Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

20 Az országgyűlés képviselőházának 131. nak tárgyalásánál az akkori miniszter úr beszédemre adott válaszában kijelentette, hogy a Mávag. adóssága akkor a 80 millió pengőt elérte. Mint akkor Fenyő t. képviselőtársam helyesbítőleg közbevetette, ez az adósság már a 90 millió pengőt is meghaladta, de ha csak a 80 millió pengőnél maradok is, akkor is megállapíthatom, hogy az 1932/33. évi költségvetésből kitűnően magántartozása után a Mávag. kamatban 3,200.000 pengőt, kincstári tartozása után pedig kamatban 1,915.000 pengőt fizet, évente tehát tartozásai után kamatban több mint 5 millió pengőt fizet. Hogy az üzemvezetés e súlyos terheken felül ma is erősen passzív, a tekintetben csak két adatra hivatkozom. Az egyik a 33-as bizottságban történt felszólalás alapján az akkori pénzügyminiszter úrnak az a megállapítása, hogy az elmúlt esztendőkben a Mávag. évi deficitje a 20 millió pengő körül mozgott, a másik pedig Tyler-nek legutóbbi jelentése, amelyben bár már kisebb számokról beszél, de azért megállapítja, hogy 1932 júliusában és augusztusában a Mávag. deficitje 2,100.000 pengő volt. De mindettől eltekintve, t. Ház, ha nézem, hogy micsoda közgazdasági okok szólnának ennek az állami üzemnek fenntartása mellett, akkor teljesen tárgyilagosan bírálva a kérdést, meg kell állapítanom, hogy erre sem gazdasági, sem szociális okokat — amint arra rögtön rátérek — találni nem tudok. Gazdasági okokat nem találok azért, mert amint eióbb már szóltam róla, a magyar gépipar kinőtt már azokból a gyermekcipőkből, amikor az államnak még példaadólag kehett szerepelnie modellek készítésével, pátensek megszerzésével és az életbe bevezetésével. Erre régen a magánipar még nem voit berendezve, nem volt kellően kiképezve mérnöki kara s egyéb személyzete és munkásai sem tartoztak azok közé a r magasabb szakismerettel bíró munkások közé, akiket angolul skilled labourernek neveznek. Azokban az időkben nagyszerű teljesítményt végzett a magyar állami gépgyár. Modelljei, pátensei nemcsak a határokon belül, de messze a határokon túl és nemcsak ezen a kontinensen meg tudták állni a versenyt még az angol iparral szemben is. (Ügy van! ügy van!) Ma azonban, amikor a magánipar a legnehezebb^ megélhetéssel küzd, amikor az Állami Gépgyár aránylag nem nagyszámú budapesti munkásságával szemben tízezrei az itt betanult magán ipari munkásoknak kenyér nélkül vannak, amikor látjuk, hogy a mezőgazdasági gépgyártás terén, mint azt a kereskedelmi tárca költségvetésénél mondott beszédemben kiemeltem, a magyar mezőgazdasági gépipar a szükségleteknek tízszeresét képes fedezni és munka nélkül áll, amikor látjuk, hogy a teherautó készítése terén nagyszerű teljesítményt tud a magánipar nyújtani amikor látjuk, hogy a vasöntödéknél a Budapesten lévő 25 öntöde félig áll és a Mávag. csak hogy munkát adjon, tűzhelygyűrűknek készítésére is berendezkedik, akkor azt mondani, hogy a Mávag. fenntartására a mai viszonyok között azért van szükség, mert példaadólag kellene még továbbra is hatnia a magyar ipar számára, nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Maradna talán egy termelési ág, amelyre azt mondhatnók, hogy ma a magánipar nem veheti fel a versenyt, —• nem is próbálta — értem a lokomotívok gyártását. A mozdonyok gyártása feltétlenül megtartható volna, de azt ülése 1932 november 30-án, szerdán, hiszem, hogy még a budapesti gyár leállítása esetén sem ütköznék elháríthatatlan akadályokba a Máv. egyik nagy javítóműhelyének mozdonygyártási berendezésekkel való felszerelése. Maradna végül egyetlen — és bevallom, legsúlyosabb — érv, a szociális kérdés, amelyre később térek rá. (A klotürlámpa kigyullad.) Kérem beszédidőmnek egy negyed órával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Beck Lajos: De már elöljáróban is hangsúlyozom, hogy semmi olyan megoldást nem tartanék szerencsésnek, amely a mai nehéz gazdasági és szociális viszonyok között az elégedetlenség továbbgyűrűzését eredményezné és az alkalmazottak százait és a munkásoknak ezreit az utcára tenné. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezek után tehát, t. Képviselőház, keresni kell ennek az egész problémának megoldását, amely, mint arra rámutattam, eddig is 80 millió pengő adósságot varrt az állam nyakába és 20 millió pengő körül mozgó évi deficitet jelent abban a költségvetésben, amely költségvetés minden egyes fillérének lefaragása — meg vagyok róla győződve — a kormánynak álmatlan éjszakákat okozna. (Sándor Pál: A pesti gyártelep havonként kétmillióba kerül.) Meg kell itt mindjárt jegyeznem, hogy a diósgyőri gyártelep kérdését fejtegetésemből ki akarom kapcsolni, mert azt fenntartandónak ítélem és ennélfogva egész okfejtésem a diósgyőri gyártelep kivonásával épült fel. A budapesti gyár leállítása számszerűleg jelentene tovább fennmaradó teherben hangsúlyozom újból, hogy ámbár én nagyobb számokról tudok, mindig ragaszkodtam a költségvetés számaihoz — nyugdíjteherben 1,700.000 pengőt évente, az alkalmazottak évi fixfizetésében 895.000 pengőt, magánkölcsönök kamataiban 1,280.000 pengőt, azaz összesen évi 3,875.000 pengőt. Ez azt jelenti, hogy amennyiben készenléti leállításba helyezzük a budapesti gyárat, de szociális és gazdasági szempontból azt mondjuk, hogy ma még az összes tisztviselőket fizetjük, úgy mintha a gyár működnék, az összes munkásokat megtartjuk és fizetjük úgy, mintha a gyár működnék, akkor ez az államnak évente 3,875.000 pengőjébe kerülne. Hozzá kell tennünk azonban az objektivitás szempontjából, hogy ez az összeg két tétellel csökken. Csökken pedig azért, mert az alkalmazottak és munkások a viszonyok javultával és a konjunktúra fellendülésével legalább is jelentékeny részben alkalmazást fognak találni újból a magániparban és így nem szükséges, hogy az állam tovább dotálja Őket. De csökken természetszerűen azáltal is, hogy a nyugdíjak, uyugbérek összege a kihalás folytán évről-évre mindig kevesebb lesz. Ha most felvetem a kérdést, hogyan tudjuk különválasztani ezt a 20—25 millió pengő évi deficitet Diósgyőr és Budapest között, akkor erre határozott választ, bár rendes könyveket vezetnek és kereskedelmi üzemmé alakították át a Mávag-ot, nem tudunk adni. Legklasszikusabb példája ennek az, hogy amidőn az előző kormányok egyikének, úgy tudom a Bethlen-kormánynak felhívására a