Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

256 Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1982 december 14-én, szerdán. volt készítve vetésre a föld, akkor azért, mert a csatorna, amely némelyik helyen 7—8 méter széles, egy úton keresztülment, ahol két 60 centiméteres cementgyűrűt tettek oda, amely bedugult és az egész vidéket, 2—3000 holdakat ott elöntötte. Vagy pedig méltóztassanak nézni egy másik ilyen bizonyítványt. Mondom, ke­zeim közt százával vannak ilyen bizonyítvá­nyok. A községi elöljáróság igazolja, hogy Strausz Vilmos birtokán, amely Bugyi köz­séghez tartozó ürbőpusztai birtok, a Pestvár­megyei Dunavölgyi Lecsapoló és öntöző Tár­sulat által készített csatornának kiöntése foly­tán 1930. év tavaszán — olyan földről beszé­lek, amely ezelőtt príma volt, a legjava volt ennek a birtoknak — 80 magyar hold őszi ve­tést és körülbelül 90 magyar hold vetés alá elkészített szántóföldet teljesen vízzel elöntött, miáltal teljes egészében a bevetett vetőmag és munkálatok tönkremenvén, a tulajdonosnak nagyobb összeget tevő kára volt. (Erdélyi Ala­dár: A többtermelés nevében.) Amikor ilyeneket látunk, akkor az ember joggal elvárhatná az államtól, amely saját polgárait ilyen lehetetlen, szomorú helyzetbe hozta, hogy legalább segédkezet nyújt nekik. Nem tehet róla sem az a kisember, sem az a nagybirtokos, aki ma a tönk szélén áll, mert ilyen csatornát az érdekeltek maguk soha meni kívántak. A kisebb birtokosok, a kisérde­keltek, a kisexisztenciák mindenkoron tilta­koztak ellene, de akkor láz ütött be, hogy igenis, a csatornát meg kell csinálni. Most előállt ez a helyzet. Itt ismertetnem kell egy kisbirtok, egy há­rom katasztrális holdas birtok adóját, hogy miféle eltolódások állottak elő. Amikor állami, vármegyei és községi adó címén 11 pengő 14 fillért fizet ez a Győri István nevű gazda, ugyanakkor ártéri járulék címén 19 pengő 22 fillért kell neki fizetni, ezzel szemben egy fillér haszna sincs, hanem mondhatnám, 50— 60 pengő kára van azért, mert a csatorna spe­ciálisan ennek az embernek földjét teljes mér­tékben kiszárította és az altalajvizet onnét el­vitte. Itt van egy másik eset, egy 600 holdas birtok esete, amelynek földadója és járulékai 1931. évben 1700 pengő körül voltak, ugyanak­kor — elismerem, ennek 50%-át leírták. — 4174 pengő csatom aj áruiékot vetettek ki. Mi sem természetesebb, mint hogy ez a két birtok, amelyekről az előbb is szó volt, ma a tönk szé­lén áll, el fogják árverezni, mert azt a hatal­mas megterhelést, amelyet ő azért fizet, hogy még jobban tönkremenjen, évek hosszú során át nem bírja és nem is fogja tudni fizetni. Vagy itt van a^felsőpeszéri bérlőtársaság esete. Itt kisebb gazdaemberek állottak össze és itt a királyi uradalomtól bérlik már évek hosszú során át ezt a bizonyos peszéradacsi birtokot. Ennek a 3483 katasztrális holdas birtoknak ár­téri érdekeltsége 2100 pengő. Ez olyan árterület volt, amelyet a gazdák azért béreltek, hogy le­kaszálták a szénát, felrakták kocsira, behoz­ták Pestre, itt eladták, állataikat pedig kitelel­tették ezen a birtokon. Amikor 1926-ban meg­csinálták a csatornát, 1926-ban fizettek 3522 pen­gőt. 1927-ben ártéri járulékuk felszökött 5551 pengőre, 1928-ban 7976 pengőre, 1929-ben 10.057 pengőre, 1930-bani 19.965 pengőre (Erdélyi Ala­dár: Netovább! Elég!) és 1931-ben 22.889 pen­gőre. (Turchányi Egon: Mert a gazdasági konjunktúra emelkedett!) Ha az ember a hely­zetet nem ismeri, el sem hiszi, és a t. Ház egyes tagjai, akik nem of fék és nem ismerő­sek ebben a dologban, talán el sem hiszik eze­ket a lehetetlen állapotokat, amelyek itt a csa­torna terén az érdekeltek között vannak. Hogy mennyire így van ez a baj, nem hi; vatkozom másra, mint az ötös véleményező bizottság jelentésére, amelyet nem lehet elfo­gultsággal vádolni. Ez a bizottság a követke­zőket állapította meg: Azzal tudniillik, hogy a csatornával a földről levitték a vizet, a kér­dés még elintézve nincs. Az egész csatorna elgondolása az volt, hogy elviszik a vizet, alatta nagyszerű hu­musz van, csak fel kell szántani, és gyönyö­rűen meg fog teremni minden. Ezt a szakér­tők mondották és ezzel szórták tele az egész környéket, hogy lemegy a víz, lehet szántani. A végén kisült, hogy ezt a földet szellőztetni kell előbk Hosszú éveken) keresztül kell szán­tani, fogasolni, tárcsázni, a véleményező bi­zottság mondta, hogy holdankint legkevesebb 150—200 pengőt kell befektetni ahhoz, hogy 5—6 év múlva valami termés legyen. Ezeknek a felelőtlen, tanácsadóknak utasítására, hogy «elvisszük a vizet, vessétek be» ezer és ezer holdat vetettek be, kölestől kezdve minden el­képzelhető maggal. Kicsit ki is kelt, de ami­kor jött a szárazság, teljesen tönkrement és semmivé lett. Nem akarok most a dolog műszaki részé­ről beszélni, csupán ismételten felhívom a kormány figyelmét arra, hogy a nemzeti munkatervben az 50. pont előírja, hogy «a vízügyek rendezése és ezzel kapcsolatban az öntözés és vízellátás kérdése gondoskodásunk tárgya lesz». A kormánynak itt van az al­kalma, hogy az 50. pontot beváltsa az idén. Méltóztassék 10 perccel meghosszabbítani be­szédidőmet. Elnök: Méltóztatnak a tíz percet megadnia (Felkiáltások: Megadjuk!} A Ház megadja. Dinnyés Lajos: Mindaddig, amíg ezt a kér­dést meg nem oldják és a csatornát olyan álla­potba nem hozzák, hogy ez legalább nyáron a vizet el ne vigye, addig az egész vidék sza­vanna lesz. Ezt már évek hosszú során át hir­detik és mondják az érdekeltek. Műszakilag a helyzet ma az, hogy olyan lehetetlenül kicsi, minimális a csatorna esése, hogy Öcsa község­ből két-három hónap alatt jut le a víz Bajához a torkolatig. Olyan kicsi a lejtés, hogy ha a Dunánál egy kis zápor vagy eső jön, a víz visszafelé folyik. Bizonyíték erre, hogy a dunai hálák felúszkiálnak ocsára, Alsónémedi vidé­kére. Ott állnak az érdekeltek valamennyien és ált kell alakítaniuk az egész mezőgazdaságot, a helyi flórát. A pénzügyi hatóságnak legkegyet­lenebb falanszterével állunk szemben. Nagyon sok indokolásban olvastam, hogy a csatorna megjavította a földeket. Lehetne esetleg arról beszélni, hogy van egyes esetekben pro mill hatása, de nem általánosságban. Méltóztassék a pénzügyminiszter úrnak személyesen meg­győződni erről, ha végigmegy ezen a sivatagon, vagy tavasszal és ősszel az árterületen. Itt Pes­ten beül a csónakba, lemehet Bajiáig. A leg­szomorúbb az, hogy a víz alatt ott a zöldelő ve­tés. Magyar munka 'megy tönkre. Addig is azonban, amíg ez bekövetkezik, egyet meg kell tenni. Tessék azoknak reparálni a dolgokat, akik elindítoltták a munkát. Nem kívánok lehe­tetlent, de a lehetőség szerint legalább azt csi­nálják meg, hogy zsilipekkel látják el a csa­tornát. (Váry Albert: Nincs rá pénz!) Akkor tessék valami mást csinálni, de így nem ma­radhat. Erre kell pénznek lenni, mert nem tar­tom megengedhetőnek, hogy bennünket pa-

Next

/
Thumbnails
Contents