Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

IG Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án, szerdán". sikerülni. De aggodalommal vagyok eltelve például olasz relációban a mi marhaexportunk tekintetében, mert ott — mint említettem — egy harmadik állam nagy könnyebbségeket fog kapni velünk szemben, legalább is ez van a hírlapi és gazdasági értesítésekben. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek. Gyömörey Sándor: Tisztelettel kérem a miniszter urat, legyen szíves a Képviselőházat felvilágosítani, ha ezek a felvilágosítások nem hatnak zavarólag az esetleg még nem perfektuált szerződésekre. Szeretnék egy kissé világosan látni és szeretném magunkat biztonságban tudni aziránt, hogy azok az áldozatok, amelyeket az ország hoz éppen a kereskedelmi kapcsolat felvétele tárgyában, nem maradnak hiábavalók. Abban a reményben, hogy a miniszter úr válasza kielégítő lesz, elsősorban a gazdaközönségre nézve, az elnöki javaslatot elfogadom. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy a dolog természetére való tekintettel egészen röviden válaszoljak azokra a kérdésekre, amelyeket Gyömörey képviselő úr hozzám intézett. (Halljuk! Halljuk!) Az osztrák szerződés folyamatban van. En egyedül helyes állapotnak azt tartom, hogy különösen az, aki vezeti ezeket a tárgyalásokat, amely helyzetben jelenleg én vagyok, f erről részleteiben ne nyilatkozzam. (Felkiáltások a baloldalon: Az osztrákok nyilatkoztak!) Az osztrákok nem nyilatkoztak semmi olyan vonatkozásban, — különösen nem a parlamentben — amely túlment volna azokon az irányelveken és általános megállapodásokon, amiket én is a nagy nyilvánosság részére közöltem. Ezeknek a nagy irányelveknek, amelyek az első tárgyalásokon már megállapodást nyertek, egy szerződés keretébe való beillesztése, azoknak részleteiben való t kidolgozása, • bármennyire meg is van az egység a két kormány törekvései között állandóan, mégis eredményez olyan dolgokat, amelyeknek további tisztázása, megbeszélése elkerülhetetlenül szükséges. Ezek a kérdések, amelyek felmerültek, mind olyanok voltak, amelyek nézetem szerint megfelelő és helyes megoldást már találtak. Ezeket egyenként kiemelni a tárgyalások folyamán és úgyszólván kronologikus sorrendben, de nem összefüggő egészben nyilvánosság elé hozni, nézetem szerint sem a tárgyalások menetére, sem a várható eredményre szükséges és helyes nem lett volna. A képviselőház egészen természetesen fog ezzel a szerződéssel foglalkozni^ akkor méltóztassék majd hozzászólni, akkor joguk van a t. képviselő uraknak — sőt az én nézetem szerint kötelességük — ebben a kérdésben egészen határozottan állást foglalni és akkor méltóztatnak majd meglátni, hogy mindazokban a kérdésekben, amelyekre különben igen helyesen és általam is helyeselt elgondolásoktól vezéreltetve méltóztatott a képviselő úrnak rámutatni, a kormány megfelelően járt-e el és az ország részére ebben a kereskedelmi szerződésben megfelelő gazdasági lehetőségeket biztosított-e? Kérem ezek tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon. — Fábián Béla: Legalább az olasz marhakivitelről hallottunk volna valamit! — Pakots József: Mi van az olasz marhakivitellel? — Zaj.) Elnök: Szólásra következik! Héjj Imre jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Sajnos, az utóbbi időben a parlament működése egyik szünetelés után a másikba, vagy pedig mentelmi ügyeknek és kérvényeknek tárgyalásában merül ki, éppen ezért méltóztassanak megengedni nekem, hogy a házszabályok állal adott lehetőség kapcsán ismételten szóvá tegyem a pénzügyminiszter úr előtt két héttel ezelőtt szóvátett problémát, hogy t. i. azokat az adóbehajtásokat, amelyek az én vidékemen (Felkiáltások a baloldalon: Mindenütt! — Pakots József: Sofort-végrehajtások! — Zaj.) .— az ország minden részében hasonlókról van tudomásunk — lefolynak, a magam részéről antiszociálisaknak tartom és ismételten kérem a pénzügyminiszter urat, legyen szíves ezen a helyzeten változtatni. Felvetem a parlament igen t. tagjai előtt azt a gondolatot, hogy a mentelmi ügyek tárgyalása helyett helyes volna, ha a parlament több napon keresztül alapos vitában foglalkozzék azzal a kérdéssel, miképpen oldjuk meg ezt a nagy témát, amöiy ma már az ország minden kereső és dolgozó rétegét egyaránt elkeseríti. Mert ahogyan ezeket az adóvégrehajtásokat, a saját személyes tapasztalatom szerint is, az országban a pénzügyi hatóságok keresztülvezetik, az egyfelől tönkreteszi a kisexiszteneiákat, a dolgozó exisztenciákat, (Felkiáltások a baloldalon: így van! — Pakots József: Az iparos egész életének munkáját elfecsérli egy nap alatt!) másfelől pedig kitermeli a végrehajtási hiénákat, akik eíég lelketlenek ebben az elkótyavetyélésben résztvenni. (Fábián Béla: A holmikat elviszik a szomszéd községbe!) Meg kell állapítanom azt is, hogy ez nem használ a kincstárnak sem, mert ami a végrehajtások rendjén befolyik az egyfelől egyáltalán nem jelenti az elárverezett tárgy értékét (Fábián Béla: Sokszor a transzferálás költségeinél is kevesebb!) másfelől az is kétségtelen, hogy a kincstár követeléséből ezen az úton vajmi kevés térül meg. De az utolsó két hét tapasztalatai arról is meggyőztek, hogy nemzeti értékeket tesz tönkre ez az. eljárás és veszélyezteti a jövő termelés lehetőségeit. (Ügy van! a baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy idevonatkozóan pár példával szolgáljak. Sajnálom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr egy semmitmondó kijelentés után eltávozott, (Egy hang a jobboldalon: Itt van!) mert amiket én most el akarok mondani, azokra voltaképpen a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét kívánom felhívni. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy sertéshdzlalásunk kétféle módon történik. Az egyik: úgynevezett uradalmi hízlalási állatfajta és jóminőségű sertések hizlalása, amelyeket vámmentes külföldre viszünk, a másik a kisexisz^ tenciák sertéshizlalása, akik mondjuk, három sertést állítanak be hizlalásra és két sertés eladása által voltaképpen azt a harmadik sertést, melyet saját háztartásukban használnak fel, a munkájuk által szerzik meg maguknak. Debrecen városa is ilyen nagy sertéstenyésztő hely, ahol szedett sertésekből évente körülbelül 5—6000 darabot szoktak piacra szállítani. Most azonban az történt, hogy az adóvégrehajtások folytán ezeket a sertéseket még kihizlalatlan állapotban, 80—100 kilogrammos állapotban kellett piacra dobni. Ezáltal az a kisexisztencia elvesztette azt a lehetőséget, ahogyan téli hús- és zsírszükségletét fedezni szándékozta. A szakértők körülbelül 600.000 kilo-