Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

• Az országgyűlés képviselőházának 136. ebből az alkalomból arra »kérjem meg, hogy amikor egy annyira életbevágó és annyira a gazdasági életbe belekapcsolódó reformról van szó, legyen szíves ennél az előmunkálatnál eltérni attól az eddigi rendszertől, amely a minisztériumban való kizárólagos előkészítési munkát jelenti. Nagycm kívánatosnak tartanám és nagyon kérném a pénzügyminiszter urat, hogy azokat is kapcsolja bele ebbe a munkába, akik ha nem is tisztviselők, az életet kívülről ismerik, mert ez olyan^ fontos kérdés, és ennek mindenféle vonatkozása annyira össze van forrva az egész gazdasági élettel, hogy kérésemet nem , is vehetik rossznéven azok az illető urak, akikre céloztam, akiknek — bizonyos elvonatkozásban lévén az élettől, — nem terjedhet ki a figyelmük olyan részletkérdésekre, amelyeket — mondjuk^— a világban, a gazdasági életben élők talán jobban ismernek. Mindent összefoglalva, úgy érzem, hogy nyitott ajtót döngetek akkor, amikor itt ezeket a kérdéseket szóváteszem, mert egész interpellációm r elgondolása tulajdonképpen azon az alapeszmén, a hazafiságnak azon az elgondolásán alapszik, amelyet az egész kormány és elsősorban a miniszterelnök úr minden alkalommal magáénak vall és az országban megerősíteni akar. Nagyon helyesnek és örvendetesnek tartom ezt a munkálkodást és éppen azért kérem a pénzügyminiszter urat arra, hogy válaszában nyugtassa meg velem együtt mindazokat, akik az adórendszer rendezését az igazságosság és méltányosság alapulvétele mellett kívánják, és megnyugodhassanak mindazok, akik az igazi és tiszta adómorált úgy értelmezik, mint ahogy én értelmezem, és ahogy bizonyára a t. pénzügyminiszter úr is értelmezi. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Az igen t. interpelláló képviselő úr olyan kérdéseket vetett fel, amelyek nem tisztán adóügyi természetűek, hanem átjátszanak már az etika terére is, és felszólalása során igen emelkedett felfogásnak adott kifejezést, amit örömmel nyugtázok, mert benne segítő szellemet és segítő kezet véltem felfedezni. Ami az igen t. képviselő úr által felvetett konkrét kérdéseket illeti, az első kérdés az, ahol az adómorál kérdésébe kapcsolódva, kifogásolta az 5300. számú rendelet 8. §-ának intézkedését, amely amnesztiát biztosított bizonyos utóbb bevallott jövedelmekre vagy vagyonokra. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a szövegnek tüzetes átvizsgálása meggyőzheti az igen t. interpelláló képviselő urat arról, hogy olyan rendelkezésről van itt szó, amelynek hatálya már lejárt. Egy^ 1931. évi rendelet volt ez, amely az 1932. február végéig terjedő időszakban benyújtandó adóvallomásokban helytelenül bevallott vagy egyáltalán be nem vallott jövedemekre és vagyonokra biztosított bizonyos mentességet. Ez a rendelkezés tehát már nem áll fenn, nem hatályos, úgyhogy hatályon kívül helyezésére tulaj dórképpen szükség nincs. A magam részéről — megnyugtathatom az igen t. képviselő urat — nem is vagyok hajlandó a jövőben hasonló rendelkezést tenni. Második kérdése az igen t. képvsielő úrnak az volt, hogy nem tartom-e aggályosnak azt a rendszert, amelyet egy legutóbb megjelent kormányrendelet inaugurált, amely a ponKÉPVISELÜHÁZI NAPLÓ XII, ülése 1932 december lk-én, szerdán. 225 tos adófizetőknek bizonyos kedvezményeket biztosított. Az igen t. képviselő úr itt is morális kifogásokat hangoztatott. Ha nagyon szigoruan^ fogom fel a dolgot, hogy kötelességteljesítésért jutalom soha nem járhat senkinek, akkor talán lehet ezt a felfogást hangoztatni, de azt hiszem, akkor, amikor az adómorál meggyengülése nálunk nemcsak annak következménye, hogy egyes rendelkezések talán nem hajttattak végre olyan formában, mint ahogy végre kellett volna őket hajtani, hanem annak is, hogy bizonyos amnesztiális rendszer fejlődött ki, amely tulajdonképpen a késedelmes adófizetőket — azokat, akiknek idegeik voltak kibírni a vegzálásokat, míg végre az amnesztiarendelet megjött — részesítette jutalomban, szükséges volt, hogy ellengőzt adjak. Ezért hoztam be ezt a rendelkezést, hogy azokat, akik megteszik kötelességüket, prémiumban, kvázi állampolgári elismerésben részesítsük. (Zaj.) További kérdése az igen t. képviselő úrnak arra vonatkozott, vájjon nem volna-e lehetséges a jövedelem- és vagyonadó alapoknak alaposabb kipuhatolása és ennek folytán az adókivetések során mutatkozó egyenlőtlenségnek helyreigazítása» Előre jelezte a képviselő úr, hogy nem fogadna el olyan választ, hogy ezt nem lehet végrehajtani. Nem is akartam ezt válaszolni, de éppen az igen t. képviselő úr tudhatja nagyon jól, minthogy adófelszólamlási bizottságban dolgozott, hogy milyen konkrét nehézségekkel küzdenek az adókivető hatóságok, sőt maguk a felszólamlási bizottságok is, milyen nehéz a valóságos jövedelmeket bizonyítani és milyen nehéz a látszati ismérvek után elindulni, mert hiszen az embernek felfogása arról, hogy mennyit költhetnek jövedelmükhöz és vagyonukhoz képest, rendkívül különböző. Ezért tisztán látszat után elindulni nem lehet. Ennek ellenére törekvésében teljesen egyetértek vele, hogy ebben a kérdésben igen messzemenő és a részletekbe menő reformokat kell inaugurálni, hogy az adókivető hatóságok közegei és maguk a felszólamlási bizottságok is rendkívül nagy súlyt helyezzenek arra, hogy különösen azok a vagyonok és jövedelmek, amelyeknek megfogása nehéz, alaposabban nyomoztassanak ki és adóztassanak meg. Ebbe a körbe vág az a további kívánsága is a t. képviselő úrnak, hogy a hamis adóvallomások megtorlása megfelelő mértékben hatályosabbá tétessék. E tekintetben máj is megfontolás tárgyává tettem, hogy minő intézkedések volnának lehetők, hogy a jövőben ezeket a hamis adóvallomásokat, ezek az adószökevényeket az adókivető hatóságok jobban megfoghassák. A jövedelemadó alóli mentességek megszorítása során az országgyűlési képviselőkön kívül tulajdonképpen csak a közszolgálati alkalmazottak, a honvédség, csendőrség stb. illetményei jöhetnének szóba. Itt nagyon megfontolandó kérdés az, hogy amikor ezeknek az illetményeknek bizonyos csökkentése már megtörtént, vájjon ez a további csökkentés — mert hiszen a jövedelmi adónak behozatala szintén csökkentés formájában jelentkezik az illetőnél — véghez vitessék-e. Tulajdonképpen ez a kérdés a jövedelem csökkentésének, nem pedig a megadóztatásnak a kérdése. Végül a negyedik és legátfogóbb kérdése az igen t. képviselő úrnak az volt, hogy hajlandó vagyok-e egy adóreform tekintetében az előkészítő munkalatokat megkezdeni és haj32