Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 136 rint csak hozzávetőlegesen — azok szerint az adatok szerint, amelyeknek birtokába jutottam — körülbelül 2 5—3 millió pengőt tenne ki. Az állam ma valószínűleg nem tud gondoskodni ennek az összegnek előteremtéséről. Érdekes, hogy éppen ezt érezték meg a közületek, egészségügyi intézmények, a szanatóriumok egyesülete és más egyéb szervek, mert hallom, hogy ilyen gondolatok merültek fel a kórházakkal kapcsolatban részben a pénzügyminisztériumban, részben pedig beadványok is érkeztek a pénzügyminisztériumba, amelyeknek benyújtói felajánlják azt, hogy az Otba. 1'5%-a helyett intézményesen ellátnák ezeknek a közalkalmazotti tábornak betegség esetére való biztosítását. Nem akarok ezzel a kérdései hosszasabban foglalkozni, — az idő előrehaladt és még sokan vannak, akik interpellálni kívánnak, — csak arra kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, tegye megfontolás tárgyává ennek az értékes társadalmi rétegnek ezt a nehéz sorát és méltóztassék elhinni, hogy ez a társadalmi réteg egy bárhonnan jövő, bármifelől feléje közeledő gesztiét nagy hálával fogadna. Ezek az emberek ma rémítgetik egymást a folytonos további redukciókkal és, sajnos, sokszor bizony egyik-másik dologban prófétáknak bizonyultak ezeknek a híreknek terjesztői. Aggályos a sorsuk és még egészségügyi szempontból sem tudnak a legprimitívebb életszükségleteknek eleget tenni. Az orvostársadalom maga érzi meg ennek a társadalmi rendnek mint pacientúrának kimaradását és ezt érzik ők maguk is, amikor gyógyszerekről kell gondoskodniuk. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, valamiképpen ejtse módját annak, hogy akár ez az Otb.-megoldás^ egy ilyen intézményes biztosítás útján, akár pedig egy jobb terv megvalósulása valóra váljék és ennek az értékes társadalmi rétegnek betegség esetére való biztosítása elintéződjék. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr a közalkalmazottak helyzetének egy bizonyos szektorát világította itt meg, tudniillik azt a helyzetet, amely akkor áll elő, íha betegség köszönt be az illető tisztviselő, közalkalmazott családjába. Kétségtelen, íhogy a mai súlyos helyzetben egy ilyen betegség sok esetben katasztrófát jelent egy családnak és éppen ezekről az esetekről gondoskodni a kormánynak fokozott kötelessége. (Ügy van! bal felől.) Ami azonban azt a felvetett gondolatot illeti, hogy a társadalombiztosítás módjára és mintájára szerveztessék meg a. köztisztviselők és közalkalmazottak betegség esetére való ellátása, itt a financiális szempontra vagyok bátor rámutatni, amelyet különben az igen t. interpelláló képviselő úr is említett, amely a mai helyzetben nagyobb áldozatok hozatalát lehetetlenné teszi. (Ügy van! bal felől.) A helyzet az, hogy ezidoszerint az Otba., vagyis az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap tagjai az 1923. év óta fizetésüknek 1%-át fizetik járulékképpen, amely járulékoknak évi összege kereken másfélmillió pengőt tesz^ ki. Ha a közalkalmazottak részére betegségi biztosító intézetet létesítenénk, körülbelül ugyanolyan szolgáltatásokkal, mint amelyek a társadalombiztosítás keretében ma provideálva vannak, akkor ez kereken 5 millió pengőbe kerülne, 5 millió pengő pedig, ha megosztatnék kétfelé, a munkaadó, tehát az állam és az alkalKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XII. ülése 1932 december Ih-én, szerdán. 241 mazottak között, azt jelentené, hogy egyrészt az alkalmazottak járandóságait elég lényegesen fel kellene emelni, hogy körülbelül 2*5 millió pengőt hozzon ki ez a hozzájárulás, másrészt pedig az állam részéről 2'5 millió pengős évi hozzájárulásról kellene gondoskodni, amelynek a budgetbe való beállítása a mai viszonyok közt teljesen lehetetlen. (Ügy van! balfelől.) Az Otba. kezelése különben 1932. július 1-ével, tehát néhány hónappal ezelőtt került csak a pénzügyminisztérium 'hatáskörébe, úgyhogy tulajdonképpen csak most szerezhettünk tapasztalatokat arra nézve, hogy melyek azok a szolgáltatások betegség esetére, amelyek a legfontosabbak a közalkalmazottakra és családtagjaikra nézve. Az előmunkálatok folyamatban vannak és remélhetőleg rövid időn belül módunkban lesz olyan intézkedéseket tenni, amelyek az alkalmazottaknak a rendelkezésre álló összeg keretein belül, annak legjobb és legügyesebb felhasználásával lényeges segítést fognak jelenthetni. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Elnök: A pénzügyminiszter úr a belügyminiszter úr nevében is válaszolt? Imrédy Béla pénzügyminiszter: Igen! Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Fitz Artur: T. Ház! A választ köszönettel tudomásul veszem, abban a reményben, hogy javuló viszonyok esetén valamikép megtaláljuk e kérdés megoldásának módját. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, hogy a pénzügyminiszter úrnak a belügyminiszter úr nevében is adott válaszát méltóztatik-e tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Sorrend szerint következik Propper Sándor képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció az összkormányhoz a munkanélküli munkások és állásnélküli alkalmazottak kényszerkilakoltatása tárgyában. Van-e tudomása az összkormánynak arról, hogy a munkanélküli munkások és alkalmazottak, keresetnélküliek ellen egyre nagyobb arányú a kilakoltatási eljárás, mert munkanélküliségük, keresetképtelenségük miatt nem tudnak házbért fizetni? Hajlandó-e a kormány a lakbérrel tartozó keresetnélküliek ellen indított kilakoltatási pereket szüneteltetni, a kilakoltatási eljárásokat felfüggeszteni, hogy a tél folyamán senkit családjával az utcára ne lehessen tenni? Tekintettel arra, hogy a kormány a gazdasági viszonyok által sújtott gazdaadósokat moratóriumban részesítette és minden ellenük lefolytatandó végrehajtást felfüggesztett, nem találja-e a kormány sokkal indokoltabbnak és elháríthatatlan erkölcsi kötelességének, hogy a saját hibájukon kívül minden kereset és munka nélkül levő, a legnagyobb nyomornak és nélkülözésnek kitett lakbérhátralékos munkások és alkalmazottak házbértartozására törvényes rendelkezésen alapuló halasztást léptessen életbe, mert a bíróság és a lakásügyi miniszteri biztosság megfelelő törvényes rendelkezések hiányában a kilakoltatási eljárást se felfüggeszteni, se szüneteltetni nem tudják?» 34