Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. építeni kezdte ezt a csatornát, kilátásba helyezett. Amikor a nemzeti egység pártja megalakult, s a miniszterelnök úr a sofort-programmjának 23. pontja szerint az államháztartás egyensúlyát, amint mondotta, minden körülmények között biztosítani és fenntartani kívánta és ennek érdekében el kezdték behajtani az adókat, amelyek évek hosszú során át felgyűltek, amikör a Dunavölgy-csatorna vidéke kétszeresen sújtva nyögött és ma tényleg azon a ponton van, hogy a legvégsőbb kétségbeesésben él, mindenki, akinek akár csak egy kvadrát földje, mint ártéri érdekeltség ebbe a csatornába be van vonva. (Erdélyi Aladár: Most csapolják le igazán!) Hogy a csatorna milyen hibásan és milyen rosszul lett megépítve, arra nézve legyen szabad ismételten idéznem Ivády volt földmívelésügyi miniszter úr beszédét, amelyet november 26-án itt a Házban mondott. Ebben a következőket állapította meg (olvassa): «Megállapíthatólag itt nemcsak műszaki, hanem adminisztratív hibák is történtek. Előre kell azonban bocsátanom, hogy engem a földmívelésügyi tárca szempontjából a kérdés csak műszaki szempontból érdekel, mert hiszen a pénzügyi rész, amelyre majd rá fogok térni, a kérdésnek a súlyosabbik része, ez pedig a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik.» Ebben a beszédében megállapította továbbmenőleg azt is, hogy itten az osztályozó bizottság a földeket mintegy találomra sorozta osztályokba, aminek következtében előállt az a helyzet, hogy az a csatorna, amelyet, mint már ismételten a Házban elmondottam, az 1888-ban elkészített tervek alapján építettek, egyáltalában nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert az évtizedek elmúlásával a nagy alkotási lázban 1925-ben a társulat autonómiáját felfüggesztették, az íróasztal fiókjából kivették ezt az 1880-ban elkészített egész tervet és anélkül, hogy próbafúrást csináltak volna, vagy pedig a helyszínt egyetlen egyszer is bejárták volna,, kezdték a csaternát építeni, 'és az érdekelteket három osztályba sorozván, előállt az a helyzet, hogy minden haszon nélkül — mert hasznot a csatorna által egyáltalában senki sem kapott — 1910—18-ig ott az osztálybasorozásnál olyan horribilis illetékeket vetettek ki, hogy az ártéri illeték némelyeknek az összes adóját többszörösen felülmúlta. (Erdélyi Aladár: A jövedelmét is felülmúlta.) A jövedelmét is. A jelenlévő igen tisztelt Váry Albert képviselőtársam is nagyon jól ismeri ennek az egész dolognak a komplexumát. Előálltak itt olyan esetek is, hogy különösen ezeket a burjános, nádas helyeket, amelyek azelőtt mint nádasok hasznot hoztak, (Váry Albert: Ügy van!) amennyiben azok a vidékek annak a nádasnak vizéből, halából tudtak élni, lecsapolták, a vizet elvezették olyan helyre, ahol víz egyáltalában sohasem volt és a kutakat kiszárították, mert ennek a csatornának hatása kapilláris jelenségek formájában 5—6 kilométerre ment el. Volt szerencsém ezt az 1888-ban — ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni — készült tervet átnézni. Abban az van megállapítva, hogy amennyiben ezt »a csatornát egyben akarják 150 kilométer hosszúságban megépíteni, akkor szükséges ;a felénél, Dömsödnél, egy szivattyútelepet létesíteni, amely a felesleges vizet bedobja a Dunába, azonban az indokolás, amelyet Zlinszky Elek főmérnök készített, azt mondja, ném tartja célszerűnek ülése 1932 december Ik-én, szerdán. 255 ezt a megoldást, mert a gőzgép veszedelmes üzem és robbanni fog. Amikor azonban az alkotólázban kivitelre került ez a csatorna, ezzel egyáltalában nem törődtek, megépítették azt a 150 kilométeres csatornát és ma előáll az a helyzet, hogy — mondom — hozzáértés hiányában a torkolati víznek háromnegyed része már a felső egyharmad^ részen ömlik bele. Aki ezeken a vidékeken keresztülmegy, aki látja ezt a kérdést, aki, tisztában van emel, vagy akinek egyáltalában a legkevesebb foglalnia is van az agrokémiáról, az láthatja azt és rá kell jönnie rövidesen arra, hogy ez a vidék idestova, nemsokára teljes mértékben el fog szikesedni. Mert a helyzet az, hogy télen, illetve őszkor és tavaszikor sok a vizünk, nyáron pedig el kell menni a hatodik határba is vízért, mert mindent, kiszív ez a csatorna. Nagyon természetes, hogy az a felsizabaduló foszfor és különböző sziksó idővel ki fog virágozni. Az egész flórát átalakították ezen a vidéken. Ahol azelőtt víz volt, ott ma nincs víz, meghasad a föld, birkát sem lehet rajta legeltetni, viszont, álból azelőtt altalajvíz következtében — különösen a felső résizeken, de lenn is — nagyszerű szénatermő vidékek voltak, ma az a helyzet, hogy egy-két mázsa szénát tudnak lekaszálni ott, ahol valamikor 20—25 mázsa príma széna termett. Amikor a csatornázást megkezdték, az érdekeltségek autonómiáját felfüggesztették és egy kormánybiztost küldtek a társulat élére. (Felkiáltások balfelől: Ki volt az?) Róhringer Sándor, aki elismerem, jó tisztviselő volt, megkapta azt az, utasítást, hogy csinálja meg és minden gondolkozás nélkül csinálta is. Egy hibája vjoilt, — amit kénytelen vagyok leszögezni — laiz, hogy én például nem ' csináltam volna meg ezt a csatornát, mert meg kellett volna győződni arról, hogy ez nem lehet jó, ez nem hozhat semmiképpen hasznot. • Hogy maga ez a társulat is ítélj esen tisztában van ia,zzal, hogy rossz munkát végzett, mi sem bizonyítja jobban, minthicigy bizonyítványokat állítgatott ki és már most előre is a jelenlévő pénzügyminiszter úr szíves tudomásara hozom, hogy az a (hétmillió pengő állami kölcsön veszedelemben forog, mert az érdekeltekkel mosifc már egymásután indítjuk meg a pereket és a társaságot bepereljük, mert nem tarthatjuk megengedhetőnek, iglaizságosnak egy jogállamban azt, hogy egyedeket, polgárembereket csupán a kormánynak elhamarkodott gesztiójával teljes mértékben a tönk szélere juttassanak. Nem akarom a t. Ház szíves türelmét igénybe venni, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) de egy pár igazolványt van szerencsém ismertetni itt, amelyeket ez a társulat állított ki. 979/1931. szám alatt Rohringer Sándor kormánybiztos úr egy bizonyítványt adott ki a következő szöveggel (olvassa): «A vezetésem alatt álló Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat saját kérelmére igazolja, hogy nagyságod Bugyi közsógbeli birtokán átmenő 24 lecsapoló csatorna az 1928/29. évben teljes egészében kiépítve nem lévén, vize a nagyságod által jóhiszeműen felszántott területet elöntötte.» Ezek a területek — pontosan tudom, kinn voltam a helyszínen — 300 katasztrális holdat tettek ki és a szomorú itt az, hogy a künnlévői mérnökök tanácsára kezdett hozzá az illető a szántáshoz, befektetett egy csomó pénzt traktorokba, befektetett egy csomó pénzt telkesítésbe és amikor már fel volt " szántva, fel volt tárcsázva; -elő