Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

270 Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1932 december 14-én, szerdán. Maga a főügy és a fődeliktum bebizonyítható módon vádele jtéssel' végződött. Miért nem hagyják akkor végre ezt a csoportot békében? Miért piszkálják ezeket az embereket, miért küldenek detektíveket a nyakukra, miért el­lenőrzik 'minden tettüket és minden lépésüket? Miért van még ma is lepecsételve a helyi csoport helyisége, amikor már régesrégen el­felejtették az ügyészségen is, hogy volt va­laha Kassák-féle akta ebben az ügyben. A miniszter úr annakiején ebben az ügy­ben nekem Ígéretet tett. Megígérte, hogy az alantas közigazgatási közegeknek és tényezők­nek (Propper Sándor: Alantas az eljárás!) ezeket a túlkapásait meg fogja torolni. (Büch­ler József: Sokat ígérnek, semmit sem tesz­nek!) Megállapítom, hogy a miniszter úr ez­irányú igéretét nem tartotta be (Propper Sándor: Mint már annyiszor!), és mivel nincs itt a Házban, ezúton vagyok kénytelen üzenni, hogy a fennálló törvényes rendeleteknek sze­rezzen érvényt még Szolnok városában is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy­miniszter urnák. Fábián Béla képviselő úr interpellációjá­nak elmondására halasztást kér. Méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. (Kabók La­jos: Hol maradnak a miniszter urak? Bojkot­tálják a Házat?) Következik Propper Sándor képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felol­vasását. (Nánássy Andor: Elhalasztjuk!) Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpel­láció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz az üzleti záróra és a vasárnapi munkaszünet tár­gyában. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a kereskedelmi alkalmazottak és a munkaadók érdekképviseleteinek az 1921 -.XXXVII. te. alap­ján 1926-ban létrejött megállapodása, illetve az ennek alapján kibocsátott miniszteri rende­let ellenére a kereskedelmi miniszter az üzleti zárórát december 4,-étől, tehát három héttel karácsony előtt, tetemesen meghosszabbította? Miután ezt az intézkedést sem az alkalma­zottak, sem a munkaadók érdekképviselete nem kérte, és így a rendelet kiadásának tör­vényes alapja nem volt, hajlandó-e a kormány az alkalmazottakra káros és hátrányos, de a munkaadók érdekeit sem szolgáló rendeletet visszavonni? Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényes intézkedések a mai napig sincsenek végre­hajtva s ezen a téren a legteljesebb bizonyta­lanság és egyenlőtlenség uralkodik? Hajlandó-e a kormány a vasárnapi munka­szünetet az egész országra egységesen szabá­lyozni olyképpen, hogy az a mai idők gazda­sági helyzetének és a szociális követelmények­nek mindenben megfeleljen? — Propper Sán­dor sk.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! (Hall­juk! Haltjuk! a szélsőbaloldalon.) Egy nagy és értékes -munkásréteg érdekeiről, a kereske­delmi és irodai alkalmazottak érdekeiről és sérelmeiről szerettem volna ebben az interpel­lációban a kereskedelemügyi kormányhoz kér­dést intézni. Végtelenül sajnálom, hogy a kor­mány tüntetően levonult a terepről és mintegy bojkottálj ci ci képviselőházat, így nem sok íre­ményem van arra, hogy erre az interpellá­cióra megnyugtató választ kapjak. Mégis el­mondom, t. Képviselőház, mert rendkívül fon­tosnak tartom. Itt a kormány megmutatta, hogy munkásbarátsága egészen- felszínes és hamis, mert amikor munkásérdekről van szó, akkor bizony nagyon lassú, amikor munkások szerzett jogait kell eikonfiskálni, akkor viszont igen fürge és igen gyorsan tud cselekedni. Szerzett jogokat konfiskált el a_kormány ezzel az intézkedésével, amelyről itt szó van, szűkí­tette úgy is szegényes szociális készletünket, meghosszabbította az üzleti zárórát. — ami imiinden esztendőben szokásos ugyan, de nem ebben a formában és nem ilyen ih-osszú idő tartamára. Megjegyzem még azt is, hogy a mai gazdasági helyzetben! igazán semmi szükség nincs arra, hogy az üzleti zárórát aneghosz­szabbítsák. Megjelent a 152.002/1932. számú ren­delet és három héttel karácsony előtt az üzletek záróráját este 7 óráig, szombaton S óráig, a füszerüzletekét pedig este 9 óráig hosszabbította meg. A zárórát az 1906. évi XXXVII. tc.-kel szabályozták először, nagyon szűkmarkúan úgy, hogy 1921-ben a XXXVII. tc.-kel tágabb lehetőséget adtak a kormány­nak a záróra szabályozására, olyanképpen, hogy ennek alapján a munkás és munkaadó érdekképviseletek maguk állapodhatnak meg a záróra idejében amit azután a miniszter rendelettel jóváhagy. Ez meg is törttént 1926­ban, amikor a munkás- és munkaadó érdek; képviseletek kölcsönösen megállapodtak^ a mai záróra idejében és azt a miniszter azután ren­delettel kötelezővé tette. Ezt a megállapodást most a kormány az érdekképviseletek meg* hallgatása nélkül és szerény felfogásom sze* rint minden szükség nélkül felrúgta. Senki seimi kérte, sem a főnökök, sem az alkalmazot­tak részéről azt, hogy a kormány a zárórát meghosszabbítsa, de nincs is belőle senkinek semmi ihaszna. (Kertész Miklós: Ez volt az új stílus Fabiayi miniszter úr részéről!) Sen­kire semmiféle előny nem származik ebből_ a meghosszabbított zárórából, sőt inkább^ kárt okoz az üzletnek, mert 'bizonyos rezsítőbblet­tel jár és kárt okoz az alkalmazottaknak, mert kiimjeríti őket a túlhosszú munkaidő. Munkaadórészen érdeklődtem a idologban és egy igen előkelő budapesti kereskedő le­vele van a kezemben. Az illető azt mondja, hogy készséggel^közli, hogy (olvassa): az ün­nepek előtti zárórameghosszabbításokat és va­sárnapi üzletnyitásokat a magunk részéről nemcsak hogy nem tartjuk semmiféle tekin­tetben előnyösnek, banem ellenkezőleg, hátrá­nyosnak, mert a forgalmat egyáltalán nem emeli, viszont rezsiköltséggel jár. Vélemé­nyünket évek óta szerzett tapasztalatok alap­ján közöljük és csak példaképpen említjük meg, hogy a múlt vasárnapi nyitvatartás há­rom üzletünkben összesen 1*92 P forgalmat je­lentett.» Tehát három üzletben egy egész dél­előtt 1 pengő 92 fillér értékű árut adott el ez az előkelő cég s ennek érdekében azután az egész apparátust meg kellett mozgatnia, viselnie kellett azokat az üzemi költségeket, amelyek az üzlet nyitvatartásával járnak. A meghosszabbított záróra erre a három hétre — megjegyzem, hogy a korábbi eszten­dőkben csak karácsony hetére volt szokásos a záróra meghosszabbítása — amint mon­dottam beszédem elején — a fűszerüzletek­ben este kilenc óráig, egyéb kereskedelmi üzle-

Next

/
Thumbnails
Contents