Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

280 Az országgyűlés képviselőházának 1 végzését, kitűnt, hogy egész Csongrád területén két elárusító, két rikkancs volt. Az egyiktől, egy Szabó nevűtől, a rendőrkapitány bevonta a rikkancsengedélyt és azt mondotta, hogy az ő részére nem engedélyezi a lapárusításL Azt mondotta a rendőrkapitány, hogy ha másvalaki jelentkezik, annak készséggel ki fogja adni az engedélyt. Erre jelentkezett a csongrádi rendőrségnél egy Palásthy Sándor nevű lakos és kérte, hogy részére adják ki. A csongrádi rendőrkapitányság őt ugyancsak elutasította, annak ellenére, hogy a törvényben előírt egyik kifogásolható eset sem áll fenn az illetővel szemben. Ez az eljárás is bizonyítja, hogy az a munka, amely vidéken folyik most egyes hatóságok részéről, egyenesen azt célozza, hogy a Népszava és ezen keresztül a szociáldemokratapárt terjeszkedését megakadályozzák. Szerettem volna, ha az igen tisztelt miniszter úr jelen lett volna és ha megmondotta volna a nagy nyilvánosság előtt, vájjon helyesli-e ezeknek az apró kiskirályoknak ezit a törvénytelen eljárását. Miután azonban a miniszter úr nincs itt, kénytelen vagyok rövid felszólalásomat befejezni, bár nagyon szeretném, ha most ezeknek a csongrádi és más vidéki kiskirályoknak Mark Twain-nek egy gyönyörű kis meséjét elmondanám (Halljuk! Halljuk! balfelől.) a csacsi és a hegyről. Meg vagyok róla győződve, bogy ha ezt a rövid kis mesét elmondanám, megértenék és megszüntetnék az eddigi tyúkszemreitaposásokat és nem lesz szükség arra, hogy a miniszter erélyes intézkedést tegyen. Azt hiszem, legfőbb ideje volna annak, hogy a miniszter úr, a kormány és különösen a miniszterelnök úr gondoskodjék arról, hogy ez az állapot, (Propper Sándor; Most azon gondolkozik, hogy milyen frázis! mondjon vasárnap!), a lelkek taposása végre megszűnjék. Remélem, hogy a miniszter úr erről a rövid felszólalásomról értes.ülni fog és gondoskodni fog róla, hogy ez az állapot a vidéken megszűnjék. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Köveltkezik vitéz Bajcsy-Zsilinsziky Endre képviselő úr 36. sorszámú interpellációja. Kérem annak felolvasását. Patacsi Dénes jegyző : (olvassa) : A tarpai és guláosi Tisza-part három kanyarodója 6050 folyóméteren vár évek óta sürgős szabályozásra. E három kanyarodó közül a legalsónak partvédelme különösen sürgős, részben árvédelmi, részben az érdekelt kisbirtokosok földjének védelme szempontjából. Hajlandó-e a tisztelt miniszter úr ez árvédelmi, gazdasági és szociális szempontból egyaránt rendkívül fontos itiszaszabályozási munkálatokra a fedezetet az új költségvetésbe felvétetni s ezenfelül legalább az említettt alsó kanyarodó partvédelmi munKalataihoz a megfelelő összeget póthitel útján még ebben az évben előlegezni'?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Ügy látszik, hogy rövidesen karácsonyi szünetre megyünk és ki tudja, mikor jövünk megint össze, mikor lesz mód arra, (Propper Sándor: Talán Gömbös sem tudja!) hogy egyáltalában az ország legsürgősebb teendőiről itt beszélhessünk. Igazán nem kedvem szerint való, hogy itt üres Házban mondja el az ember az interpellációit és a miniszter jelenléte híjján válasz ?. ülése 1932 december lU-én, szerdán. nélkül, mégis éppen erre a karácsonyi szünetre való tekintettel kötelességemnek tartottam, hogy ezt a kérdést idehozzam. A múlt kormány, a Károlyi-kormány, bemutatkozása alkalmával azt a kijelentést tette, hogy akkor télen nem lesz nyomorgó ember. A Gömbös-kormánytól hasonló kijelentést nem kaptunk. A Károlyi-kormány legaláhb próbált valamiféle kis nyomorenyhítést megvalósítani, nem nagyon szervesen és nem is valami nagyon tökéletesen, de mégis hozott valamit, közmunkákat adott ki, közmunkákra szorította a vármegyéket és községeket, és legalább a legminimálisabb kis kenyérrevalót ily módon féligimeddig biztosította a legnyomorultabb községek legnyomorultabb lakosságának. Hogy mi lesz a mostani tél folyamán ezekkel a műit két esztendőhöz képest még sokkal súlyosabb helyzetbe jutott falusi emberekkel, azt nem tudom. En végigmentem egy-két községben egész utcasorokon és azt tapasztaltam, alátámasztva ezt a tapasztalatomat a hivatalos tényezők, a hatóságok megállapításával, hogy például Beregmegyében, Szatmárban és egyáltalában a Felső-Tiszánál öt esztendő óta rendes termés nem volt, az idén nem termett búza, nem termett megfelelő mértékben kukorica és nem termett burgonya semmi, úgyhogy az embereknek egyenesen betevő falatjulk sincs. Ugyanakkor áthajszolják egyetlen malacukat a szomszéd vármegyébe, árverésre. Mit gondol a t. kormány, mi lesz ezekkel a szerencsétlenekkel? Nemcsak erről a pár községről és nemcsak a Felső-Tiszavidékről van szó, itt talán csak a legriasztóbb a helyzet, de az ország egész falusi lakossága igen tekintélyes részben egyenesen az éhenhalás előtt áll. Ezt konstatálom és bizonyítani tudom minden jószándéku kormányférfinak vagy kormánypárti képviselőnek, ha veszi magának azt a fáradságot, hogy ugyanúgy belenézzen ma a szegény emberek kamrájába, mint ahogy én belenéztem. Mit akar tenni a kormány ezzel a nyomorúsággal szemben? Itt van a kormányzóné őfőméltóságának szép akciója, melyet mindenki örömmel lát, de a falusi lakosság, sajnos, ebből jóformán egészen ki van zárva, mert a falusi lakosságnak magának kell összeszednie azt az anyagot, pénzt és árut, amivel ellátnák az ottani szegénységet. Ma azonban ezek a szerencsétlen falvak semmit sem tudnak összehozni. Tehát az egész nyomorenyhítő akcióból lényeg szerint ki van hagyva a falu népe. Ezzel szemben nem hallottam, hogy a kormány olyasféle Ígéretet tett volna távolról is, hogy mint tavaly, úgy most is komoly vidéki, falusi nyomorenyhítő, közmunkaakciót akarna csinálni. Itt vannak például ezek a tiszai kanyarodok. Három ilyen rendezetlen kanyarodó van ezen a szakaszon. Több mint 6000 folyóméter szabályozásáról volna szó. Ez nemcsák szociális kérdés, hanem elemi gazdasági kérdés is, mert Tarpa, Gulács és Tivadar, eme három beregi tiszai község határából évenkint 40—50 holdat hord el a Tisza, a legjobb földet, gyümölcsösöket és nincs védekezés. A folyammérnöki hivatal esztendők óta beterjeszti a' maga javaslatait, adatokkal alaposan alátámasztva. 650.000 pengőre volna szükség, hogy ezt a három kanyarodét rendbehozzák. Talán ina valóban nehéz volna ezt a 650.000 pengőt előteremteni. (Erdélyi Aladár: A zürichi borházat el kellene adni és mindjárt megvolna), ha csak nem ott fognák meg a dolgot, ahol