Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. menyben részesülő elmulasztaná a terminust vagy a megadott részletbefizetést, arra nézve abban a pillanatban kimúlik a részletfizetési kedvezmény, amely fel nem éledhet — és utasítja mindjárt a pénzügyi hatóságot arra, hogy nyomban szerezzen érvényt az állam követeléséinek s azt árverés útján hajtsa be. Ez a fonák helyzet hozta eredményként azt, hogy most az országban! tömegével vannak olyanok, akik elnyerték ugyan az adófizetési kedvezményt, de mégis tömegesen kerültek végrehajtás és árverés alá, mert teljesíthetetlen feltételek elé állították őket utólag. Tisztelettel kérem a pénzügyiminiszter urat hogy ne csak erre az utóbbi, hanem beszédemben felvetett többi kérdésekre is méltóztassék megnyugtató választ adni. (Helyeslés balfelől.) Einök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláló képviselő úr konkrét kérdéseit tulajdonképpen három csoportba sorozhatom. Első kérdése az volt, vájjon 'hajlandó vagyok-e bizonyos közléseket tenni az árverések statisztikai eredményéről (Dinnyés Lajos: Érdekes volna!) abból a célból, hogy az ország megláthassa, hogy az adóbehajtások és árverések eredménye arányban áll-e a költségekkel, arányban áll-e azokkal a hátrányokkal, amelyekkel kétségtelenül jár arra nézve, aki végrehajtásnak van alávetve. (Dinnyés Lajos: Kótya-veíyélés folyik az országban!) Az árverési statisztikára vonatkozólag azt a közlést tehetem, hogy ez évről-évre adóstatisztikai füzetekben közzé fog tétetni, — az ez évi már közzé is. tétetett, — amelyeket az adókra vonatkozólag publikál a pénzügyminisztérium és készséggel hajlandó vagyok megfontolni azt, hogy ez a végrehajtási statisztika abban az értelemben egészíttessék (ki, amint azt az igen t. képviselő úr felvetette. Egy szempontra azonban bátor vagyok felhívni a figyelmet éspedig arra, hogy egyedül a statisztika számaiból levont következtetések teljesen hamis vágányokra vezetnek. A végrehajtásnak tudniillik nem pusztán az a célja, hogy a végrehajtás anyagi eredménye a kincstár bevételeit emelje, hanem a végrehajtásnak» az árverésnek az is a célja, hogy magának az árverésnek puszta tudata arra késztesse az embereket, hogy adóbefizetési kötelességüknek pontosan eleget tegyenek. Ha nem volna árverés, akkor az emberek nem fizetnének; egészen egyszerűen mondva, ez a helyzet. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ennek következtében az árverés szükségszerű, logikus eszköze az adóbehajtási rendszernek, amely semmi körülmények között sem nélkülözhető. Abból tehát, hogy minő anyagi eredményt hoznak;, hogy mire anyagi eredményeket produkálnak az árvertsek, egyáltalán nem lehet arra következtetni, hogy az árverési szisztéma helyes-e vagy nem, megéri-e a költséget _ vagy nem. Ezzel a fenntartással ugyan, de hajlandó vagyok a statisztikai adatok közlésére, mert nem tartok helyesnek a pénzügyi gesztióban semmi eltitkolást. A másik kérdés, amely inkább mellékvágányra terelése volt a kérdésnek, illetve mellékhajtása volt az interpellációnak, az, hogy^ a tezaurálás kérdésében lehet-e bizonyos megállapításokat tenni a Nemzeti Bank gesztiójából, üzleti vezetéséből kifolyólag. Nem lehet pontos statisztikai adatokat adni arra nézve, hogy a ülése 1932 december 14-én, szerdán. 261 bankjegyeiknek, amelyek a Nemzeti Bank által kibocsáttattak, mely része végez közgazdasági funkciót, vagyis mely része bonyolít le árucserét és szolgál forgalmi eszköz gyanánt arra, hogy a termeivények a termelők különböző kategóriái között kicseréltessenek. Abból a tényből kifolyólag azonban, hogy minő forgalom bonyolítódik le a különböző gazdasági tereken, a vasutakon, az egyes bankoknak, a Postatakarékpénztárnak, a Nemzeti Banknak zsíróforgalmában stb., a gazdasági tevékenységnek bizonyos ütemére, lüktetésére lehet következtetni és ha ezt összehasonlítjuk, párhuzamba állítjuk az árviszonyokkal, akkor körülbelül meg lehet győződni arról, hogy ezt a bizonyos nagyságú forgalmat, amely ilyen módon empirikusan, ha nem is 'mérhető, de hozzávetőleg megközelíthető, mekkora bankjegymennyiség bonyolíthatja le és ha ezeket a tényezőket kombináljuk, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ha a bankjegyek mennyiségének egy bizonyos része, — amelyet különböző szakértők különböző összegre becsülnek, vannak 50%-os, vannak 80%-os és más becslések, lehet több, lehet kevesebb — ma határozottan tezaurálva fekszik. Nem mondom, hogy a bankoknál, (Dinnyés Lajos: A főispánok azt mondták, hogy a parasztoknál van a pénz!) nem mondom, hogy a kisgazdáknál, nem mondom, hogy a földbirtokosoknál, azt sem mondom, hogy az intellektuális osztálynál. Mindenütt vannak olyan individuumok, egyének, — ez is individuális kérdés, ezt sem lehet általánosan kimondani — minden egyes faluban találni egykét embert, aki gyűjti a bankót és vannak egyes falvak és vidékek, (Felkiáltások balfelől: Hol? Hol?) ahol a végrehajtási eljárások főleg régebben jelentős, egészen meglepő eredményekre vezettek, mert egyszerre csak előkerültek mégis a tezaurált bankjegyek. Az igen t. képviselő ur harmadik konkrét kérdése az volt, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy a 4770-es számú adóamnesztiás rendeletben, illetőleg a kamatmentes adófizetési kedvezményekre vonatkozó rendeletben biztositott szisztémák helytelenségeire vonatkozólag tudnék-e megnyugtató felvilágositásokat adni. Legelőször is egy elvi kijelentéssel tartozom, tudniillik azzal, hogy én az amnesztiával kapcsolatos kamatmentességnek vagy egyéb más kedvezményeknek barátja nem vagyok, ezt a szisztémát, amely, amint már előbb is emiitettem egy interpellációra adott válaszomban, tisztára az erős idegü adófizetőket részesiti előnyben, folytatni hajlandó nem vagyok, így tehát itt egy régi rendelkezés végrehajtásáról van szó. Kétségtelen az, hogy a kamatmentes adófizetési kedvezmény igen jelentős kedvezményt jelent, ennek következtében ennek élvezete bizonyos feltételekhez van kötve, amely feltételeknek a betartásához viszont azért vagyok kénytelen ragaszkodni, mert, ha ezekhez nem ragaszkodnék, akkor még jobban aláásnám az adómorált, mert hiszen akkor ujabb kedvezményt kapna az, aki nem teljesiti a feltételeket. (Dinnyés Lajos: Csökkenteni kell a költségvetést! Az adókat is! — Söpkéz Sándor: Halljuk a minisztert! — Jánossy Gábor: Faragják! Faragják! — Propper Sándor: Igen, faragják felfelé!) Ebben a rendeletben megállapittattak bizonyos r feltételek, amelyektől a kedvezmény elnyerése és megtartása függ. Ezeket a feltételeket nagyban-egészben állnom kell, mert különben is-