Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-136
Àz országgyűlés képviselőházának 136. tekben esti nyolc óráig tart. Ez reggel hat órától számítva körülbelül tizenhat órai munkaidő, de csak nyersen; ehhez még hozzá kell számítani két-három órát, mert amikor bezárják az üzletet, az alkalmazottak munkaideje még nem fejeződött be, mert akkor rakják el a napi munka maradványait, teremtenek rendet, akkor készítik elő a másnapi forgalmat, csomagolnak stb., stb., úgy, hogy bízvást tizennyolc—húszórai munkaidőt lehet számítani ezeknél a szerencsétlen fehér rabszolgáknál. De a tisztviselők sem kivételek, (Kertész Miklós: Sőt.) mert tudomásom van róla, hogy a kereskedelmi cégeknél alkalmazott tisztviselőket lezárt rolók mellett dogoztatják tovább olyan hosszú munkaidőn keresztül, amely már az emberi teljesítőképességen messze túlmegy. Ez pedig nemcsak emberi, fizikai, hanem gazdasági és szociális szempontból is káros, mert amely üzletnek olyan sok a dolga, hogy alkalmazottait ilyen hosszú ideig kell foglalkoztatnia, az sokkal jobban tenné, ha szót fogadna a miniszterelnöknek, eleget tenne a felhívásnak és több munkást állítana be, annyit, amennyi a munkát megfelelően, megfelelő munkaidőben el tdja végezni. Ez természetesen tilalomba ütközik, mert lezárt rolók mellett nem szabad dolgozni, de hol van ma az alkalmazottakban annyi bátorság, hogy fel merjenek lépni a munkaadókkal szemben? Ez nincs meg sehol, nyugodtan dolgoznak tovább, mert ha feljelentenék a munkaadót a törvényes határidő megszegéséért, lehet, hogy elítélnék az illető munkaadót néhány pengőre, de egészen bizonyos, hogy az illető alkalmazott feltétlenül elvesztené munkahelyét. (Jánossy Gábor: A rendőr felírja.) A rendőr felírja, de a feljelentő munkást kiírja a munkaadó, ez pedig nagyobb baj, úgyhogy szegények hurcolják az igát, dolgoznak 18—20 órát naponta és nem mernek erről senkinek jelentést tenni. T. Ház! Mondom, ebből senkinek nincs haszna, mint ahogy ez a levél is bizonyítja. Azt hiszem, boldog lehetne mindenki, a miniszterelnöktől kezdve a boltoson keresztül az alkalmazottig, ha mindenkinek annyi pénze volna, amennyit a rendes záróráig elkölthetne. Tessék elhinni, a zárórameghosszabbítással egyetlenegy fillérrel sem lesz több a forgalom, mert ami kevés pénz ma a fogyasztóknál van, azt bizony elköltik. Viszont a zárórameghoszszabbítás szociális és egészségügyi hátrányai nyilvánvalóak és igen nagyok. A tizenhat órai munkaidőkeret, illetőleg a tizennyolc órás effektív munkaidő annyira kimeríti a kereskedelmi alkalmazottakat, hogy azoknak semmire nem marad idejük s még az élethez sincs kedvük ilyen robot után, úgyhogy ez tisztára embertelenségnek mondható. A munkára váró szegény munkanélküli alkalmazottak pedig várják a munkahelyet és a munkaalkalmat, de ez nem jön meg, mert ha tényleg van valahol torlódás, azt a meglévő kevés személyzettel zárt rolók megett igyekeznek elvégeztetni. Semmi értelme nincs tehát annak, hogy egy egész hónapra meghosszabbítsák a zárórát. Az a veszély is fenyeget, hogy itt talán darabonként akarják megsemmisíteni az ipari és kereskedelmi szellemi munkásoknak ezt a régen, egyszer elért vívmányát. Most egy hónapra, vagy három hétre hosszabbították meg a zárórát, de ha ez a rendszer — ne adja a sors — megmarad, meghosszabbítják egy vagy két hónapra, azután el fogják konfiskálni és a végén nem marad semmi és beáll majd az az ülése 1932 december 14-én, szerdán. 271 anarchikus állapot, amely megvolt a megegyezés előtt, hogy addig tartották nyitva az üzleteket, ameddig akarták, akár hajnaltól egész éjfélig is. Interpellációm másik része a vasárnapi munkaszünetre vonatkozik. Ez régi probléma. Van egy régi törvényünk, az 1891 : XIII. te. Sajnos, a tizenhármas számhoz fűződő babona nagyon is beigazolódik. Ugylátszik, hogy a XIII-as törvénycikk szerencsétlenül járt, mert nem hajtották végre. Keresztény országban élünk, keresztény jelszavakat hangoztatnak bőségesen sokkal többet, mint kellene, de a helyzet az, hogy vasárnapi munkaszünet viszont nincs, holott ezt is lehetne keresztényi szempontból megvilágítani és követelni. A Biblia szerint, úgy-e, a hatnapos teremtés után a hetedik nap a pihenés napja volt, amelyet az emberiségnek is illenék egy pihenőnappal megszentelni. De a keresztény magyar kormányzat erre a kereskedelmi és szellemi munkásoknak, sajnos, nem igen ad alkalmat. A régi átkos liberális korszakban sem valósították meg a vasárnapi munkaszünetet Meghozták ezt a törvényt, de azok legalább nem hivalkodtak olyan sokszor azzal, hogy ők keresztények. Most már 14 éve tart ez a kurzus. Miért nem valósították meg ezt a keresztény gondolatot, a vasárnapi munkaszünetet? (Büchler József: Szerencsétlen forduló a Ili!) Tizenhárom év elmúlt, a tizennegyedikben vagyunk, lett volna idő egy kis gyakorlati kereszténységet bemutatni ez alatt a 14 esztendő alatt legalább azzal, hogy a vasárnapi munkaszünetet megvalósították volna az egész vonalon. (Büchler József: Mit szól ehhez a hercegprímás 1 ? — Jánossy Gábor: Tessék őtőle megkérdezni, ne éntőlem!) Angliában száz év alatt nem emlegették annyiszor a kereszténységet és a keresztény erkölcsöket, mint nálunk egy nap alatt, de azért Angliában megvan a teljes vasárnapi munkaszünet, úgy hogy még a szórakozó üzemek is szünetelnek. S Angliában ebből senkinek kára nem származik! A kereskedő megkapja a maga forgalmát és egyetlen egy fogyasztó sem marad ellátás nélkül. Mert az egész csak megszokás dolga! Ha a fogyasztók megszokják azt, hogy vasárnap nem kapnak élelmi vagy közszükségleti cikkeket, akkor nagyon szépen be fognak szerezni mindent szombaton, ha van rá pénzük. Angliában, ebben a világbirodalomban, egyetlen egy fogyasztó^ sem marad vasárnap ellátatlanul semmiféle tekintetben, noha — mint mondtam — teljes vasárnapi munkaszünet van ott. De más olyan országokban is, ahol nem hangoztatják annyit a keresztény jelszót, mint nálunk, megvan a teljes vasárnapi munkaszünet. Egyébként, t. Ház, ez nem vallási, hanem szociális probléma. Annak az alkalmazottnak, aki egész héten keresztül napi 14—16 órát dolgozik, emberi, kulturális szükségleteinek kielégítése szempontjából is szüksége van a hetedik munkaszünetes napra. Ha valamelyik miniszter úr egyszer végigcsinálná egy kereskedelmi alkalmazott napi robotját, ha felkelne reggel 5 órakor, hogy 6-kor ott legyen a nyitásnál, ha azután egész nap ott lesne a Kundschaft és a főnök szeszélyeit, ha ott ugrálna a kiszolgálás körül és ott volna este 8 óráig, zárásig és azután előkészítené a másnapi munkát és azután tompult aggyal és remegő inakkal hazamenne és beledőlne ágyába, ha ezt csinálná hat
