Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-136
Az országgyűlés képviselőházának 136. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Tarpán 5699 hold területen 407 törpebirtokos és 256 kisbirtokos él. A törpebirtokosok 5 holdon alul, az utóbbiak pedig 5 kivételével, mind 50 holdon aluliak. Öten vannak 50—100 hold között és fizetnek öszszesen 80.465 pengőt az 1932. évi kivetés szerint. 3056 hold területen pedig két nagybirtokos — az egyik a község, a másik pedig a Károlyiuradalom — fizet 9690 pengő adót. A kis- és törpebirtok holdjára esik 14-11 pengő adó, a Károlyi-uradalom egy holdjára esik 3-14 pengő, tehát amit a kisbirtok fizet, több, mint négyes félszerese a nagybirtok adójának. Az erdő ma sokkal több jövedelmet biztosít, mint a szántóföld, az erdőnek tehát valójában még többet kellene fizetnie a mai viszonyok között, mint annak a szántóföldnek, amely éveken keresztül jóformán semmit sem termett. T. Ház! Adómorálról ilyen körülmények között nem beszélhetünk. Adómorálról akkor beszélhetünk, ha először rendet, emberséges rendet, európai rendet, magyar rendet teremtünk adórendszerünkben és mindenekelőtt akkor beszélhetünk morálról, ha még az adórendszer reformja előtt is a legkisebb exisztenciákon próbálunk segíteni. Itt teljesen szembenállók azzal a felfogással, amelyet tudomásom szerint Hunyady Ferenc gróf képviselő úr fejtett itt ki, aki azt mondotta, hogy neki nincs kifogása a minisztérium ténykedései ellen, ő azt látja, hogy a bajok lenn vannak a vidéken, a községi és járási hatóságokban. Ez — legalább ahogyan én tapasztaltam — nem áll. Én végigmentem most saját kerületem minden községén, megnéztem az adóíveket, megnéztem az adófőkönyveket, beszéltem a jegyzőkkel és ennek alapján állíthatom, hogy ezek a jegyzők tisztességesen teljesítik kötelességüket és az ő részükről semmiféle felesleges túlbuzgóságnak tanuja nem voltam. Ugyanezt mondhatom a nyíregyházi pénzügyigazgatóságról. Ezek mind igenis próbálják emberségesen kezelni azokat a szabályokat, amelyeket felülről kapnak. Állítom, hogy a baj idefent van és idefent sem a jóindulat hiányában, hanem abban a begyökerezett és berozsdásodott rendszerben, amelyen valahogy nem tudunk úrrá lenni, amelyen az új kormány sem tudott idáig semmiesetre sem úrrá lenni. A pénzügyminiszter úrral csak futólag volt alkalmam beszélni, említettem neki, hogy rendet teremteni, adózási készséget teremteni szerintem másképpen nem lehet, mint hogyha lelkileg is könnyítünk ezeken a szerencsétlen adófizetőkön ós azt a mérhetetleü sok adóhátralékot, amelyet abból a földből semmiképpen sem lehet sem ma, sem holnap kipréselni, csökkentjük, a legkisebb exisztenciáknál pedig elengedjük. A i pénzügyminiszter úrnak és a kormánynak úgy látszik ezzel szemben azt a felfogása, hogy az emberek azért nem fizetnek adót, mert nem akarnak. Én hivatkozom a 3—4 év előtti helyzetre. Azt hiszem, Vargha t. államtitkár úr is igazat fog nekem adni abban, hogy 3—4 esztendővel ezelőtt valósággal nehéz volt az adófizetéshez rohanó embereket kettős sorokba rendezni, úgy hogy pl. Tarpán, mint más községekben is csendőröket kellett a községháza elé állítani, mert az adófizetők egymást akarták megelőzni az adófizetésben. Ez az igazság. Akkor, amikor bizonyos konjunktúra mutatkozott, amikor jó termés volt, amikor a föld termékeinek ára volt, akkor ez volt a helyzet. Tehát nem igaz az. hogy az emberek nem akarnak adót fizetni. Nem is szólok arról, hogy ezzel az állítással szembeszegezhetem azt a tényt, ülése 1932 december 14-én, szerdán. 275 hogy pl. Csonka-Bereg idáig az idei adójának 70 százalékát befizette. Tehát ez a Csonka-Bereg, ahol öt esztendő alatt nem termett jóformán semmi, még mindig kifizette adójának 70 százalékát, amint erről a t. államtitkár úr is megbizonyosodhatik. Tehát nem lehet arról beszélni, hogy nincs adófizetési készség a magyar emberben. Hanem igenis, ha a t. kormány belátja végre, azt, hogy ezek az adóterhek egy igazságtalan, embertelen, becstelen adórendszernek a konzekvenciái elsősorban, (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) és levonja ebből a következtetéseket, abban az irányban is, hogy bizonyos amúgy is behajthatatlan adóterheket elenged, vagy csökkent és egyúttal arra az egyetlen helyes, szociális álláspontra helyezkedik, hogy ezeket a szegény és nyomorult exiszteneiákat, semmiféle adómorál dogmáját istenítve, a teljes pusztulásnak kitenni nem lehet: akkor igenis meg fogja látni, hogy az adófizetési készség különösen akkor, ha az adóhátralékok elengedése és csökkentése kapcsán sürgősen jön legalább is egy gyors és átmeneti adóreform, meglesz és minden magyar ember sietni fog adóját kifizetni. Ennek azonban pszihikai. lélektani előfeltétele van. T. Ház! Nem érzem itt hivatva magam arra, hogy a részletekben a t. kormánynak tanácsokat osztogassak arra nézve, hogyan oldja meg az adóhátralékok rendezését, • az adóhátralékok elengedésének és csökkentésének problémáját úgy, hogy az tényleg a helyes szociális szempontot kövesse és ne favorizálja az adót nem fizető kisebbséget. A téma sem alkalmas ebben a pillanatban arra, hogy ezekre kitérjek. Csak nagy általánosságban próbálok itt egy pár irányelvet megemlíteni. Az a gondolat, amelyet most el fogok mondani,, nemi is az enyém, én egy nagyon kiváló pénzügyi és adóügyi szakembertől hallottam és magamévá tettem. Miért ne lehéíne megtenni — miután igazolva van, hogy az adórendszer igazságtalanságai', az árviszonyok igazságtalanságai' és a termés rosszasága miatt halmozódott fel ennyi teher a kisemberekre — azt, hogy a hátralékot, mondjuk, tíz, esztendő alatt fizettesse mieg a kormány kamatmentesen, semmiesetre sem 6 százalékos és még kevésbé 12 százalékos uzsorakamattal. Ez volná — mondjuk — a generáMs rendelkezés, nem mondom, hogy mindenkire vonatkozólag, de legalábbis a törpe-, kis- és közénbirtokosokra vonatkozólag, valamint az ezeknek a kategóriáknak megfelelő más foglalkozásbéliekre vonatkozólag. És most ebből a generális intézkedésbői] kiindulva kellene segíteni azokon a vidékeken, ahol nem volt termés, ahol az árviszonyok éppen a piac hiánya miatt különösen riasztók, mint a határon. Derecske városa pl. Nagyvárad volt, Tarpa városa Beregszász volt, most el vannak ezektől vágva, vasútjuk nincs, az utak gyalázatosak. Nyilvánvaló dolog tehát, hogy óriási hátrányban vannak például a derék budakeszi lakossággal szemben, amely itt van Budapest környékén, villamosa és mindenféle intézménye van 1 , beszállítja Budapestre tejét, vaját, jószágát, búzáját. Mégiscsak valamiképpen könnyíteni kellene aidó terén is azon a lakosságon, ahol -- mondomi — a piaci viszonyok, az áruviszonyok és a termésviszonyok ezt különösen indokolttá teszik. Tudomásom szerint senkinek sem jutott eszébe Olaszországban például kifogásolniazt, hogy amikor a gazdasági mögöttes országát elvesztett Fiúmé súlyos gazdasági helyzetbe 38*
