Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. ről van szó, az illetékes miniszter elsősorban I a földinívelés ügyi •miniszter. Azért hozom most ide ezeket a kérdéseket, mert szeretném a földmívelésügyi miniszter úr felfogását hallani az interpellációban feltett kérdésekre; szeretném a véleményét és felfogását annyival is inkább hallani, mert annyit .beszélnék magasfejlettségű állategészségügyi védelmünkről és mégis, amint majd elmondandó leszek, kitűnik, hogy egészen más kérdésekkel kapcsolatos sokszor a közigazgatási hatóság eljárása még ilyen fontos kérdésekben is, semmint az állategészségügy védelmével. Köztudomású, hogy a nyáron a sertésvész nagyon erősen pusztított az Alföldön. A sertéspestis sokheJyütt az állatállomány 50, sőt mondhatom 75%-át is elvitte. Azok, akik érdekelve voltak, kapkodtak, fűhöz-fához, szaladgáltak sertésszérum, oltóanyag után, amelyeket ha meg tudtak kapni, akkor méregdrágán kellett megfizetniük. De tudom, hogy a városok sokhelyütt interveniáltak, hogy olcsóbb oltóanyaghoz jussanak, hogy így a pestis terjedésének útját állják hosszú hónapokon keresztül és csak akkor tudtak hosszú hónanok után az olcsóbb oltóanyagokhoz hozzájutni, amikor a sertéspestis már majdnem az egész állatállományukkal végzett. Mágócs község, Hódmezővásárhelytől 35—40 j kilométer távolságban van. Ezen a területen is j fellépett a sertéspestis. Az emberek itt is — mi- i után a város messze van — kísérletet tettek megelőző oltásokkal. Ott, ahol az állatállo- | mány még valamennyire egészséges volt. Ezek j a megelőző, úgynevezett élőcsíraolitások való- ! ban nagy segítségükre voltak azoknak, akik ! állatállományuk megmentése érdekében előre- ; látók voltak, mert kitűnt, hogy az így előre- ; oltott állatoknál az úgynevezett preventív oltások nagyon értékesek, mert az állatállományt megmentették vele. G-enersiöh kórházi főorvos Hódmezővásárhelyen jelentette ki a közgyűlés színe előtt, hogy ők mintegy 70 darab sertést oltottak be ilyen preventív módon és a sertések kivétel nélkül életben maradtak. Elmondották azonban ez alkalommal azt is, hogy 240 darab más sertés közül mintegy 80-at oltottak be preventív oltással és ez a 80 darab sertés átúszta a vészt, megmaradt, míg azok a sertések, amelyek nem részesültek preventív oltásban, elpusztultak. Nem mehet még ma sem olyan egyszerűen az állategészségügyi védelem, hogy ezt a köz- ! igazgatósági hatóság egyszerűen tudomásul | vegye, ha már sikerült nekik átvészeltetni sertéseiket és megmenteni. Nem, amikor az emberek egyrészt örültek annak, hogy megmenthették sertéseiket", másrészt megkapták a közigazgatósági ..hatóság büntetőpárancsát azért, mert azokat a sertéseket, amelyeket -preventive beoltottak, nem jelentették be az illetékes közigazgatási hatóságnál. (Farkas István: Ez az igazgatás!) A büntetőparanesok egész tömegét kézbesítették ki azok részére, akik a várostól, tehát az állategészségügyi védelem gócpontjától, 80—40—50 kilométer távolságra laknak, így tehát időbe, munkába és fáradságba került volna az állategészségügyi gócponthoz való befuvarozás, vagy begyaloglás. De különben is tudhatták-e azok az egyszerű emberek, hogy Ők tiltott cselekményt müveinek azzal, hogy megmentik állataikat és ezt a tényt nem jelentik be a közigazgatási hatóságnak? Ha van is törvény, amely kötelezővé teszi az ilyen irányú bejelentést sertésvész esetén, amikor az ülése 1932 december llp-én, szerdán. 231 állatállomány jelentékeny részét pusztította el a sertésvész, kötelessége lett volna ezt a közigazgatásnak hirdetményileg közzétenni, vagy pedig azt a törvényt, amely akadálya annak, hogy sertésállományukat megmenthessék, olyan humánusan kezelni, hogy elnéztek volna ez események felett. Micsoda jogsérelem származott volna abból, ha véletlenül a főállatorvos, akinek érdekét sérti ez a preventív oltás, nem jelentette volna fel azt a mintegy száz kisgazdát, aki preventív oltással védelmezte sertésállományát? Micsoda jogsérelem lett volna abból, — nem hiszem, hogy lett volna jogsérelem belőle — ha véletlenül ezeknek az embereknek nem zúdítják a büntetőparancsokat a nyakukba, amikor sikerül az ország javára is, az ő egyéni hasznúira is megmenteni sertésállományukat? De nem állottak meg itt, hanem azokat is sorra-rendre bírságolták, akik elföldelték elhullott sertéseiket, noha bent a városban sincs emésztő vagy égető, hanem ott is ugyanolyan módszerrel földelték el az elhullott állatokat, mint kint a tanyán. Ezekre való tekintettel szerettem volna a földmívelésügyi miniszter úr véleményét hallani az interpellációban feltett kérdésekre (Propper Sándor: Karácsonyi szünetre ment!) és kérni, vessen véget annak a furcsa jelenségnek, hogy azokat, akik megmenthetik állataikat preventív oltással, emiatt — tételes törvények alapján ürügyet keresve — zaklassák. (Buchinger Manó: Halljuk a földmívelésügyi miniszter urat! — Esztergályos János: Hol a földmívelésügyi miniszter úr? — Propper Sándor: Karácsonyi szünetre ment! — Zaj.) Elnök: Az interpelláció ki adatik a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Szeder Ferenc képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem annak felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz: Tudja-e a miniszter úr, hogy a terménynyel fizetett tanítókat terményjárandóságuknak a piaci árnál lényegesen magasabb öszszegben való átszámítása miatt olyan^ súlyos károsodás éri,, amely már exisztenciájukban támadja meg őket? Tudja-e a miniszter úr, hogy a felekezeti tanítók egy tekintélyes része huzamosabb idő óta nem kap az egyházi hatóságoktól fizetést s ezek a tanítók az iskolai oktatás felbecsülhetetlen hátrányára, valósággal nyomorognak? Mit szándékozik tenni a miniszter úr, hogy ez az állapot megváltozzék, s úgy a terményjárandóságos, mint a felekezeti tanítók díjazása arányba hozassék az állami tanerők díjazásával? Nem látja-e a miniszter úr elérkezettnek az időt, hogy úgy a fizetések, valamint az oktatás egységesítése érdekében komolyan foglalkozzék a közoktatásügynek az egész vonalon való államosításával?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szeder Ferenc: T. Ház! őszintén megmondom, hogy a felekezeti tanítók kétségbeejtő nyomorával kapcsolatban éppen az interpellációm részében foglalt gondolatok hozatták . ide velem ezt a témát, hogy valóban • feltegyem a kultuszminiszter úrnak a kérdést, (Propper Sándor; Hol van a kultuszminiszter