Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-137

Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 1932 december 15-én, csütörtökön. 295 szempontjából nem olyan egészen egyszerű ez a kérdés. De azt hiszem, hogy a többség inkább elfogadja a pénzügyminiszter úrnak ezt az álláspontját, aki a kormány nevében előre is abszolválta őket, mint az enyémet. Mert hiszen, ha a zárszámadás kérdését nem tekinti a kormány bizalmi kérdésnek, vagyis a zárszámadások tekintetében a bizalmi kérdést eliminálja, — olyan kérdésekben, amelyekben máskép dönteni tulajdonképpen nem lehetne, mert hiszen a zárszámadás elfogadása, a felmentvény megadása egyes részeiben kétségtelenül, akár mondja a kormány, akár nem mondja, bizalmi kérdés — (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) akkor a többségnek elég szép és elég háládatos szerep kínálkozik. Egyfelől őszintén kiállani, viselni a felelősséget azért, ami a múltban történt, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) megosztani ia felelősséget a múlt miniszterelnökeivel és minisztereivel, körülbelül azokon az utakon, amelyeket Esterházy t. képviselő úr kijelölt. (Fábián Béla: Itt mindenki csak a történelemnek akar felelős lenni! A történelmi felelősséget viselik, egyebet nem!) Megengedem, hogy nehéz feladat az, hogy nyiltan Malijának és ismét hangoztassák, hogy nemcsak akkor, amikor együtt voltak, volt meg a teljes harmónia közöttük, hanem most is megvan és vállalják a felelősséget. Nem mondom, hogy politikailag nagy sikereket érnénk el momentán, de nem hinném, hogy a választóközönség komolyabb része ne értené meg ezt és ne honorálná jobban, mintha efemer, gyors • sikerek kedvéért hallgatással, akarnák elintézni ez a kérdést. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Azt hiszem, hogy a magyar nép elég érett arra, hogy az őszinte, bátor s'zót és cselekedetet megértse, (Buchinger Manó: Nem tekintik érettnek!) akkor is, ha ezek a cselekedetek és ezek a szavak némileg tehertételképpen szerepelnek. Azonban nem hiszem, hogy sikerülni fog bárkinek — nemcsak a miniszterelnök úrnak, hanem bárkinek — itt ebben az országban egységet teremteni, ha nem biztosítja a nemzeti egység alapját azáltal, hogy mindazokat a beteges tüneteket, azokat a beteg sebeket, amelyek csak fejlődhetnek és veszélyeztethetik a még ép és egészséges testet, kiküszöböli. Itt nagyobb operáció nélkül, tisztán csak szimptomatikus kezeléssel a bajokon segíteni nem lehet. Frázisokkal (Propper Sándor: Még kevésbbé!) ideigóráig lehet eredményt elérni, népgyűléseken hódítani, azonban az országot megmenteni,, az országot jobban kormányozni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a bal- 'és szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Igaza van' — Propper Sándor: A frázisokból igazán elég volt!) Mint ahogy beszédem elején is hangoztattam, az egész zárszámadási bizottsági tárgyalás komolyságát bátor vagyok kétségbe vonni. (Strausz István: De nem mindenkire áll ez a megállapítás!) Azt hiszem, hogy áll azokra, akik elsősorban felelősek a jelentésért. Mindenesetre igen helyesnek tartanám, ha mellettem ülő Strausz képviselőtársam a Házat felvilágosítaná arról, milyen dokumentumokat látott a zárszámadási bizottságban erre a zárszámadási anyagra vonatkozólag. (Strausz István: Ötsoros jegyzőkönyveket!) Egyszer voltam a zárszámadási bizottság tárgyalásán, mint műkedvelő hallgató, mert hiszen nem vagyok tagja a bizottságnak, és azon az ülésen semmi sem történt abban az irányban, hogy beletekintsenek a zárszámadásokba. Tulajdonképpen kijelentések szoktak ott elhangzani, de a kijelentések különösen számadásoknál nem elegendők. Szerintem a számadásoknál bizonyos aktákról is lehet beszélni s ezeknek az aktáknak a megvizsgálása a zárszámadási bizottság jelenlegi tárgyalási módja mellett nem igen lehetséges. Hiszen, ha ennek az anyagnak vizsgálata teljesen szakszerű lehetne, — már a bizottság szempontjából értem — úgyhogy azután a bizottság azt a jelentést tehetné, hogy a zárszámadásokat részletesen megvizsgálta és mindent rendben talált és mindent megnyugvásra talált, ezt nem lehetne két ülésen elintézni. Sőt azt hiszem, nem lehet elintéznie tisztán csak a zárszámadási bizottságnak. Itt talán módot kellene találni, — egésizséges gondolat van abban, amit Eckhardt képvisedőtársam mondott — \ hogy parlamenti vizsgálóbizottság vizsgálja meg a zárszámadásokat. Én azonban nem politikai szempontból akarom ezt a kérdést vizsgálni. Nagyon sokszor kétségtelen, hogy a politikai szempontból kiküldött bizottság akármilyen eredményt talál, azért azoknak a politikai álláspontját, akik azt a bizottságot kiküldeni óhajtották, vagy a bizottságban résztvettek, nem igen fogja befolyásolni. Kétségtelen az is, hogy általában a parlamentarizmusban pártszempontból szoktak olyan kérdéseket elintézni, amelyeket talán nem éppen mindig célszerű pártszempontból elintézni. Én a szakszerűség szempontjából vagyok bátor ezt a kérdést felvetni. Semmiféle zárszámadási bizottságot nem tudok elképzelni eredményes munkával máskép, mintha annak a bizottságnak szakemberek állnak a rendelkezésére, akik technikailag is könnyen meg tudják találni a hibát, nehogy a bizottság csak arra legyen utalva, hogy esetleg véletlenül van a tagjai közt, aki szakember volt, aki a kérdéssel foglalkozott, mert hiszen véletlen eset, hogy egy számszéki ember a képviselőházba bekerüljön. (Friedrich István: Strausz véletlen'?) Mindenesetre gondoskodnia kellene a parlamentnek arról, hogy a zárszámadásvizsgáló bizottságoknak olyan szakemberek álljanak rendelkezésre, akik teljesen független viszonyban vannak mind a számszéktől, mind a kormánytól. Nem akarom a hivatalok számát szaporítani, hiszen ez nem is a hivatalok számát szaporítaná, hanem tulajdonképpen segédszemélyzetet biztosítanának a zárszámadásvizsgáló bizottságnak, mert ilyen szakemberek segítsége nélkül tulajdonképpen ai zárszámadásvizsgáló bizottság munkája, azonfelül pedig a képviselőház munkája nem lehet eredményes. Teljesen lehetetlen, hogy a zárszámadásokat itt tételről-tételre a plénum előtt tárgyaljuk és itt a plénumban azután még fűszerezve mindenféle politikai felszólalással, ezt az anyagot tulajdonképpen csak a látszat kedvéért ledaráljuk. (Friedrich István: A látszat kedvéért?) Ez tulajdonképpen nem komoly munka. Véleményem szerint a jövőben még inkább szükség lesz arra, mint volt a múltban, hogy a parlamentek azt a jogot, amelyet ma még megtartanak a mindenkori kormányokkal szemben, megóvják. Mert hiszen, ha általánosan nézzük a dolgot, azt kell tapasztalnunk, hogy a törvényhozás nagy része részben technikai, részben kényelmi okokból a képviselőház, a parlament kezéből kicsúszott. A költségvetés joga, lehet, hogy ez csak ideiglenesen történt, de ina már Magyarországon is többé-kevésbé illuziórius. Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni.