Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

278 Az országgyűlés képviselőházának 136* ülése 1932 december 14.-én, szerdán. hanem csak napibéresek voltak, bizonyítani fogom a Ház előtt, hogy egy csomó családdal súlyos jogtalanság történt, és hiszem, hogy a t. belügyminiszter úr a maga , főfelügyeleti jogánál fogva sürgősen és eredményesen intézkedni fog. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. A jegyző úr felolvassa. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Bihar vármegyében, a isarkadi járásban, ott is különösen a román anyanyelvű. Méhkerék határmenti községben <a vármegye alispánjának becsületes törekvései dacára változatlanul folyik a Nemzeti Radikális Bárt tagjainak hallatlan brutalizálása. November 3-án Eövid Tivadart és Csótye Tivadart a méhkeréki községházén a csendőrök súlyosan bántalmazták, Csótyének az egyik csendőr a tenyerébe is szúrt. Mindezt orvosi látleletek bizonyítják. Tud-e erről a t. miniszter úr és ihajlandó-e egyszer s mindenkorra véget vetni, a legszigorúbb megtorlást alkalmazván a bűnösök ellen, ezeknek a tűrhetetlen és a ihatár mentén különösen bűnös 'atrocitásoknak?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! En a választás alatt embereimmel, híveimmel történt hasonló atrocitásokat nem hoztam a t. Ház elé. Engem a belügyminiszter úr megnyugtatott, hogy ezek az atrocitások előfordulhattak a választás alatt, a jövőben azonban nem fognak előfordulni. A t. belügyminiszter úr jóakaratát ismerem és teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ő sem nagyon örül — nem is örülhet — ezeknek a jelenségeknek. Mivel azonban Bihar vármegyében nem először fordul elő és mivel éppen a határ mentén történt, éppen románajkú lakossággal, amely a határmenti forgalom révén érintkezésben van a határon túli román lakossággal, kétszeresen, vagy sokszorosan súlyosnak tartom ezt az esetet. Különben is azt hiszem, volt a t. belügyminiszter úrnak ideje arra, thogy a maga jobb meggyőződését, a maga emberségesebb felfogását nemcsak saját személyében, hanem az alsóbb hatóságokon keresztül is érvényesítse. Mégis csak vérlázító dolog, hogy becsületes embereket, akik a világon egyéb hibát el nem követtek, mint hogy olyan politikai párt szervezetébe állottak, amelynek sem tisztességében, sem hazafiasságában senki nem kételkedhetik, r nem tudom, milyenhajuknál fogva előráncigált okokból — de semmiféle ok sem lehet rá — összerugdaljanak, összeszurkáljanak. Ez ellen én tiltakozást jelentek be és bármennyire is katonának érzem magam ma is, bármennyire nagyra tartom is a csendőrséget — sőt éppen azért, mert a magyar csendőrséget sokra tartom, többre tartom, mint azok a közigazgatási hatóságok, amelyek ezeket az atrocitásokat rendezik, — tiltakozni akarok itt és kikérem magamnak azt, hogy embereimmel ilyen becstelen módon bánjanak. Tessék rendet csinálni az országban mindenfelé, arra való a belügyminiszter úr hatalma. Tessék azt a főszolgabírót, aki ilyent jóváhagy, akinek égisze alatt ilyesmi megtörténik, fegyelmi alá vonni. De nemcsak a sarkadi járásban, hanem másutt is fordulnak elő hasonló dolgok; méltóztassanak -megengedni, hogy néhány esetet felsoroljak. Dürgő László derecskéi lakost a múlt hónapban tengerilopás gyanúja miatt a csendőrök összeverték Varró József községi rendőr enlétében. Ez az ember azért nem ment orvosi látleletet íratni, mert nagyon szegény, nagyosaládú ember. Amikor a csendőr már jól elverte és mégsem vallotta be, hogy ő lopta a tengerit, kikísérte őt és könyörgött neki, ne haragudjék rá, most már látja, milyen jó ember és milyen derekasan neveli családját. — Bocsánatot kérek, erre mégis meg kell kockáztatnom azt a kérdést: Európa ez? Hol vagyunk? Erdőben vagyunk?, Egy másik eset: Zákány Gábort, aki az egész községnek egyik legjobbmódú, legalábbis a múltban legjobbmódú gazdája, kiváló gazda, akinek hazafiságáról, józanságáról, kitűnő gazdálkodásáról kiállítják a bizonyítványt a vármegyén is, akit ismer a vármegye kitűnő alispánja, mikor az adóvégrehajtó csendőrökkel ment a lakásába és ez az ember,, aki súlyos anyagi bajai miatt már ideggyógyintézetben is volt, kissé élesebb hangon beszélt a csendőrökkel, a csendőrök összerugdalták. Bocsánatot kérek, ezeket az állapotokat egyszer már meg kell szüntetni. Valami különös perverzitást is látok abban, hogy ilyesmik mindig pontosan a határ mentén történnek. Hát így akarunk mi revíziós politikát csinálni? Nyilvánvaló dolog, hogy ezt kihasználják, felfújják a mi ellenségeink. (Propper Sándor: Megteszik a pesti határban is!) Nagyor kérem a belügyminiszter urat, ha nincs is itt, (Propper Sándor: A szemüvege itt van!) hogy végre egyszer rendet teremteni méltóztassék, mert ezt nem vagyunk hajlandók tűrni. És ha ezeken a dolgokon változtatás nem történik, akkor egészen más hangnemben fogunk beszélni. Nem fogom engedni, hogy az én tisztességes híveimet, akiket bűn nem terthel, — de még ha bűn terhelné is egyiket-másikat — akkor sem engedem, hogy össze-vissza verjék. A magyar ember nem erre való (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Esztergályos János képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Vidéki hatóságok a Népszava árusításának engedélyezésére kért személyi ujságárusítói igazolványokat megtagadják? Megvizsgálta-e a miniszter úr Szeder Ferenc képviselőtársamnak a Ház 3932 november 30-iki ülésén elmondott interpellációjában felhozott panaszokat, amelyeik szintén az árusítói igazolványok kiadásának megtagadására vonatkoztak? Intézkedett-e a miniszter úr aziránt, hogy az alája rendelt hatóságok a jövőben ne tagadják meg az ujságárusítói igazolványok kiadását? Van-e tudomása arról, hogy újabban a csongrádi rendőrkapitányság tagadta meg- az ujságárusítói igazolvány kiadását? Hajlandó-e a miiniszter úr végre intézkedni, hogy a lapárusítói igazolványokat a Népszava árusítására éppoly akadálytalanul kiadtiák, mint a többi lapoknak?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T, Ház! (Halljuk! Halljuk/ — Kabók. Lajos: Hol a belügymi-