Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-136
240 Az országgyűlés képviselőházának 1, egyenlő elbánás elvének megfelelően. A pénzügyminiszter úr nyilatkozatát csak bizonyos előleges nyilatkozatnak tekinthetem idevonatkozólag és várom, hogy azok, akiknek kezében van a hatalom, ezt a kérdést az egyenlő elbánás elve alapján fogják megoldani. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nemi (Igen! — Zaj.) A Ház a választ tudomásul vette. Sorrend szerint következik Fitz Artúr képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): Hajlandó-e a kormány megnyugtató kijelentést tenni arra vonatkozólag, hogy az Otb. intézménye helyett törvényes módon szervezi meg a közalkalmazottak betegbiztosítási intézményét 1 ?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szólás joga. Fitz Artúr: T. Képviselőház! Az elmúlt interpellációs napon Vázsonyi János képviselőtársunk egy interpellációt mondott el az Otba. szolgáltatásai tárgyában. Az interpellációra a pénzügyminiszter úr volt szíves válaszolni és kilátásba helyezte, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy az Otba. intézményét rövidesen a lehetőséghez képest támogatni, illetőleg fejleszteni fogja. Méltóztassék megengedni, hogy egy néhány szóval tovább fűzzem ezt a gondolatot, annál is inkább, mer immár talán ez a negyedik evés a negyedik alkalom, hogy ezt a kérdést idehozom a Ház elé és mindenképpen próbálom a mindenkori kormányt rábírni és rávenni arra, hogy az 1921 : XLVI. t.-c. idevonatkozó paragrafusait valamiképpen módosítani, vagy pedig szervesen átalakítani méltóztassék, hogy ilyen módon lehetővé tétessék az Otb. esetrőlesetre való szolgáltatásai helyett a közalkalmazottaknak intézményes betegbiztosítása. Nemcsak azért hozom ezt a kérdést a Ház elé, mert a külföldi országokban már mindenütt bevezették és foganatosították ezt a betegbiztosítást, hanem azért is, mert sajnos, a magyar közalkalmazott rá van szorulva erre a biztosításra, sajnos, a magyar közalkalmazott olyan nehéz viszonyok között él, hogy őt egy hosszasabban tartó betegség hosszú időre fizetésképtelenné teszi és a legszükségesebb, legprimitívebb egészségügyi szolgáltatást sem tudja családjának és önmagának biztosítani. Nemzeti szempontból is roppant fontosnak tartom azt, hogy egy ilyen értékes társadalmi osztályt, amilyennek a közalkalmazottakat eh kell ismernünk, amelynek körülbelül 54.000 aktív és 57.000 nyugdíjas tagja van,, — tehát a családtagokkal együtt körülbelül 170.000 tagot tesznek k-i az országban — közegészségügyi szempontból megvédjük s kellő szociális védelem alá helyezzük, (Müller Antal: Ügy van!) A közalkalmazottak sérelmeinek hangoztatása a dolog természetéből kifolyólag sohasem tudott olyan politikai jellegű meg-; mozdulássá, válni, mint más társadalmi rendek sérelmeinek felhozása, s ennek következtében kérésüknek csak egy igen kis hányada, igen kis ezreléke tudott megvalósulni, hiába instanciáztak, hiába folyamodtak, hiába mentek deputációkba. Tudatában vagyok annak, hogy a kormányzat csak a lehető legnagyobb áldozat árán '. ülése 1932 december 14-én, szerdán. képes előteremteni a közalkalmazottak illetményei számára való anyagi eszközöket. Tudatában vagyok azonban annak is, hogy ez a társadalmi osztály romlik, kopik és különösen a nyugdíjas része, amely most a legutóbbi nyugdíjprodukcióval is súlyos veszteségeket szenvedett, igazán nehezen éli a maga életét. Azonban minél nehezebb (Zaj.) sorban van egy társadalmi osztály, annál inkább van szükség arra, hogy szociális intézményekkel segítsük ki azt a társadalmi rendet, abból a bajból, ^amely szándékán kívül szakadt reá, s amelyből saját erejéből szabadulni nem tud. Így született meg annakidején a magánalkalmazottak és ipari munkavállalók betegbiztosítási intézménye, amely elsősorban csak táppénzt nyújtott biztosítottjainak s ennek következtében természetszerűleg nem is gondolhatott senki annakidején arra, hogy ebbe az intézménybe a közalkalmazotti kategóriát beletegye, mert hiszen az ennek a primitív alakulatnak táppénzével egyenlő értékű fizetést a közalkalmazott megkapta. Csak később, amikor fejlődött a betegbiztosítás gondolata, és amidőn a táppénzen kívül még egészségügyi szolgáltatásokat is tudott nyújtani a betegbiztosító biztosítottjainak, akkor merült fel az a gondolat, hogy vájjon miképpen lehetne ezt a r betegség esetére való szolgáltatást valamiképpen biztosítani a közalkalmazottak részére is. A lehetőség megvan, hála Istennek. Ma az ipari munkavállaló és a magánalkalmazott betegsége esetére a legmodernebb orvosi tudomány minden vívmányát igényelheti, bármilyen betegség esetén a legkomolyabb kórházi, orvosi kezelésben, terápiában, ^villanygyógykezelésben és más egyébben részesülhet, az orvosi tudomány minden gyógyszere rendelkezésére áll, amire a közalkalmazott a rászakadt tragédia esetén bizony még gondolni sem mer. Az Otba. 1%-os járulékot von le a közalkalmazottaktól és ezért esetről esetre betegség esetén a lehetőséghez képest valamelyes segélyben vagy kórházi ápolási díjban részesíti a közalkalmazottakat. A köztisztviselőtársadalom azonban nem ilyen esetről esetre való adományszerű segítséget kér, hanem szociális segítséget a társadalomban kifejtett értékes munkája fejében és ellenszolgáltatásaként. A kérdést megoldani nem volna olyan lehetetlen.. A. betegbiztosítás annakidején 5"14%-os járulékkal dolgozott, amely járulékból 40%-ot táppénz formájában fizettek ki és 60% maradt adminisztrációra és orvosi ellátásra. Ha most azt vesszük, hogy egy ipari munkás 20—30 év alatt legalább 20—30 munkahelyen dolgozik, annak nyilvántartása, a járulékok behajtása, az egész dolog adminisztrálása, a járulékkivetés, mind nagy adminisztrációs apparátust igényel, ami viszont teljesen elesnék a közalkalmazottaknál, amennyiben a járulékok kivetése, behajtása egy gesztióval volna elvégezhető a közalkalmazottak esetében. Az 5*14%-nak tehát körülbelül 50%-a volna az az összeg, amellyel intézményesen megoldható volna a közalkalmazottak betegbiztosítása, vagyis az előbb idézett 1921 : XLVI. te. értelmében nem 1%-ot kellene levonni a tisztviselőktől, hanem ha ideális állapotok között élhetnénk, akkor 1'5%-ot fizetnének a munkavállalók és az állam fizetné a maga hozzájárulását 1'5% formájában. Tudom, hogy most ez a gondolat majdnem kivihetetlen. Ez az 1*5% az én számításaim sze-
