Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Í4 Àz országgyűlés képviselőházának131. ülése 19È2 november 30-án, szerdán* niszterelnök úrnak. Ezzel szemben Buehinger Manó képviselő úr egy határozati javaslatot nyújtott be, amelyben azt javasolja a t. képviselőháznak, hogy a kérvény adassék ki az összkormánynak azzal az utasítással, hogy a kérvény tartalma értelmében az összkorniány tegyen megfelelő javaslatot a képviselőháznak. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Ez a két javaslat egymással ellentétben áll. Szavazás alá fogom tehát bocsátani a kérvényi bizottság javaslatát, szemben Buehinger Manó képviselő úr határozati javaslatával. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni a kérvényi bizottság javaslatát,^ szemben Buehinger Manó képviselő úr határozati javaslatával? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják a kérvényi bizottság javaslatát, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Megállapíthatom a többséget s így kimondom a határozatot, hogy a képviselőház a kérvényi bizottság javaslatát elfogadta és Buehinger Manó képviselő úr határozati javaslatát elutasította. Most pedig az előző ülésen elfogadott határozatunk értelmében a további tárgyalást megszakítom és előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki: 1. a vasúti árufuvarozás tárgyában Bernben aláírt nemzetközi okmány becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat, 2. az Országos Utfejlesztési Alap 1929/30. évi kezeléséről szóló jelentés, 3. a külföldi hajóstársaságok részére kivándorlók szállítására adott engedélyek kiadásáról, illetőleg _ meghosszabbításáról szóló belügyminiszteri jelentés tárgyalása, továbbá a kérvényi bizottság sorjegyzékének folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Őrgróf Pallavicini György. Őrgróf Pallavicini György: T. Ház! Abban a lázas munkában, amelyben a magyar képviselőház mostanában napjait tölti, a házszabályok útvesztőiben kell módot találnom arra, hogy megemlékezzem egy olyan eseményről, .amelyről a magyar országgyűlés képviselőházának, azt hiszem, meg kell emlékeznie. (Halljuk! Halljuk!) Az angol parlament november 24-i ülésén olyan beszéd hangzott el, amely nemcsak a beszéd tartalma, hanem a szónok személyisége folytán is élénk feltűnést keltett és nagy súlylyal bir. Winston Churchill hosszú beszédben szólt hozzá a szőnyegen lévő trónbeszédhez és általános képét adta a világhelyzetnek. Azt hiszem, felesleges a magyar parlamentben Winston Churchillnek az egész világon elismert államférfiúi súlyát hangsúlyoznom. Hiszen ő a háború alatt is egyik vezetője volt az angol háborús politikának és a háború óta megírt és kiadott műveivel, amelyek főleg stratégiai téren mozognak, a világ egyik első katonai szakértőjévé küzdötte fel magát. (Ügy van! Ügy van!) Aki az ő legutóbbi könyveit olvasta és azt, amely minket leginkább érdeklő keleti frontról jelent meg, elsősorban a «The World Crisis» sorozatának «The Eastern Front» című kötetét, az megállapíthatja, hogy milyen hihetetlen objektivitással kezelte a világháború keleti frontjának érdekes történetét. Talán egy könyvben sem tapasztalható az az objekivitas, amellyel éppen a régi osztrák-magyar hadseregnek nagyszerű haditetteit méltányolja és méltányolja nagy hadvezéreink sikereit is, köztük elsősorban Hötzendorf Konrádét. Nagy megnyugvás ránknézve ha ezt az objektivitást látjuk, mert ebből tudhatjuk, hogy ez az objektivitás vezette őt elmondott beszédében is, amelynek három főmomentumát ragadom ki, mint amelyek mireánk is vonatkoznak. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Az egyik momentum az, hogy amikor a leszerelés kérdéséről beszélt, az egész leszerelés kérdése azzal a szkepszissel tárgyalta, amelyet az tényleg megérdemel. Ebből azonban mi is vonhatunk le egy tanulságot, és pedig, ha mást nem, legalább is azt, hogy a további leszerelési konferenciákra talán kisebb kiküldöttségekkel jelenjünk meg, mert hiszen végeredményben, — amint ebből a beszédből is láthatjuk — a leszerelési konferenciától sajnos, sok jó nem várható. A másik megállapítása a francia hegemónia ténye Európában. Erről a hegemóniáról és ennek következményeiről én igen gyakran beszéltem ebben a Házban és megelégedéssel tölt el, hogy egy olyan kiváló államférfi, mint Winston Churchill, ha nem viselteik is teljes szimpátiával ezen hegemónia iránt, megállapítja azt, mint tényt, mint olyan tényt, amely a mai körülmények között egyedüli biztosítója a békének. Azt hiszem, a magyar politika ebből is levonhatja a szükséges konzekvenciát. Nem tudom, levonta-e, vagy sem. A látszat mindenesetre nem szól emellett, de remélem, hogy ez esetben igaza van a közmondásnak és a látszat ez esetben csal. A harmadik és minket legközelebbről érintő megállapítása az, hogy túl a leszerelésen, ameiy, ha sikerül, jó lesz, de amely valószínűleg még igen hosszú idő után lesz csak megvalósítható — sokkal fontosabb, a békekötések által okozott sérelmeket orvosolni, amíg a mostani hatalmi konstelláció a győző országok kezében van. Ezek között a sérelmek között felsorolj a elsősorban a danzigi korridort és az erdélyi kérdést. Nagy megnyugvással, nagy megelégedéssé] fogadhatja Ohurchill-nek ezt a kijelenté sét nemcsak a Képviselőház, hanem azt hiszem, az egész országos közvélemény is. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Éppen azért, mert ilyen objektív államférfi tette ezt a kijelentést, remélhető, hogy továbbra is fogja kutatni azokat a sérelmeket, amelyek a békeszerződések következtében fennállanak és szintén championjává fog szegődni a revíziós gondolatnak. Teljesen igazat kell adnunk ugyanis neki abban, hogy ez az egyetlen út Európa békéjének biztosítására. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, ha ezeket a legnemesebb angol hagyományokat követve, továbbra is az objektivitásnak azzal a mértékével, fogja vizsgálni Churchill a keleti kérdéseket, mint ahogyan eddig vizsgálta, akkor őbenne Magyarországnak igen nagy fegyvertársát fogjuk megnyerni. (Éljenzés a jobboldalon és a középen. Azt hiszem, az egész Ház véleményét tolmácsolom, amikor kiváló elismerésünknek és hálánknak adok kifejezést. (Eténk helyeslés, taps a jobb- és baloldalon és a középen.) — Jánossy Gábor: Nemcsak a Háznak, hanem az egész nemzetnek. (Ugy van! Ugy van!) T. Ház! Ami magát a napirendet illeti, ahhoz tulajdonképpen nem is merek hozzá-