Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. Ausztriával 1924-ben, Olaszországgal 1925-ben, JugoiSizláviával 1928-ban és Lengyelországgal ugyancsak 1928-ban. Ezenkívül egyezmény-eket kötött a hagyatékok kétszeres iiietékezésének elkerülése céljából Németországgal, Ausztriával és Lengyelországgal, végül t az adóügyi jog­segély tárgyában Németországgal és Ausztriá­val. Ezeket az egyezményeket az érdekelt álla­mok törvényhozásai ratifikálták és ezek életbe iis léptek A kormánynak hosszabb idó óta az a törekvése, hogy Eomániával is hasonló adó­ügyi egyezményt létesítsen. A tárgyalást a román kormánnyal e tekintetben még 1924-ben megindították. A román korbány megbízottai és a magyar kormány megbízottai között létre is jött a megegyezés, de a román kormány el­zárkózott az egyezmény ratifikálása elől és így a tárgyalások újabb felvétele csak 1932-ben sikerült. 1932-ben június havában a magyar és román kormány megbízottai több egyezményt kötöttek meg. Megkötötték ugyanis az egyenes adók te­kintetében, a kétszeres adóztatás elhárítása tárgyában, az örökösödési illetékek tekinteté­ben, a kétszeres adóztatás elkerülése tárgyá­ban, az adóügyi jogsegély és jogvédelem tár­gyában és végül az adóbehajtásoknál nyúj­tandó segély tárgyában kötött egyezményeket. Ami mindenekelőtt a kétszeri adóztatások elhárítását célzó egyezményt illeti, rá kell mutatnom arra, hogy a két állam területén való vagy gazdaságilag a két államban érde­kelt adókötelesek a jelenben abban a sajnálatos helyzetben vannak, hogy a két államban érvé­nyes törvényes rendelkezések alkalmazása alap­ján egy és ugyanazon jövedelem után mindkét állam adó alá vonja őket. Az egyezmény tehát a kétszeres adózások kizárása céljából a kü­lönböző jövedelmek megjelölése mellett meg­határozza, hogy az egyes jövedelmek után mely állam jogosult az adóztatásra, a másik állam adóztatási jogának kizárása mellett. Az egyezmény 3. cikke kimondja, hogy az ipari és kereskedelmi vállalatok másik állam­ban csak abban az esetben tartoznak adót fizetni, ha ott az egyezményben részletesen megjelölt módon üzlettelepet tartanak fenn és ebben az esetben is csak az a jövedelem ke­rül adó alá a másik államban, amelyet az ittlévő üzlettelepén az illető vállalat tényleg elér. Ez a rendelkezés a dunai hajózási tár­saságok, így a Mftr. szempontjából is nagy­jelentőségűnek mondható. (Ügy van! Ugy van! jobb felől.) A munkateljesítményből szár­mazó jövedelmet, — ideértve a szabadfoglal­kozásból származókat is. — továbbá az illet­ményeket az egyezmény szerint csak abban az államban lehet tárgyi adó alá vonni, amely­nek területén a személyes tevékenységek gyako­roltatnak, illetőleg ahonnan a jövedelmek szár­maznak. Ezzel a román törvénynek a román te­rületen ezddőszerint érvényben levő az a rendel­kezése, hogy a román állampolgárok és Románia lakosai, lakóhelyükre való tekintet nélkül, az or­szágban és a külföldön megkeresett jövedel­mük után egyaránt Romániában esnek tárgyi adó alá, Magyarországgal szemben a jövőben természetesen nem fog érvényesülni. Hasonló rendelkezés van az egyezményben a nyugdíjakra és az életjáradékokra vonatko­zólag is, amelyek után a tárgyi adót az az állam szedheti be, amelyben a jövedelmek ki­fizetésére kötelezett jogi vagy természetes sze­mély van. A tőkejövedelmek után járó tárgyi adót az az állam szedi be, amelyben ezeknek a jöve­ülése 1932 december 14.-én, szerdán. 205 delmeknek az adósa van. így például a taka­rékbetétek után az az állam jogosult adók beszedésére, amelyben a pénzintézet vagy fiók van, amelynél a takarékbetét elhelyeztetett. A jövedelemadóról az egyezmény 10. cikke rendelkezik. E szerint általános szabály az, hogy a jövedelemadó az adóköteles lakóhelyé­nek államában kerül beszedésre. Ez alól az általános szabály alól azt a nagy horderejű kivételt teszi az egyezmény, hogy az ingatlan­jövedelmek, továbbá a jelzálogilag biztosított pénzkövetelések és az ipari és kereskedelmi vállalatokból származó jövedelmek csakis_ ter­ritoriálisán abban az államban kerülnek jöve­delemadó alá, amelynek területéről ezek a jö­vedelmek származnak. A kétszeres adóztatás megszüntetése cél­jából hozott rendelkezések közül meg kell em­lítenem az egyezmény 10. cikkének & vállalati jövedelmek territoriális megadóztatásáról szóló határozmányát, amely a román adótörvény túlságosan messzemenő adóztatási rendelkezé­seit csak a román állam területén levő vállala­tokra és üzlettelepek jövedelmeire korlátozza. Az örökösödési illeték tekintetében a két­szeres adóztatás elkerülése tárgyában megkö­tött egyezmény lényegileg kiegészíti az egye­nesadók tekintetében előálló kétszeres adózta­tás elhárítására hozott egyezmény határozmá­nyait a hagyatékokra vonatkozólag. Az alap­elve az, hogy a hagyatéki ingatlanok után az az állam veti ki az illetéket, amelynek terüle­tén az ingatlan és ennek tartozékai vannak, míg az ingatlannak nem tekinthető hagyatéki vagyonrészek után az örökös lakóhelyének ál­lawa jogosult az Öröfatsndési illetek kiszabására. Az adóügyi jogsegély és jogvédelem tár­gyában megkötött egyezmény célja az, hogy a két állam pénzügyi hatóságai kölcsönös fel­világosítások adásával az adó kivetéséhez szükséges és a másik állam területéről besze­szerezhető adatok birtokába jussanak. A felvilá­gosítások az egyezmény 2. cikke szerint az adóköteleseknek a másik állam területén levő mindennemű vagyonára és bármely természetű jövedelmére kiterjednek. Meg kell itt jegyez­nem, hogy az egyezményben megjelölt felvilá­gosító adatokat nagyrészben a pénzügyi ható­ságok alig lesznek képesek beszerezni és ezekről a másik állam pénzügyi hatóságainak felvilágosítást adni, részben azért, mert bizo­nyos adatok beszerzését — például a bankok­nál elhelyezett vagyonokra vonatkozólag — törvény tiltja, részben pedig, mert számos adat,, például a tőkevagyonra vonatkozólag csak az adókötelesek hiányos vallomásaira tá­maszkodik. Az adóbehajtásoknál nyújtandó segély tár­gyában megkötött egyezmény szerint a két ál­lam hatóságai kölcsönösen támogatni fogják egymást az adók, illetékek, vámtartozások, fogyasztási adók és forgalmi adók behajtásá­nál, ha ezek a köztartozások már jogerősen megállapíttattak. Ha megemlítem még, hogy a most ismer­tetett négy egyezmény mindegyike teljesen különálló és külön-külön felmondható, akkor azt hiszem, kellően ismertettem a tárgyalás alatt levő javaslatot. Ennek alapján tisztelet­tel kérem a t. Házat, hogy azt általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Senki sincs felirat­kozva! Elnök: Kíván valaki szólni! (Nem!) Ha

Next

/
Thumbnails
Contents