Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

224 Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1932 december lk-én, szerdán. azon az állásponton vagyok, hogy ez az ellenmondás nem áll meg, mert most is vannak még ügyek, amelyek még nincsenek lezárva, de máskülönben abból indulok ki, hogy azt a szégyent, hogy a magyar rendeletek tárában ilyen rendelet megjelenhetett, hogy ilyen paragrafus napvilágot láthatott, letörölni soha sem késő. A pénzügyminiszter úr nagyon helyesen mutatott rá arra egyik legutóbbi kijelentése alkalmával, hogy az adómorált fejleszteni kell, az adómorálra nevelni kell az embereket. Legyen szabad itt egész mellékesen rámutatnom ennek a megjegyzésnek időrendi kapcsolatára. Ez a megjegyzés abba az időszakba esik bele, amikor megjegyzések történnek, panaszok merülnek fel, a nagyon erélyes adóbehajtások miatt, amely adóbehajtások tulajdonképpen az adómorálra nevelő hatásúak kell, hogy legyenek. Meg kell vallanom, hogy azt hiszem, tévhitben él a pénzügyminiszter úr és vele együtt nagyon sokan, akik abból indulnak ki, hogy ezek a nagy adóhátralékok az adómorál hiánya miatt jöttek egyedül létre, mert ha megnézzük azt a rövid kimutatást, melyet a közelmúlt napokban olvastam egy lapban, amely az 1924—1925. évtől kezdve, az utolsó esztendeig, az évenként fokozódó adóhátralékok összegét mutatja ki, akkor konstatálhatjuk azt, hogy ez adóhátralékok növekedése arányban van a termeivények árának esésével úgy, hogy az adók meg nem fizetése sok tekintetben éppen a termeivények és a munkaeredmények általános áresésével kapcsolatos. Az a körülmény, amelyre hivatkozni lehetne, hogy most, mikor szigorúan behajtják az adókat, a gazdák egy része képes magát az árverés alól mentesíteni azáltal, hogy fizet, ne tévessze a miniszter urat abban a i tekintetben, hogy az illetőnek tényleg pénze j volt. Fájdalom, ezen eljárás során oly borzasztó értékpocsékolás történik az országban, olyan potom áron dobatnak el értékek azért, hogy az illető megmeneküljön a neki még roszszabb és még nagyobb kárt okozó árveréstől, hogy ez komolyan figyelembe veendő körülmény, amelyet szükségesnek tartottam megemlíteni annak ellenére, hogy nem tartozik teljesen bele interpellációm keretébe. Az adómorál nevelésére vonatkozó kijelentését a miniszter urnák teljesen osztom. Ha ennek módját keressük, akkor meg kell állapítani, hogy a nevelésnek kétféle eszköze van. az igazságosság keresése és a szigor. Éppen erre vonatkozik interpellációm másik kérdése. Szükségesnek tartom, hogy az igazságosság érvényesüljön az adókivetések során is és szűnjék meg az a helyzet, amely jelenleg fennáll ama adóknál, amelyek vallomás alapján vettetnek ki és pedig a jövedelem-, vagyon- és kereseti adónál, hogy az adózó úgyszólván azt fizeti, amit akar és sem az adókivető hatóságnak, sem pedig az adókivetéseket korrigáló r adófelszólamlási bizottságoknak nincs semmiféle módja arra, hogy az adóalapot, az igazságot kipuhatolhassa. Ennek intézményes rendezését kérem második kérdésemben és már előre is kijelentem, nem vagyok hajlandó elfogadni olyan választ, amilyent esetleg kaphatok, és melyben hasonló választ illetékes helyről már hallottam, hogy ezt nem lehet megtenni. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy vegye tudomásul, hogy én régi tapasztalatok alapján, mint olyan ember, aki több mint 12 év óta adófelszólamlási ügyekkel foglalkozom, beleláttam nagyon sokezer adózó lelkébe és az ügymenetbe, állíthatom, hogy igenis, meg lehet állapítani a valóságot, csak akarni kell. Másik módja a nevelésnek a szigor. Éppen ebben a tekintetben kérek orvoslást a második kérdésben, amikor rámutatok arra. hogy a mai rendszer, amely szerint a bírságok a vallomások beadásánál oly alacsonyan vannak megszabva, hogy kimutathatóan egyenesen üzlet a hamis vallomások adása, fenn nem tartható. A bírságoknak nézetem szerint olyanoknak kell lenniök, hogy necsak fájjanak a?, illetőnek, hanem elrettentő például szolgáljanak másoknak is. Ha adómorálról és az igazságról beszélünk, akkor nem szabad elfeledkezni a méltányosságról ^sem. Ezt van hivatva megvalósítani az a kérés, amelyet a harmadik kérdésem tartalmaz, amely a jövedelmi adó alóli mentességeknek revideálás alá vételét kéri. Nyíltan megvallom, hogy elsősorban a képviselői fizetésekre célzok, amikor azt mondom, nagyon visszás helyzet az, hogy kiszolgáltatnak fizetések, olyanok, amelyek, akárhogyan nevezzük, honoráriumnak vagy akárminek, tényleg jövedelmi forrást alkotnak, azonban a jövedelmi adó alól el vannak vonva. Nyíltan megvallom, hogy ezen kérdés feltevésénél egyenesen erre céloztam. A negyedik kérdés, mely az adóreform előmunkálatainak megkezdésére vonatkozik, tulajdonképpen olyan ügy, amelyre vonatkozólag kérdést tennem talán felesleges is, mert hiszen a miniszterelnök úrnak egyik első nyilatkozata az volt, hogy ezt szádékozik tenni. A pénzügyminiszter úr is nyilatkozott errevonatkozóan s a múlt alkalommal, ezelőtt néhány nappal, itt tárgyalt indítvány során a pénzügyi államtitkár úr is, Vargha t. képviselőtársam is volt szíves errevonatkozóan nyilatkozni és rámutatni, hogy ezzel ä kérdéssel nemcsak hogy komolyan foglalkozik^ és azt megoldani nemcsak szándéka a kormánynak, hanem már tényleg folynak is e tekintetben a tárgyalások. Tisztelettel legyen szabad kérnem 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a 10 perc meghosszabbítást engedélyezni? (Igen!) Ezt határozatként mondom ki. Br. Inkey Pál: Teljesen helyeslem az államtitkár úrnak azt a kijelentését, amikor az akkor tett indítványára vonatkozólag azt a kijelentést tette, hogy három hónap alatt ilyen reformot letárgyalni és előkészíteni nem lehet. Ez úgy is van. En nem is gondolok arra, hogy reform-törvényjavaslat^ benyújtására kérjek liatáridőt, hanem inkább azt kérem, hogy ennek a reformnak előmunkálatai minél előbb megkezdessenek. Azt a választ is kaphatom, hogy most^ is megjelent egy rendelet, a múlt héten is talán, szóval már folynak bizonyos reform iránti intézkedések, őszintén megvallom, hogy ezt nem tarto-m megoldásnak. Az a helyzet, hogy nálunk az adózás terén van olyan betegség, hogy ezt nem lehet már tüneti úton kezelni, abba bele kell vágni és teljesen alapjában kell az egészet újra felépíteni. Ehhez pedig hosszú és alapos munka szükséges és ha ezt a kérdést most szóbahoztam, tulajdonképpen csak azért, tettem, hogy a pénzügyminiszter urat