Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-136
272 Az országgyűlés képviselőházának 136 napon keresztül egy héten át, akkor egészen bizonyos vagyok felőle, hogy maga lépne ennek az akciónak élére és igyekeznék megvalósítani a vasárnapi munkaszünetet. Egyébként ebben az ügyben a korábbi kormányhoz is akartam már interpellációt intézni, amelyet azonban nem mondtam el azért, mert Kenéz, akkori kereskedelemügyi miniszter úr megigérte, hogy ebben a kérdésben intézkedni fog. Össze is hívott egy ankétet, amelyen magam is résztvettem; ezen az ankéten a munkaadók nagy része is a vasárnapi munkaszünet mellett foglalt állást. Hivatkoztak arra, hogy egy 600 tagú küldöttség kereste fel az ország hercegprímását, aki pártolólag írt át a kereskedelmi kormányhoz, hogy a vasárnapi munkaszünetet valósítsák meg, mert ez a keresztény gondolat egyik tartozéka. Sajátságos azonban, hogy a dologból nem lett semmi, úgyhogy ismét be kellett jegyeznem ezt az interpellációt és kérnem, kell a kormányt, hogy már az előzményekre, a lefolyt ankét anyagára való tekintettel is próbálja ezt a kérdést megoldani. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Propper Sándor: Öt perc meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Propper Sándor: Kísérelje meg a kormány ezt a kérdést végre tető alá hozni. Megjegyzem, egységesen kell szabályozni az egész országra nézve a vasárnapi munkaszünetet, úgyhogy ebben a tekintetben semmi kétely ne támadjon, semmiféle különbség ne legyen Budapest, Budapestkörnyék és a vidék között, mert most ez háromféleképpen van szabályozva. Egyes kereskedők, akik kivételes helyzetben vannak, ne élhessenek vissza a többi kereskedők rovására. (Kertész Miklós: A vidék a legrosszabb!) A vidék és Budapestkörnyék. Az egész vonalon, az egész országban egységesen legyen szabályozva a vasárnapi munkaszünet kötelező alapon akként, hogy vasárnap egyáltalában ne legyen^ munka és ne legyen nyitva üzlet. Amikor hétköznapon is százezrével akadnak állástalan és munkátlan emberek, akkor semmi értelme sincs annak, f hogy egy hetedik munkanapot iktassanak be és a foglalkoztatott alkalmazottak munkaerejét és munkaidejét szükségtelenül kizsákmányolják. Arra kérem a kormányt, hogy egyrészt vonja vissza azt a rendeletet, amely a zárórát szükség nélkül meghosszabbította, adja vissza a régi záróra idejét; elég, ha az üzletek este 6 óráig, a fűszerüzletek este 8 óráig vannak nyitva és elég, ha a vasárnapi bevásárlásra való tekintettel szombat este meg van hosszabbítva a záróra, többre szükség nincs. • Ezt a rendeletet tehát vonják vissza, egyébként pedig gondoskodjék a vasárnapi munkaszünet egységes és törvényes szabályozásáról. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Bejelentem a t. Háznak, hogy Gál Jenő és Schmidt Miklós képviselő urak interpellációik elmondására halasztást kértek. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta.^ Következik Lang Lénárd képviselő úr interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Patacsi Dénes jegyző (olvassza): «Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz a határmenti valutarazziák tárgyában. Van-e tu. ülése 1932 december lk-én, szerdán. domása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a nyugatig határmenti kereskedőknél folyó hó 3-án és 4-én a valutarazziák során a kereskedőket olyan méltatlan elbánásban részesítették, amely azoknál nagy elkeseredést váltott ki. főleg azért, mert egynéhánynál egy-két osztrák schilling pénzt találtak, amely a határmenti forgalomban ki nem küszöbölhető 1 ? Mit szándékozik a pénzügyminiszter úr tenni, hogy ilyen csekély összegű, idegen pénzek beszolgáltatása szabályozva legyen?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lang Lénárd: T. Ház! Végtelenül sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr nincs jelen, amikor alárendelt közegeinek túlkapásait és törvénytelenségeit vagyok kénytelen itt szóvátenni. Előre kell azonban bocsátanom azt. hogy távol áll tőlem az a szándék, mintha én vaiutaűzéreket próbálnék védelmezni, hanem csupán a tisztességes, becsületes kereskedők és gazdák érdekében szólalok itt fel, akiket a különféle valutarazziák alkalmával ártatlanul meghurcoltak és megkárosítottak. (Jánossy Gábor: Ártatlanul?) Igen, ártatlanul. (Jánossy Gábor: Ez hiba!) Számtalanszor rámutattunk már itt a Házban és a Házon kívül is arra, mennyire fontos az országra nézve az áruexport úgy kicsinyben, mint nagyban. Éppen ezért véleményem szerint meg kellene hajiani az olyan emberek előtt, akik külföldről pénzt honnak be, még akkor is, ha netán csak kis összegek lennének, mert ezzel az .>rszágn°,k hasznot hajtanak, ezzel valutánkat alátámasztják. Nem lehot mindenki nagy exportoi, tűámt ahogy nem mindenki _ nagy adófizető» de a sok kicsi pénz is hozzájárul ahhoz, Lugy az országban ex számottevő legyen. Nem lehet azonban azokat a kis összegeket, amelyek a határmenti forgalom alkalmával az országba bekerülnek, minden nap beszolgáltatni a Nemzeti Bankba, különösen nem nálunk, ahol a legközelebbi fiók Győr városában van, amely a határtól körülbelül 60— 70 kilométerre esik. Egyáltalában nem lehet tehát kiküszöbölni azt az esetet, hogy kisebb embereknél, kereskedőknél és gazdáknál a külföldi forgalomból kifolyólag egynéhány schilling külföldi pénz található legyen. De főleg amiatt vagyok kénytelen itt szavamat felemelni, hogy milyen bánásmódot gyakoroltak a pénzügyi közegek a valutarazziák alkalmával. Berohantak a kereskedőkhöz, megkérdezésük nélkül kihúzták a fiókokat és ha azokban véletlenül találtak egy-két osztrák schillinget, ami, amint már előre is bocsátottam, nem küszöbölhető ki, azokat meghurcolták, hosszú ideig becsukva, fogva tartották és vallatták mint közönséges bűnösöket, amikor Budapesten a nagy valutasiberek^ szabadon szaladgálnak és nagyon sokan még kitüntetést is kapnak. Bátor vagyok néhány esetet felemlíteni, amelyekre felhívom a t. pénzügyi kormányzat figyelmét. így Hegyeshalom községben Barta Nándor hegyeshalmi kereskedőt, akinél 4 schilling osztrák pénzt találtak, folyó hó 3-án szombaton délután elővezették és 4 órától 8 óráig és másnap, vagyis folyó hó 4-én délelőtt 9 órától este 9 óráig, tehát összesen 16 órán át fogva tartották csak azért, mert 4 schilling idegen pénzt találtak nála. Másnap vasárnap, a harmadik napon 9 órakor visszakísérték, lezárták az üzletét és a vevőközönség
