Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 131 interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Van-e tu­domása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a Magyarországi Magántisztviselők Szövetsége tiz év óta fennálló szolnoki helyi csoportjának működését az ottani alispán minden alapos in­dok nélkül betiltotta 1 ? Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni e min­den törvényes alapot nélkülöző betiltás vissza­vonása és a helyi csoport működésének enge­délyezése iránt?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kertész Miklós: T. Képviselőház! A mi oldalunkon régóta ismert dolog az, hogy az egyesülési és gyülekezési jog kezelése tekinte­tében Szolnok város mindig igen különleges és igen előkelő helyet verekedett ki magának. A betiltások, restringálások, az egyesülési és gyü­lekezési jog különleges módon való akadályo­zása és lábbal tiprása tekintetében, azt hiszem, Szolnok városa mindig kivívhatta a legreak­ciósabb kormányok legreakciósabb belügymi­nisztereinek legteljesebb elismerését is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az az esieit, amelyet most ide kell hoznom a t. Képviselőház elé, mindazonáltal kikívánko­zik abból a különben nagyon bőséges és díszte­len csoportból, amelyeit a szolnoki he.yi ható­ságok működésére nézve bemutathatnáaik, mert ez tipikus példája annak, hogyan és miként le­het a helyi közigazgatási hatóságok részéről az egyesülési és a gyülekezési jog tekintetében fennálló tételes törvényeket és fennálló rendel­kezéseket figyelmen kivül hagyni, (tovább me­gyek: lábbal tiporni. A Magyarországi Magántisztviselők Szö­vetsége több, mint tíz esztendővel ezelőtt meg­alakította Szolnok városában az egyesület helyi csoportját. Az 1922. évi 77.000. számú rendelet igen részletesen és körülményesen felsorolja az ilyen helyiosoport alakításának kellékeit. Az egyesület mindezeknek aprólékos gonddal ele­get tett, az összes szükséges forma-nyomtatvá­nyokat kitöltötte megfelelő példányszámban, megfelelő aláírásokkal, azokat a hatóságnak beszolgáltatta. Az egyesület tía esztendőn ke­resztül szabályszerűen működött is, minden év­ben több gyűlést tartott, minden évben sza­bályszerűen megtartotta a közgyűlését, a ható­ságok ezt mindenkor tudomásul vettték, s a rendőrhatóiság képviselője ezeken a gyűléseken résizt vett. S imost íme', Jásznagykucniszolnok vár­megye alispánja 11.034. számú véghatározatá­val a helyicsoport működését mégis beszünteti, illetőleg azt felfüggeszti egyrészt azzal az in­dokolással, hogy nem jelentették be tíz eszten­dővel ezelőtt az egyesület megalakítását, a má­sik krimen pedig az, hogy az egyesület vezető­ségének felkérésére ez évi április hó 2-án a cso­portban Kassák Lajos író működött közre és — ahogyan az indokolás mondja — (olvassa): „előadása során a fennálló társadalmi rend el­len és osztályharcra oly mérvben izgatott, hogy ellene a rendőrhatóság, mint bűnügyi nyomozó haltóság, az 1921. évi III. t.-c. 5. §-ába ütköző vétség címén eljárást indított». (Propper Sán­dor: Fel is mentették!) Megállapítom azt, hogy ez az eljárás megindult ugyan, nemcsak az iro­dalmi előadással kapcsolatosan, hanem a más­nap rendezett művészi fotókiállítás ügyében is, de megállapítom azt is, hogy a budapeslti ki­rályi ügyészség 1932 május 17-én 37.797. szám alatt Baróthy Pál főügyészi aláírásával ellátott megszüntető végzést hozott ebben az ügyben, . ülése 1932 december 14-én, szerdán. 269 amennyiben izgatás vétsége miatt nem látott vádemelésre alapos okot fennforogni. Annak dacára azonban, hogy itt megálla­pítást nyert, hogy egészen felesleges túlbuzgó­ság, speciális szolnoki érzékenykedés és baka­fántoskodás volt az, ami az ottani hatóságot beavatkozásra késztette és annak dacára, hogy továbbmenően megállapítást nyert az is, hogy az egyébként a mi szervezeteink irányában felettébb érzékeny és rigorózus ügyész nem vállalta a jelen eseten a vád képiseletét, mégis az egyesület, illetőleg a helyi csoport műkö­dését beszüntették, azt feloszlatták, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) azzal az indokolással, hogy a csoport működése az állam és a köz­biztonság érdekeiből aggályos és mert attól kell tartani, hogy hasonló esetek meg fognak ismétlődni. Ebben az ügyben a minisztérium a fellebbezést egész érthetetlenül elutasí­totta. Sajnálom, hogy a miniszter úr nincs itt, mert meg kellett volna tőle kérdeznem, hogy vájjon van-e tudomása azokról a dolgokról, amelyek minisztériumában történnek és van-e tudomása arról, hogy egy ügyben, ahol ő a neki adott felvilágosítások alapján maga is azt a meggyőződését fejezi ki, hogy ez talán felesleges túlbuzgalom volt, az alárendelt kö­zegek, a jelen esetben az egyik ügyosztály, — Sas Elemér miniszteri osztálytanácsos alá­írásával — mégis minden gondolkozás és mér­legelés nélkül magáévá teszi az elsőfokú ha­tóságnak, az alispánnak ezt a bizonyos dön­tését, amelynek helyt nem álló voltát íme, most perrendszerüen bizonyítottam. Tíz éven keresztül működk egy csoport. Most azt mondják, hogy nem^ volt bejelentve, noha el­ismertetett működésének jóhiszemű volta. Az egyik crimen tehát megdől, mert a bejelentés megtörtént, és a szabályszerű működés bizo­nyíttatott. A másik crimen, hogy ott izgató tartalmú előadás hangzott el, megcáfoltatott, (Propper Sándor: Arról sem tehet a csoport! Nem igaz?) mert egyrészt megszüntették az eljá­rást, de azonkívül meg kell mondanom, hogy egy irodalmi előadás tartalma, iránya vég­tére nem lehet egyoldalú rendőrhatósági mér­legelés dolga. Bizonyára voltak olyanok, akiknek a Kassák-előadás tetszett, akadhattak olyanok is, akiknek nem tetszett. Ebből kifo­lyólag azonban egy országos egyesület helyi csoportját felfüggeszteni, annak működését lehetetlenné tenni olyan kiáltó igazságtalan­ság és olyan súlyos vétség még a fennálló törvényekkel szemben is, hogy itt a legnyo­matékosabban kell orvoslást kérnem a minisz­ter úrtól. Annál is inkább kérnem kellett ezt, mert közben megkíséreltetett, hogy a csoport újjá­alakuljon és most jön azután — azt mondhat­nám — a tragikomikum teteje. A csoport újjá­alakulására nézve bejelentett gyűlést a helyi hatóság^ betiltja azzal, hogy azok a vezetőségi tagok írták alá, akiknek személye nem ga­rancia arra, hogy a gyűlés a törvények, a rendeletek és az engedély keretein belül fog lefolyni. (Büchler József: A közigazgatás csodabogara!) Mi ez? Lehet ilyesmiket papírra vetni és lehet így visszaélni a türelmes pa­pirossal? (Propper Sándor: Sajnos, lehet! Itt mindent lehet!) Jóhiszemű, derék, a városban ismert és közbecsülésben álló emberekről van szó, akiket most, íme, ilyen végzéssel helyi vonatkozásban is — kisvárosról van szó — mindenképpen pellengérre állítani igyekeznek. Azonkívül nincs itt semmiféle crimen.

Next

/
Thumbnails
Contents