Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Àz országgyűlés képviselőházának 131. benne, hogy nem az ország érdekét szolgáló célokért, hanem egy egészen szűk társadalmi kaszt érdekét szolgáló célokért, lovardák létesítéséért, vadászterületek bérléséért, pólópályák kibérléséért túltette magát a kormány a törvényhozás határozatain, a törvényhozás által megszavazott budgetkerteken és vidáman túlköltekezett, nem. törődvén azzal, hogy az adófizetők honnan és miből teremtik elő azokat a milliókat, amelyeket, mondom, egy egészen szűk társadalmi réteg jóvoltára elköltöttek. Ha a kormány morált prédikál és morált követel az adófizetőktől, akkor elsősorban legyen a kormány maga is erkölcsös azoknak az összegeknek kiadásában, amelyeket az adózók a kormány rendelkezésére bocsátottak, másrészt pedig mérjen ^ .kormány egyenlő mértékkel, mert nincs lázítóbb valami a munkás, a kispolgár számára, mint ha azt látja, hogy tőle irgalmatlanul elveszik még a vetőmagot is, ezzel szemben a t. nagybirtokos urakat, a hercegeket, grófokat és bárókat nem hajtják végre és amikor az egyszerű polgár elmegy és megkérdi a pénzügyigazgatóságnál, hogy tőle miért veszik el a vetőmagot, ellenben a gróf urat miért nem hajtják végre, az a válasz, hogy a gróf úr részfizetési engedélyt kapott a pénzügyminisztériumtól, körülbelül másfél százezer pengő tartozására havonként 50 pengőt fizet a gróf úr. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Ilyen esetek meglehetősen számosan adódnak és nagy mértékben aláássák a polgárságnak a kormányzat bölcseségébe vetett hitét. Engedje meg a t. Képviselőház, hogy ezzel kapcsolatban elmondjak egy esetet. (Halljuk! Halljuk!) Özvegy Érsek Gyuláné mácsai aszszony, rendkívül agilis, derék asszony, 40 holdon gazdálkodik. Volt neki adóhátraléka, kérte a pénzügyigazgatóságot, hogy arra az adóhátralékára adjanak neki részfizetési engedélyt, várjanak legalább addig, amíg terményét^ értékesíteni tudja, most folynak a tárgyalások ebben az irányban. Amint terményét eladja, akár le is foglalhatják a pénzét. Mindez nem használt semmit; november 12-én megjelent nála az adóügyi jegyző, néhány csendőr és a kisbíró kíséretében, feltörték ennek az asszonynak magtárát, elvitték az árpáját, amelyet vetőmagnak tartogatott, elvitték a tengerijét és még ott a faluban ellicitálták; az asszony tengerijét megvette a pap és az odavaló zárda métermázsánkint két pengőért. Ennek a szegény asszonynak ma sem vetőmagja, sem tengerije nincs; a tengerihez a zárda két pengőért jutott métermázsánkint, az asszony pedig ott áll vetőmag nélkül, tengeri nélkül, nyakig adósságban Azonfelül a végrehajtási költség nagyobb volt, mint a bevétel, így tehát adójukra úgyszólván nem is törlesztett semmit sem. Az adóhatóságoknak nem lehet céljuk, htogy exisztenciákat tönkre tegyenek, az adóhatóságoknak nem lehet céljuk, hogy a vetőmagot is elvegyék, mert ebből tavasszal a mezőgazdaságban olyan katasztrófa támad, mely katasztrófát az urak azután nem igen tudnak^ majd azzal elütni, hogy vállaljuk a felelősséget. De hogy milyen módon történnek RZ cl dóbehajtások, arra itt van •. egy másik városi eset is. Egy győri vendéglősnél lefoglaltak 180 pengő értékű vendéglői felszerelést. Egy szűk, szutykos kis vendéglő ez, amely abból él, hogy a munkásnép arra megy és ha van ülése 1932 november 30-án, szerdán. Í3 pénze, megiszik ott egy-két deci bort. Ennek a kis vendéglősnek nyakába akasztottak egy évben 500 pengő jövedelmi adót, 120 pengő szükségadót, 443 pengő 30 fillér forgalmi adót, 15 pengő italmérési illetéket, 108 pengő 26 fillér borfogyasztási adót, 24 pengő átruházási illetéket és 10 pengő ebadót, és mindezért a rengeteg adómennyiségért rendelkezésre állt, mint ellenérték az a 180 pengő értékű berendezés. T. Képviselőház! Ügy az adóbehajtásoknál, mint az adóvallomásoknál, adókivetéseknél kellő mértéket kell tartani. Visszatérve most már magára a memorandumra, figyelmébe ajánlom a t. Háznak, hogy a munkanélküliség kérdését igyekezzenek minél előbb észszerűen megoldani. Az a megoldási mód, amelyet a váltakozó kormányok eddig használtak — hogy tudniillik inségsegélyt adtak, ínségmunkákat helyeztek kilátásba — a munkanélküliség szörnyű kérdését nem enyhíti. Ha egyebet nem tesznek, gondoskodni kellene a munkanélküliek pénzbeli segélyezéséről, mert az idők folyamán a leglaikusabb ember is belátta már azt, hogy az ínségsegélynek, a munkanélküli segélynek az a módja, amellyel eddig éltek, magát a kérdést nem oldja meg. Szükség volna nemcsak a fővárosban, hanem a vidéki városokban is arra, hogy baraklakásokát építsenek azok számára, akik a házbéreket nem tudják megfizetni és ennek következtében a bíróságok által minden további nélkül kilakoltatnak. Mert nemcsak Budapesten és környékén, — mint Propper képviselőtársam mondotta — hanem a vidéki városokban is számtalan család van, amely pajtaszéleken, mezőszéleken meghúzódva tölti el az időt, mert nincs lakásuk és a város sem tud nekik lakást adni, lakbért pedig nem tudnak fizetni, mert a család minden tagja munkanélkül van. Ilyen körülmények között, ha egyéb nem, az emberi könyörület teszi parancsoló szükséggé, hogy sürgősen állítsanak fel ezek számára baraklakásokat. Tudom, t. Képviselőház, hogy mindaz, amit én itt mondok, hiábavaló szó és hiábavaló lesz mindaddig, amíg ennek a memorandumnak legfontosabb követelése t valósággá nem válik, míg be nem 'vezetik, míg ki nem kényszerítjük a kormánytól az általános, egyenlő, titkos választójogot. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a nyomorúság egyébre nem, jó, a kormány nemtörődömsége egyéb tanulságot nem nyújt a munkásnépnek, mint azt, hogy még inkább, mint eddig, fokozottabb mértékben kell harcolnia az általános titkos választójogért; ebből a mai gazdasági válságból, ebből a nyomorúságból a munkásnép számára megmarad az a tanulság, hogy ördögön és poklokon keresztül 'kell harcolnia a választójogért, mert a választójog Magyarországon jogot, szabadságot, kenyeret és megélhetést jelent. Kérem a t. Házat, hogy Buchinger képviselőtársam határozati javaslatát méltóztassék elfogadni. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Senki feljegyezve nincs. Kíván valaki szólani? (Nem.) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A- kérvényi bizottságnak az a javaslata, hogy a kérvény egyszerűen adassék ki a mi-