Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-136
Az országgyűlés képviselőházának 131 interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a Magyarországi Magántisztviselők Szövetsége tiz év óta fennálló szolnoki helyi csoportjának működését az ottani alispán minden alapos indok nélkül betiltotta 1 ? Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni e minden törvényes alapot nélkülöző betiltás visszavonása és a helyi csoport működésének engedélyezése iránt?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kertész Miklós: T. Képviselőház! A mi oldalunkon régóta ismert dolog az, hogy az egyesülési és gyülekezési jog kezelése tekintetében Szolnok város mindig igen különleges és igen előkelő helyet verekedett ki magának. A betiltások, restringálások, az egyesülési és gyülekezési jog különleges módon való akadályozása és lábbal tiprása tekintetében, azt hiszem, Szolnok városa mindig kivívhatta a legreakciósabb kormányok legreakciósabb belügyminisztereinek legteljesebb elismerését is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az az esieit, amelyet most ide kell hoznom a t. Képviselőház elé, mindazonáltal kikívánkozik abból a különben nagyon bőséges és dísztelen csoportból, amelyeit a szolnoki he.yi hatóságok működésére nézve bemutathatnáaik, mert ez tipikus példája annak, hogyan és miként lehet a helyi közigazgatási hatóságok részéről az egyesülési és a gyülekezési jog tekintetében fennálló tételes törvényeket és fennálló rendelkezéseket figyelmen kivül hagyni, (tovább megyek: lábbal tiporni. A Magyarországi Magántisztviselők Szövetsége több, mint tíz esztendővel ezelőtt megalakította Szolnok városában az egyesület helyi csoportját. Az 1922. évi 77.000. számú rendelet igen részletesen és körülményesen felsorolja az ilyen helyiosoport alakításának kellékeit. Az egyesület mindezeknek aprólékos gonddal eleget tett, az összes szükséges forma-nyomtatványokat kitöltötte megfelelő példányszámban, megfelelő aláírásokkal, azokat a hatóságnak beszolgáltatta. Az egyesület tía esztendőn keresztül szabályszerűen működött is, minden évben több gyűlést tartott, minden évben szabályszerűen megtartotta a közgyűlését, a hatóságok ezt mindenkor tudomásul vettték, s a rendőrhatóiság képviselője ezeken a gyűléseken résizt vett. S imost íme', Jásznagykucniszolnok vármegye alispánja 11.034. számú véghatározatával a helyicsoport működését mégis beszünteti, illetőleg azt felfüggeszti egyrészt azzal az indokolással, hogy nem jelentették be tíz esztendővel ezelőtt az egyesület megalakítását, a másik krimen pedig az, hogy az egyesület vezetőségének felkérésére ez évi április hó 2-án a csoportban Kassák Lajos író működött közre és — ahogyan az indokolás mondja — (olvassa): „előadása során a fennálló társadalmi rend ellen és osztályharcra oly mérvben izgatott, hogy ellene a rendőrhatóság, mint bűnügyi nyomozó haltóság, az 1921. évi III. t.-c. 5. §-ába ütköző vétség címén eljárást indított». (Propper Sándor: Fel is mentették!) Megállapítom azt, hogy ez az eljárás megindult ugyan, nemcsak az irodalmi előadással kapcsolatosan, hanem a másnap rendezett művészi fotókiállítás ügyében is, de megállapítom azt is, hogy a budapeslti királyi ügyészség 1932 május 17-én 37.797. szám alatt Baróthy Pál főügyészi aláírásával ellátott megszüntető végzést hozott ebben az ügyben, . ülése 1932 december 14-én, szerdán. 269 amennyiben izgatás vétsége miatt nem látott vádemelésre alapos okot fennforogni. Annak dacára azonban, hogy itt megállapítást nyert, hogy egészen felesleges túlbuzgóság, speciális szolnoki érzékenykedés és bakafántoskodás volt az, ami az ottani hatóságot beavatkozásra késztette és annak dacára, hogy továbbmenően megállapítást nyert az is, hogy az egyébként a mi szervezeteink irányában felettébb érzékeny és rigorózus ügyész nem vállalta a jelen eseten a vád képiseletét, mégis az egyesület, illetőleg a helyi csoport működését beszüntették, azt feloszlatták, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) azzal az indokolással, hogy a csoport működése az állam és a közbiztonság érdekeiből aggályos és mert attól kell tartani, hogy hasonló esetek meg fognak ismétlődni. Ebben az ügyben a minisztérium a fellebbezést egész érthetetlenül elutasította. Sajnálom, hogy a miniszter úr nincs itt, mert meg kellett volna tőle kérdeznem, hogy vájjon van-e tudomása azokról a dolgokról, amelyek minisztériumában történnek és van-e tudomása arról, hogy egy ügyben, ahol ő a neki adott felvilágosítások alapján maga is azt a meggyőződését fejezi ki, hogy ez talán felesleges túlbuzgalom volt, az alárendelt közegek, a jelen esetben az egyik ügyosztály, — Sas Elemér miniszteri osztálytanácsos aláírásával — mégis minden gondolkozás és mérlegelés nélkül magáévá teszi az elsőfokú hatóságnak, az alispánnak ezt a bizonyos döntését, amelynek helyt nem álló voltát íme, most perrendszerüen bizonyítottam. Tíz éven keresztül működk egy csoport. Most azt mondják, hogy nem^ volt bejelentve, noha elismertetett működésének jóhiszemű volta. Az egyik crimen tehát megdől, mert a bejelentés megtörtént, és a szabályszerű működés bizonyíttatott. A másik crimen, hogy ott izgató tartalmú előadás hangzott el, megcáfoltatott, (Propper Sándor: Arról sem tehet a csoport! Nem igaz?) mert egyrészt megszüntették az eljárást, de azonkívül meg kell mondanom, hogy egy irodalmi előadás tartalma, iránya végtére nem lehet egyoldalú rendőrhatósági mérlegelés dolga. Bizonyára voltak olyanok, akiknek a Kassák-előadás tetszett, akadhattak olyanok is, akiknek nem tetszett. Ebből kifolyólag azonban egy országos egyesület helyi csoportját felfüggeszteni, annak működését lehetetlenné tenni olyan kiáltó igazságtalanság és olyan súlyos vétség még a fennálló törvényekkel szemben is, hogy itt a legnyomatékosabban kell orvoslást kérnem a miniszter úrtól. Annál is inkább kérnem kellett ezt, mert közben megkíséreltetett, hogy a csoport újjáalakuljon és most jön azután — azt mondhatnám — a tragikomikum teteje. A csoport újjáalakulására nézve bejelentett gyűlést a helyi hatóság^ betiltja azzal, hogy azok a vezetőségi tagok írták alá, akiknek személye nem garancia arra, hogy a gyűlés a törvények, a rendeletek és az engedély keretein belül fog lefolyni. (Büchler József: A közigazgatás csodabogara!) Mi ez? Lehet ilyesmiket papírra vetni és lehet így visszaélni a türelmes papirossal? (Propper Sándor: Sajnos, lehet! Itt mindent lehet!) Jóhiszemű, derék, a városban ismert és közbecsülésben álló emberekről van szó, akiket most, íme, ilyen végzéssel helyi vonatkozásban is — kisvárosról van szó — mindenképpen pellengérre állítani igyekeznek. Azonkívül nincs itt semmiféle crimen.
