Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

19(> Az országgyűlés képviselőházának 136 túra behozatalával a balkáni cinemintye (Fel- _ kiáltások a jobboldalon: Mi azf) vagy a szicíliai vendetták felfogására szorítja ennek az országnak népét. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem Buchinger képviselő úr, most harmadszor figyelmeztetem, hogy tessék a tárgynál maradni, ne tessék kitérni személyeskedő vonatkozásokra, melyek a törvényjavaslattal semmiféle összefüggésben nincsenek. En ezt nem engedhetem meg a képviselő úrnak, (Propper Sándor: Szóval a kormánynak nincs köze a javaslathoz?) — tessék csendben maradni — különben kénytelen leszek a képviselő úrtól, igazán sajnálatomra, a szót megvonni. (Kéthly Anna: Az lesz a diktatúra teteje!) Méltóztassék a törvényjavaslattal foglalkozni. Buchinger Manó: Én igyekszem az elnök úr figyelmeztetésének eleget tenni. Elnök: Akkor rendben is lesz a dolog. (Derültség.) Buchinger Manó: En erre igyekszem, csak azt szeretném tudni: hogyan végezhessem képviselői kötelességemet, amikor nem áll módomban megindokolni, hogy e kormánnyal szemben miért vagyok bizalmatlan (Jánossy Gábor: Egyebet sem tesz! — Propper Sándor: Ez a kezdete a diktatúrának!) és miért nem vagyok abban a helyzetben, hogy egy törvényjavaslatot megszavazhassak, amely esztendőkre menő felhatalmazási jogot kíván a kormánynak adni. Nem lehet felhatalmazást adni egy kormánynak (Jánossy Gábor: Ne adja meg! — Propper Sándor: Jánossy-féle bölcseségek!) olyan időkben, amikor pl. Anglia fekete rabszolgáinak dominiumi alkotmányt és messzemenő jogokat^ ad és biztosít s ugyanakkor ennek a kormánynak az elnöke azon töri a fejét, hogyan vegye el a már meglévő jogokat és szabadságokat azoktól, akiket népgyűléseken és a rádióban magyar testvéreinek nevezett. (Dinnyés Lajos: Fajtestvéreinek! — Jánossy Gábor: Lázbeszéd ez, lázbeszéd! — Propper Sándor: TJgy gondolta, hogy ő a Kain s a munkásság az Ábel.) Nem lehet felhatalmazást adni olyan kormánynak, amelynek elnöke az ország nyilt színe előtt köztudomású tényeket a valóságnak meg nem felelően állít be. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan!) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom. Már háromszor figyelmeztettem, hogy tessék a tárgynál maradni, de a képviselő úr a törvényjavaslat szövegével összefüggőleg még egyáltalában semmit sem méltóztatott mondani. Kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani és újból figyelmeztetem, hogy ha a képviselő úr ilyen személyes irányban folytatja beszédét, a szót meg fogom vonni. (Téglássy Béla: Kellett ez? — Propper Sándor: Óvodában vagyunk-e vagy parlamentben?) Figyelmeztetem Propper Sándor képviselő urat, hogy éppen azért, mert a magyar törvényhozás képviselőházában vagyunk, méltóztassanak a törvényjavaslattal tárgyilagosan foglalkozni. (Propper Sándor: Az nem parlament, ahol a kormányt nem lehet bírálni!) Csendet kérek! Az sem parlament, ahol a személyeskedések elfajulnak! (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Propper Sándor: Nemsokára a gyermekparlament nívójára jutunk! — Jánossy Gábor: A gyermekek jobban megértik egymást, mint a felnőttek! — Propper Sándor: Kezdjék a megértést a gyilkos urak! j — Zaj. — Malasits Géza: Persze, mert a gyér- I . ülése 1932 december 14-én, szerdán. mekek nem fojtogatják egymást, mint a felnőttek! — Fábián Béla: Ott vannak a dadák, akik nem engedik, hogy megpofozzák egymást! — Jánossy Gábor: A dada a házszabály!) Figyelmeztetem a képviselő urakat minden oldalon, méltóztassanak komolyságukat megőrizni. A képviselő urak az elnök figyelmeztetésére egyáltalában nem reagálnak, pedig a házszabályok szerint kötelességük az elnök figyelmeztetését tiszteletben tartani. (Ügy van! ügy van! jobb felől.) Kérem Buchinger Manó képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Buchinger Manó: Távol áll tőlem, hogy olyan jogokat akarjak magamnak vindikálni, amelyek nem illetnek meg, csak kénytelen vagyok ragaszkodni ahhoz a felfogásomhoz, hogy nekem, mint képviselőnek, igenis, jogom van arra, hogy a miniszterelnök úrral szemben táplált bizalmatlanságomat megindokoljam. (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egyelem olyan szót nem mondottam, amellyel túlleptem volna képviselői jogkörömet. Nem tudom, milyen formában és módon lehet akkor kitérni és reflektálni arra, amit a miniszterelnök úr mond. (Malasits Géza: A hódolat hangján!) amikor a miniszterelnök úr azt mondja ország és világ előtt, (Kéthly Anna: Csak a parlament előtt nem!) hogy az a demokrácia, amelyet mi tőle, az ő kormányátóL az ő kormányzati intézkedéseitől, az ő kormányzati rendszereitől megkövetelünk, lejárta magát, hogy az kompromittálva van, hogy abból 1918-ban és 1919-ben kaptunk kóstolót. Hol van az a hely, ahol nekem jogom van ilyen hallatlan állításokra reflektálni, ha nem a Képviselőházban? Elnök: Kérem, képviselő úr, nem a helyről, hanem a tárgyról van szó; ne méltóztassék a kettőt összetéveszteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Buchinger Manó: A javaslat felhatalmazást követel a kormány számára és én nem adhatom meg a felhatalmazást egy olyan kormánynak, amelynek elnöke azt sem tudja, hogy 1918-ban és 1919-ben az összeomlásnak és a katasztrófáknak nem az volt az oka. hogy volt demokráciánk és mindenkire kiterjedő választójogunk, hanem egészen ellenkezően, az volt az összeomlás oka, hogy az a demokrácia és az a választójog nem volt meg. (Propper Sándor: Viszont Gömbös diplomatája volt a forradalomnak! — Zaj a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. Propper képviselő arat rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem, képviselő urak, méltóztassanak csendben maradni, nincs joguk beszélni. Buchinger Manó: En megtisztelem a miniszterelnök urat azzal, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) és feltételezem róla, hogy ő bona fide, jóhiszeműségében ezekről a történelmi tényekről megfeledkezett. Nem tudom, hogy ő nagyobb megtiszteltetésnek venné-e azt, ha azt mondanám, hogy macchiavellizmusból állított olyasmiket, amik a történeti tényekkel ellenkeznek? (Zaj. — Elnök csenget.) Különben be is fejezem. (Felkiáltások a jobboldalon: Nahát! — Propper Sándor: Hogy fellélekzenek! Persze, felesküdtek neki életrehalálra!) Elnök: Csendet kérek. Propper képviselő urat rendreutasítom. (Propper Sándor: Szép kis parlament az, amelynek többsége felesküszik a kormánynak!) Tessék csendben maradni!