Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

12 Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án, szerdán. rafus nem ismer szociális érdekeket. November 1-én állapítják meg az adókat, amelyek a legközelebbi áprilisig érvényben maradnak, és ha a munkáltató egy vagy két munkást beállít, még akkor is, ha ezek a munkások haszon nélkül vannak üzemben, a munkáltatónak akkor is súlyos adókat kell utánuk fizetnie. Ha tehát a miniszterelnök úr szózattal fordult a munkaadókhoz és kérte őket, hogy állítsanak be több munkást, akkor mindenesetre a fináncot is kellett volna erre figyelmeztetni, hogy az így beállított munkás után ne számítsanak adót, mert a munkáltatónak, ha egyik-másik talán emberszeretettől sugallva, fel is vesz egy-két munkást, ezért is adózni nem igen áll szándékában. Ami az inségsegélyt illeti, azt hiszem, nem mondok újságot azzal, ha azt mondom, hogy a Károlyi-kormány felemelte a kereseti adót 100%-kal, a jövedelmi adót 100%-kai, megpótlékolta a társulati adót is sub titulo inségsegély. Rámutattam már arra, hogy az inségsegélyből r 13 fillér jut egy segélyezettre, most pedig rá kívánok mutatni arra, hogy különösen a vidéki városokból lényegesen többet vittek el az inségsegélyadóból, mint amennyit a városoknak otthagytak. Például Győr nagyipari város; 46 gyártelepe van; Budapestet kivéve, talán sehol isem olyan nagy a munkanélküliek száma, mint Győrben. Közel félmillió pengőt vett be az adóhivatal az inségadó fejében és visszaadtak a városnak 187.000 pengőt. Tehát 187.000 pengőből kellett a városnak táplálnia az ínségeseket. Győrben valóban még 13 fillér sem jutott egy nap egy munkanélküli számára. Az idén amellett, hogy érvényben maradt az a meglehetőséén súlyos adó, amelylyel a Károlyi-kormány az adózókat megrótta, megpótlékolták még a jövedelmi adót 20%-kai, a társulati adót 20%-kai és az általános kereseti adót 40%-kal. Ezeknek behajtása most folyik nagy nyögés és sóhajtozás között, az eredmény azonban nagyon csekély, annyira csekély, hogy a kormány kénytelen volt egyikmásik városnak segélyt adni azért, hogy a munkanélkülieket valamiképen támogatni tudják. Itt kell rámutatnom arra, hogy ez a segélyeloszlás egészen rapszodikusan, előttem teljesen • érthetetlen szempontokból történik. Olyan városok, amelyekben a munkanélküliek száma elenyészően csekély, 160—180.000 pengőt kaptak a kormánytól az Ínségesek támogatására, olyan városok pedig, amelyekben rengeteg a munkanélküliek száma, ipari városok, mint például Győr, mindeizdeig egy fillért sem kaptak még a kormánytól (Kéthly Anna: Nem miniszter a képviselő!) az inségsegélyre előlegSképen és ott azokban a városokban sem munkaalkalmat nem tudnak a munkanélkülieknek adni, sem pedig — minthogy alap nincs erre — semmiképen sem tudják a munkanélkülieket támogatni. Ami a munkaalkalmakat illeti» ezzel kapcsolatban meg kell állapítanom azt, hogy a legrosszabb formája a munkanélküliek támogatásának azi ínségmunka; legrosszabb formája azért, mert tönkreteszi a várost, a közületet, mert olyan beruházásokra kényszeríti, amelyeket rövid időn belül amortizálni nem tud és amelyek állandóan, hosszú ideig terhelik a város költségvetését, azon felül azonban, ami ennél a kérdésnél a legsúlyosabb, ez az ínségmunka olyan mélyre szorítja le a béreket, hogy az a bér már a puszta emberi megélhetést sem biztosítja a munkás számára. Higyjék el, hogy abban a rettenetes fogyasztóképtelenségben, amely a munkásnép közt tapasztalható, abban, hogy a munkás legelemibb emberi szükségleteit sem tudja a béréből fedezni, nagy része van annak az elgondolásnak, amely a kormányt vezette, hogy nem munkanélküli segélylyel„ hanem ínégsegéllyel, ínségmunkák kiírásával és az azokban való alkalmazással akar a munknélküliségen segíteni. Hogy ez menynyire elfajul, arravonatkozólag legyen szabad felemlítenem a következő tényt. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Glattfelder Gyula Csanádi püspök úr azt a felfedezést tette; hogy Szegeden nagyon rossz a kövezet. Több napi töprengés után azután egy elaborátumot nyújtott be a polgármesterhez, amelyoen az állt, hogy miért rosszak az utak"? Erre a polgármester visszaüzent a püspök úr öeminenciájának: azért rosszak az utak, mert a kő drága és a városnak nincsen pénze, hogy a drága követ az úttest javítására megvásárolja; ha majd olcsóbban adják a kőbányák a követ és a városnak lesz pénze, akkor meg fogja javíttatni az úttestet. Erre őeminenciája nemes emberszeretettől sugallva azt írta a polgármesternek, hogy szólítsa fel a polgármester a kormányt, hogy rendeljen ki ínségmunkásokat a kőbányáikba, hogy azok az inségmunkások fejtsenek alacsony munkabérért köveket, hogy így olcsóbb leigyen a kő és ki lehessen javítani Szegeden az úttestet. Odáig jutottunk, hogy a Fáraók rendszerét akarják bevezetni, azt a rendszert, amellyel a Fáraók a piramisokat építették Egyiptomban. amikor kenyérrel, retekkel és vöröshagymával tartották azokat a szerencsétlen rabszolgákat, akik a követ kifejtették és a piramisokhoz szállították. Ügy látszik a püspök úr is úgy képzeli, hogy majd Budapesten összefogdossák azokat, akik munka nélkül vannak, ínségrminkára szorítják és az elé az alternatíva elé állítják őket, hogy vagy megy a kőbányába dolgozni vöröshagymáért és kenyérért, vagy megvonjuk az ebédjegyet, amellyel eddig magadat valahogy el tudtad tengetni. Odáig jutottunk ma, hogy ezt az inségmunkát valóságos rabszolgamunkának tekintik. De, közgazdaságilag ennek az ínségmunkának legrosszabb hatása az hogy hihetetlen mértékben leszorította a munkabéreket, olyannyira, hogy a munkás, mint mondottam, ma már a legszükségesebb élelmiszereket is a^er tudja megvásárolni. Itt Pintér t. képviselőtársam megemlítette azokat az ^adóvégrehajtásokat, f amelyek ma az egész országban folynak. Fábián t. képviselőtársunk is beszélt erről. En is kénytelen vagyok néhány esetet a t. Ház figyelmébe ajánlani. Mindenekelőtt azonban egyet. A kormány kommünikéiben, pénzügyminisztere szózatában is folyton arról beszél, hogy Magyarországon nincs adómorál és hogy ezt az adómorált a kormánynak meg kell teremtenie. Sőt a 95 pontba is bekerült az, hogy az adómorált a kormány meg akarja valósítani, ezzel szemben azonban kímélni akarja az adózókat. Mindenekelőtt rá kell mutatnom ellenmondásra, amely a szózat és a gyakorlat között van. Az a kormány, amely az adózók felé adómorált hirdet, a legkönnyelmübben túlteszi magát a törvényhozás határozatain. Erre vonatkozóan méltóztassék csak elolvasni a számszék jelentését, megtalálhatják