Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. letekien igazán annak a lakosságnak érdekében való ott fenntartott intézményeknek fenntartási költsége, az egész országra áthárítani, igen nehéz. A képviselő úr is megemlítette a közmunkaváltságnak terhét. A közmunkaváltság tisztán a községi utak fenntartására szolgál. (Erdélyi Aladár: Ha fenntartanák! — Zaj a jobboldalon.) Tehát azokat másképpen, mint az érdekeltektől, nem igen tudom, miképpen lehetne beszedni. A kéményseprési díjak igazán nem államiak. Magam is azt mondtam: vigyázni kell: lehetetlen terhek vannak — és már több helyen, ahol ilyen panaszokat hallottunk, ahol konkrétumok merültek fel, nem ilyenek, hanem sokkal súlyosabbak, beavatkoztunk és módosíttattuk a szabályrendeletet. Ami a képviselő úr adatainak vizsgálatát illeti, azért kell kérnem., hogy ezek az adatok kezembe adassanak, hogy — amint a képviselő úr is kívánja r

— hozzáértő embereket kiküldjek, amint feltétlenül ki is küldök, hiszen most egy négytagú bizottság állandóan járja az országot. Ki fogom küldeni, hogy a helyszínén megvizsgálja, de éppen azért szükséges, mert itt rá kell mutatnom egv tévedésre, amit nem hagyhatok szó nélkül. Nem szabad, hogy egy percig is kétség legyen abban a tekintetben, amit a képviselő úr kiszámított, hogy a kisbirtoknak holdankénti terhe 14 pengő, a nagybirtoké pedig 3 pengő. Itt két nagy hiba van a számításában. Az első: nem méltóztatott megmondani, hogy mekkora a községnek vagyona és mekkora a felemlített Károlyi uradalom vagyona. A községnek adóterhe természetesen lényegesen kisebb, mint a többi adózóé, mert a község mint erkölcsi testület jövedelemadót, vagyonadót, közmunkaváltságot stb. nem fizet. Ezért a község adója kisebb. Ezt ki kell belőle venni. Akkor már a másik, az igazi nagybirtoknak az adóterhe, már ezen az alapon is, lényegesen emelkedni fog. De figyelmen kívül méltóztatott hagyni azt a másik körülményt, hogy az uradalom azokon az adókon kívül, amelyek a községben elő vannak írva, amelyek nem egvebek, mint a földadó és annak járulékai, rendkívül magas kulcsok szerint fizet jövedelmiadót és vagyonadót is, de nem ott, hanem az adózó állandó lakóhelyén. (Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az mind benne van, államtitkár úr!) (Az elnöki széket Bessenyey Zeno foglalja el.) Nem lehet, mert nem ott adózik, tehát nem lehet benne. Az adóterhet lényegesen emeli, a jövedelem- és a vagyonadó rendkívül magas kulcsa s azt másutt kell, hogy viselje, abban a községben az nincs a terhére előírva. A legközelebbi adóstatisztikában most feldolgoztatom a kisbirtok, a középbirtok, a nagybirtok, az ipar és kereskedelem sítb. adóterhét, úgyhogy mindezt idehozhatom majd, a jövő évi statisztikában a Ház elé. Ebből pontosan ki lehet mutatni és számítani azt, hogy mekkora progresszió van — és nem degresszió, mint a képviselő úr mondja — az igazi állami adóztatásban. Természetesen vannak helyi adók, amelyeknek a helyességét a világért se állítom, ellenkezőleg azt mondom, hogy itt van a legnagyobb szükség arra, hogy a reformokat megcsináljuk {Ügy van! Ügy van! — Kabók Lajos: Miért adnak rá engedélyt?), de viszont ez a legnehezebb •kérdések, egyike, mert azt jelenti, hogy az ál^ ülése 1932 december 14.-én, szerdán. 277 lamra kellene áthárítani azokat a terheket, amelyeket a közületek az ilyen lehetetlen adóztatás mellett nem bírnak el. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En tehát arra kérem az igen t. interpelláló képviselő urat, legyen szíves adatait rendelkezésemre bocsátani. (Kabók Lajos: Már én is juttattam adatokat az államtitkár úrnak s mégsem kaptam választ!) Meg is vizsgáltattam ezeket az adatokat, ha nekem adta azokat a t. képviselő úr. (Kabók Lajos: Még nem kaptam választ!) Nem emlékszem rá, hogy adott volna a képviselő úr nekem ilyen adatokat, mert amiket nekem adtak, azokat mindig kivizsgáltattam és felelni is szoktam rájuk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A képviselő úr minden adatát, amelyet interpellációjában előadott, meg fogom vizsgáltatni s ennek eredménye után a képviselő úr itt a Házban fogja a végleges választ megkapni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak és a pénzügyminiszter úrnak. (Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre szólásra jelentkezik.) A képviselő úrnak nincs szólási joga, mert az államtitkár úr a miniszter nevében nem adott végleges választ. (Zaj a szélsőhaloldalon — Felkiáltások jobbfelől: Éljen az elnök!) Következik vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. A jegyző úr felolvassa. Patacsy Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a t. belügyminiszter úrhoz. Borsod-, Oömör- és Kishont-vármegye alispánja a folyó év október 17-én kelt határozatával 60 kinevezett és nyugdíjas útkaparót november 1-i hatállyal állásából egyszerűen elbocsátott. Van-e erről tudomása a t. miniszter úrnak és hajlandó-e ezeket az utcára tett szerencsétlen családokat a törvény és igazság megfelelő eszközeinek érvényesítésével a pusztulástól megmenteni és őket állásukba visszahelyeztetni, de minimálisan biztosítani nekik a törvényes felmondás jogát?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képviselőház! Ebben a kérdésben egészen röviden szeretném összefoglalni mondanivalóimat, mert még magamnak sem állnak pontosan rendelkezésemre az összes adatok. Állítom azonban, hogy hiba és súlyos sérelem történt, csak azt nem tudom, hogy milyen mértékig. Tudomásom szerint 60 útkaparót, akik állítólag valamennyien ki voltak nevezve már esztendőkkel ezelőtt Borsod-vármegyébeen, a vármegye egyszerűen elbocsátott a szolgálatból. Két olyan kinevezési okmányt láttam, amely bizonysága annak, hogy a vármegye teljesen jogtalanul cselekedett. Most várom a többi kinevezési okmányt és a többi adatokat és azt hiszem, hogy amint ezzel a két emberrel igazságtalanul járt el a vármegye, ugyanez lesz az eset a többivel szemben is. Végtelenül antiszociálisnak és a mai nehéz viszonyok között merész dolognak tartom, hogy 60 kinevezett embert minden végkielégítés nélkül, minden felmondás nélkül egyszerűen csak kitegyenek a utcára. Az egész esetre vonatkozó adatokat össze fogom szedni és azt hiszem, hogy szemben a vármegye főispánjának azzal az állításával, hogy a vármegye helyesen és jogosan cselekedett, mert ezek az emberek nem kinevezettek,