Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. niszter? — Propper Sándor: A pápaszeraae itt van!) Nagyon szerettem volna, ha a belügyminiszter úr ennél az interpellációinál megtisztelte volna a Házat isizemélyes jelenlétével annál is inkább, mert az interpelláció elejét már egy hétteil ezelőtt elmondotta Szeder Ferenc képviselőtársam. Akkor sem volt itt a belügyminiszter úr. Ügy látszik, hogy a belügyminiszter úrtól indulnak ki ezek az apró kis komiszkodások a vidéken, amelyeket Szeder Ferenc képviselőtársam elmondott, és amelyeknek rövid folytatásiáit én leszek bátor majd most elmondani. Elnök: Kéreim a képviselő urat, szíveskedjék beszédében parlamentáris kifejezéseket használni. Esztergályos János: Ez már több is, mint koinuiszkodás. Elnök: Esztergályos János képviselő urat rendreutasítom. (Kabók Lajos: Ez nem illik a parlament rendjéhez? Hiszen eleget komiszkoidínak! — Propper Sándor: Nagyon enyhén mondotta!) Csendet kérek, képviselő urak. Esztergályos János: Az elnök úr nem hagy beszélni. (Derültség.) A miniszterelnök úr bemutatkozása alkalmával többek között azt mondotta, hogy nem akar lelkeket taposni. A beszéd elhangzása után voltak itt öreg politikai naivak, akik a folyosón azt kérdezték tőlem: Na, mit szól a képrviselő úr a (miniszterelnök úr beszédéhez! Ugy-e, ez már már (Propper Sándor: Ez már döfi!) új stílust jelent? (Kabók Lajos: Csak nem Mihálffy volt!) En akkor azoknak a tiszteletreméltó uraknak azt mondottam: Achtung! Höchst lebensgefährlich! (Propper Sándor: Vigyáizat, mázolva!) Óvatosságot kérek az uraktól, mert semmi sem változott, csak az előadói stílus változott r meg, egyébiránt minden maradt. A zaklatások, a jogtiprások, az igazságtalanságok, a munkásüldözésfok, a szoeiáldemokratapárt tagjainak üldözése terén mindlen maradt, ami tizennégy esztendőn keresztül megvolt ebben az országban; semmi sem fog változni. Akkor azt a választ kaptam, hogy; majd imteg fogjuk látni, tényleg ezen a téren változás történt. (Propper Sándor: Mikor? — Erdélyi Aladár: Ne álljon szóba politikai naivakkal!) Már két és fél hónap múlt el azóta, amióta a^ miniszterelnök úr bemutatkozása itt megtörtént és elhangzott a miniszterelnök úrnak az az ígérete. (Propper Sándor: Két és fél hónap? Hogy szalad az idő!) Két és fél hónap után már megállapíthatjuk, hogy nekem volt igazam, hogy nekünk és mindazoknak volt igazuk, akik azt mondották, hogy semmi sem változott, a kutya maradt a régi, csak a nyakravalója változott. (Kabók Lajos: Csak mázolva van!) Ezekről a padokról a közelmúltban már panaszok hangzottak eh közigazgatási cselekmények miatt, amelyek a szociáldemokratapárt ellen irányulnak. Súlyos, írásokkal alátámasztott panaszok, amelyek azt igazolják, hogy a vidéki hatóságok, azok a vidéki kiskirályok, akikről a miniszterelnök úr beszélt, ma ismét elemükben vannak és ahol csak lehet, folytatják, határozottabb # ^ formában, bátrabban, merészebben folytatják a tyúkszemretaposást, a szociáldemokratapárt zaklatását, üldözését. Szeder képviselőtársam a múlt héten, a zaklatásnak, a tyúkszemretaposásnak egyik más fajtáját is bemutatta. Szóvátette azt, hogy a legújabb divat az egész országban végig e kiskirályok birodalmában, hogy a Népszava áruülése 1932 december lU-én, szerdán. 279 sítását lehetetlenné iparkodnak tenni. Miután ma már nem lehet a vonatokról elvinni, ellopni, elégetni, elpusztítani a Népszava példányait, ma más formához alkalmazkodnak, egyszerűen lehetetlenné teszik -a községben azt, hogy az emberek, akiknek az volna az exisztenciájuk, a kenyérkeresetük, hogy a Népszavát árusítsák, a leglehetetlenebb formákat találják ki a Népszava árusítása, a Népszava terjesztése megakadályozásának indokolására. Elmondotta Szeder képviselőtársam, hogy ez az eljárás nemcsak haszontalan, de törvénytelen is, mert felolvasta az erre vonatkozó 1914 :XIV. te. 13. §-át, amelyből világosan kitűnik, hogy semmiféle jogcíme sincs egyetlen hatóságnak sem ahhoz, hogy megakadályozza bármely lapnak terjesztését, így a Népszava terjesztését is, mondván ez az idézett törvénycikk a következőket (olvassa): «Az igazolvány rendszerint csak attól tagadható meg vagy vonható el, aki életének 18. évét még be nem töltötte, vagy ragályos vagy undortkeltő betegségben szenved, vagy pedig az élet, a testi épség, a szemérem, vagy vagyon ellen irányuló bűntett vagy vétség miatt három hónapi vagy ennél hosszabb ideig tartó szabadságvesztés büntetésre volt elítélve, és büntetésének kiállása óta 3 év még nem telt el.» Ez világos és félremagyarázhatatian. Ha tehát ettől eltérő indokolással iparkodnak megakadályozni a szolgabírák a Népszavának vagy bármely lapnak terjesztését, világos, hogy törvénytelenséget követnek el. Folyik az utóbbi időben mindinkább erősebb^ tempóban e törvénysértés, e törvénytelenség. Így például elmondotta Szeder képviselőtársam azt, hogy Hajduhadházon, Hajdúnánáson, Mosón és Magyaróvárott, Kisújszálláson, Ozorán, Szihalmon, Jászárokszálláson, Kába községben, Nádudvaron, Jászapátin, Hosszuhetényben, Szolnokon, Balmazújvároson, Som községben, Derecskén, Konyáron, Sárváron, Dombovárott és legutóbb Csongrádon történt meg az hogy lehetetlen indokolásokkal, a legképtelenebb komiszkodásokkal teszi lehetetlenné, hogy a Népszavát terjeszszétk és árusítsák ezekben a községekben. • Csongrádot említettem legutóbb. Csongrádon megtörtént, hogy a Népszava kiadóhivatala megbízott valakit, aki a kiadóhivataltól a Népszava árusítását kérte, hogy szerezze be az árusítási engedélyt és akkor a Népszava árusítását részére át fogja adni. Mi történt? A csongrádi rendőrkapitányság nem tette lehetővé az illető részére a Népszava terjesztését, árusítását, mondván, hogy Csongrád város területén ezidőszerint tizenkét darab ujságárusítói igazolvány van kiadva. Tudatosan vagy tudat alatt, tudatlanul vagy rosszakarattal, összetéveszti a csongrádi rendőrkapitány az utcai rikkancsot az ujságelárusitó kereskedőkkel, a traf ikos okkal. Tényleg tizenkét ujságelárusítási engedély van Csongrádon a trafikosoknál és fűszerkereskedőknél, ezek azonban nem árusítják az utcán, nem viszi el a házakhoz ;a Népszavát, ezekhez be kell menni az üzletbe megvásárolni a Népszavát. Egész Csongrád területén egy ujságárusító van. Hogy a csongrádi rendőrkapitány ezt nem tévedésből csinálja, az egész valószínű, szinte egészen bizonyos, hanem ez is eszköz a Népszava terjesztésének megakadályozására. Amikor az igazolványt kérő, akit elutasítottak, megfellebbezte a rendőrkapitányság