Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Àz országgyűlés képviselőházának 131: szólni. Sajnálattal láttam, hogy a kormán?"-iak ezekben az égető időkben nincsenek olyan javaslatai, amelyekkel a Ház elé jönne, kénytelen vagyok tehát az elnöki napirendi javaslatot elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Gyömörey Sándor! Gyomörey Sándor: T. Képviselőház! Előttem felszólalt igen t. képviselőtársammal ellentétben, bar teljes egészében a legnagyobb mtgnicluitsággal és hazanassággal követtem előadását és mindemben hozzájárulok ahhoz, amit itt Winston Churchill beszédére vonatkozólag mondó it, mégis az elnök ur javaslatát fogadom el. {£ elkiáitasok a H az minden oldatán: O *s elfogadta. — Derüttség.) Annái jobb, legalább egyetértünk, (Zaj.) a végén t. i. olyan halkan beszélt, hogy nem hallottam, de hiszen ez mellékes. Azonban fel akarom használni ezt az alkalmat arra, hogy {Halljuk! Halljuk!) a most folyamatban lévő kereskedelmi szerződések kérdését itt a Képviselőház előtt tapétra hozzam. Ügy áll ugyanis a dolog, hogy míg a többi szerződő felek felelős tényezői hol itt, hol ott, hírlapokban, de hivatalosan is közleményeket adnak le a megkötendő vagy megkötött szerződésekről, (Ü9V van! Ügy van! a baloldalon.) addig a mi kormányférfiáink, egyáltalán az egész kormány, semmiféle hivatalos nyilatkozatot mindezideig nem tett. Csupán hírlapi közleményekre vagyunk utalva, egyes interjúkra, amelyek azonban. cáfolatot szenvedtek és így tisztátalan kép mutatkozik az egész magyar közönség előtt. Ezek a szerződések úgy Olaszországgal, mint Ausztriával szemben annyira vitális érdekeinket érintik, hogy elérkezettnek látnám a pillanatot arra, hogy legalább a kormány némi hivatalos felvilágosítással szolgálna az országnak arranézve, vájjon ezek a tárgyalások, ezek a megállapodások, amelyek ott köttettek, megfelelők-e, megvédik-e kellőleg a magyar érdekeket. Ha ugyanis azt nézem, ami az újsághírekben olvasható volt, pl. a kontingensekre nézve, akkor igen nagy aggodalommal látom a szerződések e pontjára vonatkozó értesítéseket, mert azon a véleményen vagyok, hogy tulajdonképpen az összes szerződések ugrópontját az állatértékesítés képezi. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen,) Ha nem tudjuk állatainkat kellő számban és kellő értékbben leadni szerződő feleinknek, akkor azok az áldozatok, amelyeket más téren hoztunk meg a szerződések érdekében, tulajdonképpen illuzórikusak. Kérdést szeretnék intézni az igen t. kormányhoz az iránt, vájjon az érdekelt államok kölcsönös garanciát nyujtottak-e egymásnak arra nézve, hogy a perfektuálás előtt álló, vagy már esetleg meg is kötött szerződések tényleg be fognak tartatni, nehogy megint olyan esetek forduljanak elő, amelyek a közelmúltban előfordultak, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) hogy megvan a szerződés, de nem tartatik be. (Homonnay Tivadar: Csak egyoldalúan tartatik be.) Mi betartottuk a szerződésben reánk hárított kötelezettségeket, a, velünk szerződő felek azonban mindenféle kifogással meggátolták, hogy áruinkat exportálni tudjuk. Figyelmeztetni akarom a mélyen t. földművelésügyi miniszter urat, — akinek nagy hálával tartozom azért, hogy megjelent itt az ország színe előtt, a Képviselőházban, — hogy azokra a nehézségekre, ameülése 1932 november SÖ-án, szerdán. íá lyek esetleg bekövetkezhetnek. (Egy hang a baloldalon: Már megvannak!) az export vi*. szonylatokban, kellő figyelmet fordítanak-e? Köztudomású dolog pl., hogy növényi és állati exportunk tekintetében állategészségügyi és növényegészségügyi kifogások állíttattak fel minduntalan. A mi helyzetünk sokkal nehezebb, mert a mi exportra kerülő terményeink többnyire romlandók, nem bírják el a hosszabb veszteglési időt, amíg tisztázódik a szállítás mikéntje, az áru milyensége s a határon való áteresztés. Ezzel szemben osztrák viszonylatban pl. a fa, cellulose, a papír minősége sem nem romlik, sem nem veszít értékéből. Tehát még itt is hátránybban vagyunk mindenféle tekintetben, ezenkívül az export lebonyolítása terén, a miniszter úr igen jól tudja, hogy illetéktelen és feltolakodó cégek, illetve vállalatok fölözték le az export hasznát, úgy, hogy a gazda tulajdonképpen, magyarán mondva, hoppon maradt. Nem tudom, hogy ezekre a szempontokra kellő figyelem fordíttatott-e és hogy a kormány gondoit-e ezeknek a nehézségeknek, ezeknek a gátlásoknak megakadályozására? Aggodalmaim vannak az iránt is, mélyen t» miniszter úr, hogy esetleg a mi megállapodásainkat illetőleg nem lesz-e velünk szemben egy harmadik állam favorizálása, például a devizakönnyítésekkel, transzport-könnyítésekkel, mert akkor ugyancsak illuzóriussá válnék az a mi kívánságunk, hogy áruink külföldön elhelyezkedést nyerjenek. Mi akkor nehezebben, drágábban tudjuk a devizákat elegendő mennyiségben megkapni és azonkívül nekünk óriási transzport-differenciákkal és nagyobb előállítási költségekkel kell számolnunk. Nem szeretném, ha a mi áruink ilyenmódon háttérbe szorulnának és azt kívánnám, hogy a mezőgazdaság részére mindig elegendő és megfelelő deviza álljon rendelkezésre, amit nem uzsoraáron, nem zugforgalomban, hanem reálisan lehet megszerezni és hogy a deviza' könnyítések árán azokat a terményeinket, amelyek sürgősen utat keresnek a külföldi elhelyezkedésre, tényleg piacra is tudjuk dobni. A protekciós cégek és vállalatok kiküszöbölésére már felhívtam a miniszterelnök úr figyelmét és újra hangoztatom, hogy itt valami expedienst kell találni, nehogy a gazdák az ő hasznuktól elessenek. Én nem oktalan kíváncsiságból intézem ezeket a kérdéseket a mélyen t. miniszter úrhoz, mert hiszen úgy én, mint pártom nagy megelégedéssel fogadjuk a kormánynak azt az elhatározását, hogy végre felvetette a kereskedelmi kapcsolatok kérdését és hogy törekszik az ország gazdasági produktumait megfelelően elhelyezni. Annál kevésbbé akarok akadékoskodni . . . (Zaj és mozgás balfelol.) Gazdakérdésekről beszélek és a gazdák zavarnak. (Halljuk! Halljuk!) Azért is megelégedéssel^ fogadom a kormánynak ezt az eltökélt szándékát és gyors cselekedetét, mert hiszen ez pártomnak hosszú évek óta egyik sarkalatos programpontja és talán köztudomású az egész országban, hogy éppen pártomnakkét illusztris tagja készítette elő az egyezkedés útját; megkeresték a fonalat, hogy az érintkezések felvehetők legyenek, úgy hogy a hivatalos tényezőknek az útja már egy kissé egyengetve van. A mi pártunk tehát — s azt hiszem, az egész ország is — nagy megelégedéssel fogadja, ha e szerződések megfelelően fognak