Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-136
Az országgyűlés képviselőházának 136. Buchinger Manó: Végezetül csak ki akarom jelenteni, hogy az a mód, ahogyan Gömbös miniszterelnök úr a diktatúra kísérleti gömböcskéit eregeti fel az egész országban, ahogyan Gömbös miniszterelnök úr a diktatúra propagandáját tartja a legfőbb feladatának, (Jánossy Gábor: Esze ágában sincs!) s hogy az egész országnak, különösen az ország dolgozó népének ez a generális leintése érthető volna egy új embernél, de Gömbös miniszterelnök úr nem új ember, ne tetesse magát naivnak, Gömbös miniszterelnök úrnak múltja van, tízéves múltja, ez a múltja ott ül mögötte: az egységespárt, amely párt felelős mindazokért, amik ebben az országban tíz esztendő alatt történtek. (Téglássy Béla: Az a mali becsületes! — Propper Sándor: Szép kis kainéleon-mult ! ) Elnök: Propper képviselő urat rendreutasítom és kérem a képviselő urakat, hogy a sértegetésektől tartózkodjanak. Buchinger Manó: Nem vagyok abban a helyzetben, hogy felhatalmazást adjak a kormánynak, mert ennek a kormánynak eddig egyetlen cselekvése a beszédeknek az az áradata, amelyet a miniszterelnök úr rázúdított az országra, (Derültség és zaj.) amelyekkel rombolt és pusztított, amelyekkel rombolja a lehetőségeket és reményeket, amelyekkel rombolja a gátakat, amely gátak meg tudnák akadályozni azt, hogy ez az ország anarkiába és káoszba pusztuljon bele, amely beszédekkel lehetetlenné teszi a demokratikus kibontakozást, ami pedig egyedüli érdeke az országnak. Ezekből az okokból és abból az okból is, mert a miniszterelnök úr cselekedeteiből, már mint beszélő cselekedeteiből... (Jánossy Gábor: Ilyen is van? — Kéthly Anna: Csak ilyen van!) Igen. semmi ^más cselekedete eddig nem volt, mint a beszélő cselekedete, (Dinnyés Lajos: Az adót emelte!) mert rosszul ismeri az országot, mert azt hiszi,.. Elnök: Kérem, képviselő úr, kíván vaslattal foglalkozni? Buchinger Manó: Igen, kérem. Elnök: Kérem, foglalkozzék azzal. Buchinger Manó: Ki akarom jelenteni, hogy a javaslatot ezekből az okokból, amelyeket hangoztattam, nem fogadom el. (Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Eber Antal! Éber Antal: T. Képviselőház! A magam részéről a törvényjavaslatot elfogadom, (Helyeslés jobbfelől.) mert az abban foglalt felhatalmazást nem tekintem politikai bizalom vagy bizalmatlanság kérdésének. Miután mindannyian tudjuk, hogy a mai külkereskedelmi helyzetben időről-időre valóban szüksége mutatkozik gyors megállapodások kötésének és véglegesítésének, ennélfogva az ilyen közgazdasági és az egész ország érdekeit érintő kérdésben nem lehet a felhatalmazást megtagadni, ami annyit jelentene, hogy ilyen megállapodások nem, vagy csak elkésve lennének létesíthetők. T. Képviselőház! Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban azonban a mi egész külkereskedelmi politikánkról és az egész külkereskedelmi helyzetünkről . kívánnék nyilatkozni és előre kívánom bocsátani, nagyon örvendetesnek tartom, hogy a kormány Ausztriával a kereskedelmi szerződést — mint az újságokból olvasható volt — megkötötte. Annak részleteit és tartalmát ugyan behatóan nem ismerülése 1932 december lU-én, szerdán. 197 jük, de magát azt a tényt, hogy az előző kormánynak mulasztását — mert csak mulasztásnak nevezhető, hogy egyidejűleg vámháborúba keveredtünk Csehszlovákiával és Ausztriával is — reparálta, úgy, hogy a legnagyobb fogyasztó piacunkkal, Ausztriával végleges szerződést tudott kötni, örvendetes jelenségnek tartom. Mindenesetre kívánatos, hogy ez a többi országgal is folytatódjék és így a külkereskedelmi szerződéseknek olyan hálózata létesüljön, amely kivitelünket lehetővé^ teszi. Viszont kénytelen vagyok megállapítani, — és mai felszólalásomnak az a célja, hogy ezt kimutassam — hogy mindaz, amit mi idebent az országban a gazdaságpolitika, a devizapolitika terén teszünk, olyan kártékony az ország gazdasági érdekeire, olyan kártékony a külkereskedelmi forgalom fejlesztése szempontjából, hogy attól tartok, hiába fog a kormány külkereskedelmi szerződéseket kötni, hiába fog ilyen megállapodásokat létesíteni, ezeknek az ország érdekében való teljes kihasználása lehetetlenné tétetik olyan belső intézkedések által, olyan belső gazdaságpolitikai rendszernek fenntartása által, amelynek hátrányai és kárai paralizálják .azt az egyébként igen örvendetes tényt, hogy ilyen szerződések köttettek. Mindenekelőtt azonban, mielőtt erre rátérnék, bátor vagyok abban a vonatkozásban egynéhány szót szólni, hogy érthetetlen, miért zárja ki a kormány, a jelenlegi is, úgy, mint az előzők, az érdekképviseleteket, az érdekelteket teljesen abból, hogy ilyen külkereskedelmi szerződések megkötése előtt ők is feltárhassák az illető termelési ágnak érdekeit, holott semmiféle más ország nincs, amely anynyira elzárkóznék az érdekeltségektől, amikor elvégre is az országnak gazdasági szempontjait érintő ilyen megállapodások kötéséről van szó. A német birodalomban kialakult az a gyakorlat, hogy a Reichswirtschaftsministerium, mielőtt valamely külföldi országgal kereskedelmi szerződéses tárgyalásokba bocsátkoznék, először értesíti a német gazdaságnak átfogó szervezeteit, az úgynevezett Spitzenverbandokat, a kereskedelmi és iparkamarák központját, a Reichsverband der Deutschen Industrie-t és ezek azután az egyes helyi szervezeteik segítségével begyűjtik az összes adatokat, óhajokat, kívánságokat, megfigyeléseket, amelyek az illető külföldi állammal való viszonylathoz fűződnek. Ezek összegyűjtve a Spitzenverband-ok útján a Reiehswirtschaftsministerium elé terjesztetnek, s azután — ami nálunk egészen képtelenségnek látszanék — a tárgyalások folyamán a Reiehswirtschaftsministerium előkészítő megbeszéléseket folytat ezekkel a gazdasági érdekképviseletekkel, az Industrie und Handelstag-gal, amely a kamarák központja, a Reichsverband der deutschen Industrie és a Reich s ver band des deutschen Überseehandels képviselőivel. Amikor a kereskedelmi szerződéses tárgyalások^ során valami fennakadás, nehézség, nézeteltérés jelentkezik, akkor ezeket újra meghallgatják, a tárgyalások befejezése után pedig összértekezletet tartanak ezekkel az érdekképviseletekkel, megbeszélve a megkötött szerződés alapján való teendőket. Ezzel szemben nálunk mindez nem létezik. Létezik egy vám tanács, amely nem törvény alapján, hanem gyakorlat alapján alakíttatott meg, s amelynek van 10—12 tagja; nem tudom pontosan, bár magam is abban a kitüntetésben vagyok részes, hogy annak tagja lehetek,
