Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Àz országgyűlés képviselőházának 131. grammra teszik azt a zsír- és húsveszteséget, amely az adóvégrehajtások folytán csak Debrecenben előállott amiatt, hogy az állatokat idő előtt kellett piacra dobni és ennek folytán, mivel nagy volt a kínálat és nem volt kereslet, lezuhantak az árak. De nemesakhogy elkótyavetyélték az állatokat ezek a kisexisztenciák, hanem külföldi viszonylatban is kár származott ebből, mert ez a külföldet illetően is lenyomta sertésárainkat. Ezeket azért kell megemlítenem, mert az adóvégrehajtó hatóságoknak ez az eljárása eredményezte csak az én városomban ezt a súlyos vagyoni eltolódást. Nem beszélek még arról, hogy a tenyészállatokat is elkótyavetyélték, hogy a jövő évben beállítható hízlalási anyagot is elkótyavetyélték. (Fábián Béla: így van!) De menjünk le a földmívelésügyi miniszter úr kerületébe, amely nagy káposztatermelő vidék, — mint Devecser és Kemecse. Ezekben a községekben — itt van a kezeim között a levél — két héttel ezelőtt — mivel a parlament szünetel, nem tudtam nyomban idehozni — körülbelül 200 vágón káposzta volt ott az egyes állomásokon eladatlanul. 1200 vágón káposzta az, amit nem tudnak értékesíteni, mert a kormány még egyáltalában nem tett intézkedéseket akkor, amikor én az értesülést kaptam, (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Azóta megtörtént, képviselő úr!) nem tett intézkedést abban az irányban, hogy a fuvar bizonyos tekintetben mérsékeltessék. Ahol tehát a termelők önhibájukon kívül nem tudnak értékesítési lehetőségeket biztosítani, ott a végrehajtást olyan kegyetlenül keresztülvinni, mint ahogyan azt a Tiszántúlon teszik és azt hiszem az ország minden részében, a magam részéről helytelennek találom. (Bródy Ernő: A fővárosban is!) Szatmármegyéből azt az értesítést kaptam, hogy a teheneket, amikor nem tudják ott helyben értékesíteni, beviszik Fehérgyarmatról az onnan 25 kilométerre levő Mátészalkára, nyolc nap múlva, ha ott sem megy az értékesítés, a 86 kilométerre levő Nyíregyházára s ott 30—40 pengős árban kótyavetyélik el. (Beck Lajos: Akkor már ráfizetnek!) Igen t. Képviselőház! Nem hiszem, hogy az államkincstárnak ebből egyáltalában^haszna lenne. Ellenkezőleg, meg kell t állapítanom, hogy ez a kegyetlen eljárás magának a kincstárnak és a nemzeti termelésnek is kárt okoz. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Meg kell említenem egy elszomorító esetet. A mi vidékünkön, Debrecenben, a gyöngébb minőségű csöves kukorica ára mázsánként 3 pengő 50 fillér, tehát olcsóbb, mint a hazai szén, aminek következtében ezzel a kukoricával fűtik ma már sok helyen a lakásokat. (Mozgás. •— Felkiáltások: Hallatlan!) A gazdák a végrehajtások miatt kénytelenek ezt a csöves kukoricát ilyen potom áron elvesztegetni, olcsóbban, mint amennyi a hazai szén ára, amelynek kartelljeit pedig a kormány — mint ahogy dicsekszik vele — már megrendszabályozta.^ Ez így nem mehet tovább, mert ez az észszerütlen, csupán bürokraták és bankfiúk által vezetett lehetetlen adópolitika teljesen tönkreteszi az országot. Ezen tehát feltétlenül változtatni kell (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és én nagyon kérem a kormányt, méltóztassék ebben az irányban valamit tenni. Azt mondják, hogy az elsőfokú hatóságok KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. ülése 1Ù3È november 30-án, szerdán. 1? és a pénzügyminisztérium meditálnak az adózók helyzetén s amennyiben lehet és szükséges, segítenek is. Itt azonban egy momentumot, politikai szempontból, kénytelen vagyok kifogásolni. Nevezetesen miért mennek az 50000 pengőn felüli adózások ügyei a főispán kezén keresztül? (Zaj a baloldalon.) Ez politikai függőséget jelent. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Jobb lenne, ha a kormány ehelyett, ott, ahol ilyen súlyos panaszok merülnek fel, mint amilyeneket mi felhoztunk, a helyszínen tartana vizsgálatot. Nincs pénz s ez a kíméletlen adósróf elkeseríti az embereket, de ugyanakkor megdöbbenéssel halljuk, hogy a kormány balila autókat vásárolt Olaszországtól. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) 400 ilyen autó behozatalára van pénz, ugyanakkor, amikor a magyar társadalommal így bánnak el. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Balillafüred!) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: vitéz Hadházy Ferenc! vitéz Hadházy Ferenc: T. Képviselőház! (Fábián Béla: Halljuk! Halljuk! Hátha a Hajdúságban jobb a helyzet!) Azok a feljaj dúlások, amelyek a Ház minden oldaláról az adók miatt felhangzanak, azt mutatják, hogy nagyon-nagyon komoly panaszokkal állunk szemben és hogy nem felesleges ezeknek a* panaszoknak újból való ismétlése. Ceterum censeoként elő kell hozni a bajokat, de egyben meg kell jelölni a bajok orvoslását is. (Fábián Béla: Le kell szállítani a közterheket! — Dinnyés Lajos: A költségvetést!) En azt hiszem, hogy Hegymegi Kiss Pál igen t. képviselőtársam helyesen emelte ki pont a Tiszántúlnak és főleg az északi Tiszántúlnak különösen rossz helyzetét (Andahàzi-Kasnya Béla: Talán Csongrádban jobbak az állapotok?), mert hiszen fagy, jégverés, aszály, rozsda, szerecsenpoloska mind-mind sújtotta ezt a vidéket, mintha csak valami kiválasztott helye volna ez a vidék az Úristennek. (Fábián Béla: Az egész országban ilyen a helyzet! Mindenütt van feketepoloska!) Tudom, hogy az egész ország nyög a gazdasági válság terhe alatt, azonban ilyen szerencsétlen helyzetet, mint amelyben évek óta sínylődik a Tiszántúl, — különösen Hajdú, Bihar és Szabolcs vármegyék — az ember el se tudott volna képzelni. Felesleges volna felemlítenem azokat az okokat, amelyek azt eredményezték, hogy a gazdaembernek ma sincs pénze és hogy a gazda pénzhez semmi módon sem tud hozzájutni. (Dinich Ödön: Miért nem látja be ezt a kormány, miért űzi őket?) Példaképen vegyük csak a rozsdakárt, amely azt eredményezte, hogy a gazda most már nemcsak, hogy eladni nem tud, tehát nemcsak, hogy a búzából nincs jövedelme, hanem még meg kell neki vennie a vetőmagját és a kommencióhoz szükséges gabonát is, s itt van aztán a sertésállomány katasztrofális, eddig példátlan hullása is. Itt van a sertéspestisnek olyan mértékben való fellépése ... (Zaj m szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Hadházy Ferenc: ... amely ellen a inai pénztelenségben védekezni sem tudunk. (Fábián Béla: Olcsó sertés, drága szérum! — Eckhardt Tibor: Drága és rossz szérum!) Hiába volt rekord tengeritermés, ami tulajdonképpen nem is volt, annak a tengerinek — morzsolt tengerit értek — legfeljebb 4.10—4.20 3