Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-135
180 Az országgyűlés képviselőházának 1 szerte megvannak, elsősorban a gazdasági problémákat kell megoldani. Nekünk kötelességünk lesz a föld politikáját tovább folytatni egy okos telepítéssel, kötelességünk lesz adórendszerünket arányba hozni a kereseti és jövedelmezési lehetőségekkel, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) kötelességünk lesz a befagtyaiS'Ztott hiteleket megindítani (Élénk helyeslés jobbfelől.) és kötelességünk lesz még áldozatok árán is, még egy belső kölcsön árán is, amennyire az módunkban áll, a munkaalkalmakat megindítani. (Helyeslés jobbfelől.) A mi politikánk második főiránya a valódi szabadságot, a valódi rendet fenntartani az országban, mert a szabadság a renddel egyesülve, bázisa a történelmi Magyarország feltámadásának. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és középen. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Patacsi Dénes jegyző: Gróf Esterházy Móric. (Nagy zaj bal felől. — Sándor Pál: Nagy siker a kormánypártban!) Gr. Esterházy Móric: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Fábián Béla: ^ Tessék várni, amíg csend lesz! — Kabók Lajos: A renegát megszolgálta a visszalépés árát!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Esterházy Móric: Lehetőleg röviden akarom kifejteni, hogy a magam és pártom részéről miért fogadjuk el azt a határozati javaslatot, amelyet Kállay igen t. képviselőtársam ma az ülés kezdetén benyújtott. Az előttem szólott két képviselő úr közötti politikai vitának egyes részleteibe nem akarok belemélyedni. Nem egészen világos előttem, hogy ez az 1928—29, vagy pedig az 1930—31. évi zárszámadásokra vonatkozott-e, illetve az azokban foglaltakra, (Ugy van! Ugy van! Derültség balfelől. — Ándaházi-Kasnya Béla: Csak az elnök úr nem hallgat oda!) Elnök: Andaházi-Kasnya képviselő urat harmadszor is rendreutasítom! (Büchler József: Nyugalom!) Gr. Esterházy Móric: Eszembe jut az a mondás, hogy hic discant juvenes, hic áment meminisse seniles. Teljesen a t. Ház _ belátására és ítéletére bízom, hogy kit tart juvenisnek és kit senilisnek. A tanulságot és az emlékezést is, kinek-kinek saját egyéni ízlésére bízom. Előre is kijelentem, hogy legjobb jszándékom ellenére is kénytelen vagyok eltérni bizonyos fokig az 1928—29. évi zárszámadástól és számtechnikai okoknál fogva áttérni az 1929— 1930. és az 1930—1931. évi zárszámadásra is, de ezt ne méltóztassék olyanképpen venni, mintha én szándékosan húzni szeretném a vitát. Ezt csak azért teszem, mert említettem, számtechnikai okoknál fogva nem maradhatok kizárólag és tisztán az 1928—29. évi zárszámadásnál, annyival is kevésbbé, mert hiszen én a Kállay Tibor igen tisztelt képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot fogadom el^ és ezt akarom egészen röviden, tőlem telhetőleg pregnánsan meg is indokolni. (Halljuk! Halljuk!) Azért fogadom el a Kállay-féle határozati javaslatot, mert a bizottsági jelentésben foglalt javaslat, — erre később vissza fogok térni — legjobb meggyőződésem szerint egyenesen törvénybe ütközik. (Ügy van Ügy van! a jobboldalon.) Beleütközik egész egyszerűen az állami számvitelről szóló 1897 : XX. te. 42. "ihába* Tessék: ezt a szakaszt elolvasni .e tes35..ülése 1932 december 13-án, kedden. sék a javaslatot ezzel összehasonlítani, akkor megméltóztatik ezt látni. De ettől teljesen eltekintve, egyénileg sem vagyok abban a helyzetben, hogy a bizottsági javaslatot a magam részéről elfogadjam, vagy azt akár pártomnak, akár pedig a t. Háznait elfogadásra ajánljam, azon egyszerű oknál fogva, mert maga a bizottsági javaslat nem precíz. A bizottsági javaslat egyszerűen előfordult kölcsönökről szól. Engedelmet kérek, az illető évben, akár az 1929-es, akár az 1930-as évben sok mindenféle, illetőleg többféle kölcsön fordult elő. Előfordult igenis olyan kölcsön is, amelyre a kormánynak a törvényes felhatalmazása megvolt, amelyre nézve tehát most utólagosan sem a iszáms^zéknek, sem a Háznak semmiféle felmentvényt megadni nem kell. Tehát nézetem szerint abban az esetben is, ha a bizottság álláspontjára helyezkednénk, akkor is meg kellene mondanunk, hogy miféle kölcsönökre vonatkozik ez az utólagos szentesítés vagy utólagos amnesztia. (Ügy van! a baloldalon és a balközépen.) Itt nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy az illető évben előfordult kölcsönökre vonatkozik a felmentés. Hogy milyen kölcsönök ós hitelműveletek fordultak elő, azt később igen rövidért, — mert nem akarom a t. Ház figyelmét túlsokáig igénybe venni — elő fogom adni. Egyúttal előre is kérem beszédidőmnek meghosszabbítását SirYcL £IZ esetre, ha negyed órán belül nem végeznék. Elnök: Mennyi meghosszabbítást kér a, képviselő úr? Gr. Esterházy Móric: Egy negyed órát! Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni'? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Gr. Esterházy Móric: Tehát a bizottsági javaslat azért sem fogadható el, — legalább részemről nem fogadható el — mert nem disztingvál a kölcsönökre vonatkozólag. Egyénileg azért sem fogadhatom el, — amint a bizottságban annak idején ezt ki is fejtettem — mert a bizottsági tárgyaláson közvetlenül a kérdés feltevése előtt az egyik bizottsági tag úr igen lényegbe vágó módosító javaslatot tett, amelyet, sajnos, a bizottság el is fogadott s amelynek elfogadása által még kevésbbé disztingvál a javaslat a kölcsönök tekintetében. Ebben a vonatkozásban ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni nem akarok, mert azt hiszem, hogy úgy a t. előadó úr, mint az illető bizottsági tag úr, aki ezt a javaslatot az utolsó pillanatban benyújtotta, bőséges felvilágosítással szolgálhat erről azoknak a t. képviselőtársaimnak, akik ez iránt érdeklődnek. De azért nem fogadhatom el a bizottság javaslatát, Illetőleg azért fogadom el ia Kállay-féle határozati javaslatot és indokolom annak elfogadását, mert a bizottsági javaslat hiányos. Hiányos abban a tekintetben, hogy egyáltalában nem terjeszkedik ki két olyan felmentvény megadására, amelyre pedig az illető kormányoknak, nézetem szerint, szükségük lenne. Vonatkozik az egyik az 1930:XXXL te. 1. § 4. bekezdésének a be nem tartására, a másik pedig az 1930 : XLVII. te. 1. §-ában előírt 25 milliós megtakarításra a közigazgatási költségvetés keretén belül. Az illető kormányok ennek a két törvényes rendelkezésnek nem tettek vagy nem tehettek eleget. Nézetem szerint az alkotmányosság szellemének igenis megfelelne, hogyha ezt a tényt is külön felemlítetté- volna a javaslatban, és* felemlítené
