budapestre, tehát mindezek a vállalatok a minőségkülönbö­zetet lefölözik és ezt külön tejszín gyanánt, illetve jobb tej gyanánt adják el. Már ebben az esetben is keres a vállalat, azonkívül keres azon árpolitikáján, hogy itt törvényes alap, miniszteri rendelet védi a tejvállalatok érde­két olyirányban, hogy egy liter tejnél 10, il­letve 20 fillért keresnek. Azt hiszem, nincs az az árucikk, amely­nél egy nagykereskedő — mert a tejvállalato­kat mégis nagykereskedelemnek kell tekinte­nem, mert nem ők vesződnek a tej kimérésé­vel, nem ők veszik magukra azt a rizikót, hogy üvegtörések és egyéb dolgok vagy pedig kihitelezések vannak — ilyen magas száza­lékra dolgozhatna, mint amilyen magas száza­lékra a tejvállalatok dolgoznak. Tudom, hogy a tej elfogyasztásához nagyon fontos köz­egészségügyi érdekek fűződnek. Tudom, hogy a tejvállalatok mindig közegészségügyi érde­kekre hivatkoznak és ezen a címen követelik maguknak, hogy továbbra is monopolizálhas­sák az egész tej szállítást. Ezek a közegészség­ügyi szempontok azonban nem lehetnek erő­sebbek azoknál a szociális szempontoknál, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy ma, sajnos, a tej még ilyen kisebb mértékben való fel­hozatal mellett sem fogy el, mert olyan horri­bilis magas ára van, melyet a mai fogyasztó­közönség megfizetni nem tud. Kérném beszédidőmnek negyed órával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást meg­adta. Méltóztassék beszédét folytatni. Müller Antal: Súlyos és nagy haszon az, amely a tej vállalatnak megmarad akkor, ha a 20*2 filléres termelői árhoz hozzávesszük a 3'2 filléres viszontelárusítási árat. így a válla­latnak például a kannatejnél 10 fillér a haszna. Amilyen igazságtalanságnak tartom ezt, még igazságtalanabb dolognak tekintem, hogy a palacktejnél, amelynél egyéb rizikója nincs a tejvállalatnak, mint beönti a palackba a tejet s azt a palackot egy napra kikölcsö­nözi, — mert ugyanezt a tejet adja palack­tej gyanánt, mint kannatej gyanánt, — ezért az egynapi kölcsönzésért 8 fillért külön szá­mít fel. Tudom, hogy a földmívelésügyi mi­niszter úr is sokallta ezt az árat és amikor most október 30-án egy rendeletben ismét szabályozta a tejet, s az árát 2 fillérrel mér­sékelte, — úgyhogy ma nem 42 fillér a palack­tej ára, hanem 40 fillér, és a kannatej ára nem 34, hanem 32 fillér, — a földmívelésügyi miniszter úr is nagyobb százalékkal akarta csökkenteni a tej árát, ő sem volt megelégedve a két fillérrel, hanem többet követelt s én, aki ismerem a földmívelésügyi miniszter úr cselekvési képességét határozott elgondolásai­nak keresztülvitelében, végtelenül csodálko­zom, hogy őt a tejvállalatok mégis meg tud­ták győzni és rábírták arra, hogy csak két fillérrel mérsékelje a tej árát. Pedig, igen t.

Next

/
Thumbnails
Contents