Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

24 Az országgyűlés képviselőházának 13. miniszter úr, Budapest közönsége és Buda­pest környéke s általában mindenütt, ahol a tej ára érinti a közönséget, igazán nagy re­ménységekkel tekintenek a földmívelésügyi miniszter úr személye felé és várják azt, hogy ebben a dzsungelben csináljon rendet, hogy figyelembevéve a közegészségügyi szemponto­kat, a továbbiakban is határozottan mérsé­kelje a tej árát. Lehetetlenség ugyanis, hogy egy kis érdekszövetség, amely a tejvállalatok­ból alakult s amely a termelőknek csak egy kis részét foglalja magában, ilyen nagy kö­töttséget érjen el a tej ára terén. Amilyen sérelmes tehát a 32 filléres tej, ennél még súlyosabb sérelem — ismétlem — a 40 fillé­res palacktej. Ugy az egyiknél, mint a má­siknál kérem a földmívelésügyi miniszter úr erélyes közbelépését. Igen t. Ház! Nemcsak a fogyasztóközönség részére, hanem a hatósági intézmények részére is megállapítja a rendelet a tej árát. Azt hi­szem, tévedés csúszhatott be a Kállay földmí­velésügyi miniszter úr által alkotott tejrende­letbe, amikor azt kötötte ki, hogy amennyiben ezen közintézményeknek olcsóbb szerződésük volna a tejszállításra, az csak 1932 december 31-ig állhat fenn, s december 31-ike után már az ipari tej árát tartoznak fizetni. Ebből kifolyólag még az ínségakciónál is hogyan alakult a helyzeti Az ínségakció a te­jét, t amely igazán jelentékeny összeg a székes­főváros szempontjából, mert 5000 liter tejet fogyaszt naponta, és ezt a betegek, szegény gyermekek és a legszegényebb ápoltak részére veszi, drágábban lesz kénytelen beszerezni, mint ahogy eddig alkalma volt beszerezni. Ne­vezetesen eddig a 34 filléres tejből 16­25%-os kedvezményt kaptak a közintézmények, így az inségakciójis, amely a tejet 28*47 fillérért kapta. (Kállay Miklós földmívelésügyi minisz­ter közbeszól.) Október 30-ikával megjelent egy rendelet Kállay földmívelésügyi miniszter úr aláírásával, amely szerint a leszállítás után, tehát Kállay földmívelésügyi miniszter úr ren­delete után, minden szerződés hatályát veszti és életbelép az ipari tej, vagyis 28'8 fillérért tartoznak ezek a közintézmények vásárolni. Ha —• tegyük fel — az ínségakció részére a Községi Élelmiszerüzem szállítaná a tejet, 3%-os keze­lési költséget számítana fel, tehát 29*66 szá­zadrészfillérbe kerülne az a-tej, amely 28 *47 fillér volt, tehát 1*19 fillérrel drágítja. Ha pedig a vállalat szállítja közvetlenül az ínség­akciónak, úgy 4*12 fillér bélyegilleték terhelné, akkor pedig kereken 30 fillérbe kerülne a tej, tehát 1*53 fillérrel drágábban, mint volt a le­szállítás előtt. Mélyen t. Ház! Erről a napilapokban is ol­vastunk cikket; így Az Est egyik számában, a november 26-iki számában azt írja, hogy 26 fillérért árusítják a termelők a tejet ott, ahol lehetőség nyílik a számukra, vagyis ahol a hatóság nem veszi észre. Konkrét dolgokra hivatkozik, amelyek azt igazolják, hogy tény­leg maguk a termelők olcsóbban tudják a tejet adni s legfeljebb csak a nagyvállalatokat kel­lene kikapcsolni. De továbbmenőleg a Pesti Hírlap tegnapi számában olvastam az egységespárt egyik ér­demes tagjától, Brogli József t. képviselőtár­samtól egy cikket, amelyben azt kérdezi, hogy olyan jól megy a dolga a közönségnek, hogy a tejnek ezt a luxusárát képes kifizetni? To­vábbmenőleg cikkében megállapítja, hogy a tej drágaságának oka egyedül a nagyvái­. ülése 1932 november 30-án, szerdán. j lalat és később levezeti, hogy a mai ter­melői árat 2 fillérrel emelni lehetne és vi­I szont a fogyasztói árat mérsékelni lehetne 28 fillérre. Tehát a mai árnál még 4 fillérrel ol­csóbbra. Amint cikkében megemlíti, a^ kezei között van a nagyvállalatoknak a kalkulációja, amely szerint a nagyvállalatok 3 fillérrel telje­sen adminisztrálni tudják a tej továbbvitelét, sőt írása van egy nagyvállalattól, amely vál­lalja a tej adminisztrálását egy nagy urada­lomból 4 fillérért olyan értelemben, hogy eb­ben! már a nagyvállalat tiszta haszna is benne van. Kérdem tehát az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, ha ilyen megállapodások van­nak a tej vállalatok és az uradalmak között, hogy tudniillik 4 fillérért hajlandó a nagyvál­lalat magára vállalni a tejnek a fogyasztóhoz való eljuttatását, miért kell akkor 10 fillért, meg 19*5 fillért fizetni a nagyvállalatnak. Azt hiszem, hogy a mai súlyos helyzetben és nagy nyomorban igazán megengedhetetlen dolog, hogy ezt a magas árat továbbra is fenntartsuk. En bízom az igen t. földmívelésügyi mi­niszter úr erélyében és abban, hogy mél­tányolni fogja azt a nagy nyomort, amelyben Budapest és környékének közönsége ma síny­lődik és lehetővé teszi, hogy e fontos élelmi­cikknek, a tejnek a fogyasztása biztosíttatik részünkre. (Helyeslés.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Szeder Ferenc: Az a kérdés, hogy lesz-e olcsóbb tej? — Zaj.) Köszönettel veszem, hogy az interpel­láló t. képviselő úr idehozta ezt a kérdést a Ház elé, mert úgy látom, hogy a tejkérdés a közvélemény részéről, de különösen a sajtó­ban nincs kellő tárgyilagossággal és higgadt­sággal megvitatva és lefektetve. A kérdés lényegét két szempontból nézem, illetőleg csak két szempontot vehetünk ennél a kérdésnél figyelembe: az egyik a termelői érdek, amely engem mint földmívelésügyi minisztert ezen a helyen elsősorban kell, hogy érdekeljen, a másik pedig a fogyasztói érdek. (Helyeslés.) Hogy e két érdek közé mi kapcso­lódik, méltóztassanak ezt szükséges jónak vagy szükséges rossznak nevezni, vagy annak nevezni, aminek tetszik, de ezt egyáltalában nem tekintem olyan tényezőnek, amelynek érdekei a másik két tényezővel szemben ré­szemről vagy más részről olyan figyelmet érdemelhetnének, hogy az a tej árának alaku­lásába indokolatlanul beleszólhasson. (Elénk helyeslés.) Ezt annál is inkább határozottan ki akarom jelenteni, mert én ezt a tejrendszert készen vettem át, mikor ebbe a minisztériumba kerültem. Nekem az egész tejkérdésnek ebbe a megoldásába beleszólásom nem volt, és azt az október 30-án általam tényleg aláírt rendeletet is mint egy kész és régi rendeletnek kiegészítő részét képező rendelkezést írtam alá. Ebbe nekem semmi befolyásom nem volt, mert ez a rendelet az egész komplexumnak, a rendeletek összességének kiegészítő része volt, amelyet ki kellett adnom, mert az én elődöm a rendelet aláírása előtt azt mondotta, ezt hagyom az utódomnak, mert az utolsó napon nem akarok rendeletet aláírni. Ezt őszintén elmondom, nem azért, mintha nem akarnék teljes mér­tékben felelősséget vállalni ezért a rendeletért és ennek rendszeréért, hanem csak azért, hogj

Next

/
Thumbnails
Contents