Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-135

174 Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1932 december 13-án, kedden. a, maga támogatását és segítségét soha semmi körülmények között nyújtani nem fogja, (Ugy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) hanem éppen ellenkezőleg, fokozott kötelességteljesítésként igenis, kötelességünknek fogjuk tartani a jövőben az állandó, tárgyilagos, az ügyeket mindenkor komolyan mérlegelő és nem pártszempontból, hanem a nemzet egyetemes érdeke szempontjából értékes kritikát minden alkalommal gyakorolni, (Taps a baloldalon. — Strausz István: Eckhardt Tibor való.vezérnek!) mert erre szüksége van nem a mi pártunknak és nem az önök pártjának, hanem az egész nemzetnek. A miniszterelnök úr olyan kijelentéseket is tett, amelyeket kénytelen vagyok idézni, mert veszélyeseknek tartom azokat. (Buchinger Manó: Közveszélyeseknek! — Mozgás a jobboldalon.) Beszélt a miniszterelnök úr a diktatúráról (Ellenmondások a jobboladalon.) nagykőrösi beszédében és azt mondotta (olvassa): «En nem vágyódom diktatúrára, mert tudom, hogy olyan t eszméket hirdetek, és olyan becsületesek szándékaim, hogy a lelkek koncentrációján keresztül úgyis t megszületik a magyar társadalom együttérzésén nyugvó hatalmas lelki diktatúra.» (Jánossy Gábor: Lelki egység! Ezt csak alá lehet írni!) A miniszterelnök úr kijelenti, hogy nem r vágyik diktatúrára, de a mondat második felében azt is bejelenti, hogy hisz annak elkövetkezésében. En őszintén remélem, hogy ez az alternativa nem fog bekövetkezni, (Mojzes János: A diktatúra után felfordulás szokott következni!) mert egy diktatúra lehet szükséges rossz egy nemzet életében, diktatúra lehet felfordult világ közepette átmeneti és ideiglenes rövid út, hogy a nemzet kikerüljön . . . (Buchinger Manó: Egyébről se beszél, mindennap diktatúrát emleget! — Berki Gyula: Senki sem akar diktatúrát, nyugodjanak meg benne! Ulain képviselő úr kívánta valamikor, de mi sohasem! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Eckhardt Tibor: T. Ház! En magam is remélem, hogy a miniszterelnök úr, miként azt annyiszor cselekedte, ezt a kijelentését is rektifikálni fogja és visszavonja, de kénytelen vagyok ezt szóvátenni, mert saját szavai és kijelentései a legmélyebb aggodalmunkkal, sőt kijelentem, a leghatározottabb ellenérzésünkkel találkoznak. A diktatúra felfordult világ közepette, amikor a szabadságból szabadosság^ amikor a jogok tiszteletéből, a jogok elismeréséből szertelenkedés, vagy felfordulás, magántulajdont, törvényt, alkotmányt nem tisztelő, szertelenkedő, anarchikus zűrzavar szakad rá egy nemzetre, lehet átmeneti szükségesség, de mint cél, mint vágyott kilátás, mint olyan reménybeli eshetőség, amelyet a miniszterelnök úr örömmel köszöntene: ez ellen a felfogás ellen egy ezeréves alkotmányos érzületű és nyugateurópai színvonalon élő egész nép nevében tiltakoznom kell. (Ügy van! Ügy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tiltakoznunk kell a magyar alkotmányosság, a magyar törvénytisztelet és az organikus nemzeti egység felfogása és egész múltja nevében, amely mást, mint alkotmányos és törvényes fejlődést 6S cl SZcl~ badságjogok törvényes biztosítását nem engedi meg. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Eckhardt Tibor: Tisztelettel kérem a beszédidőitek 15 perccel való njeghosszabbitas'at. Elnök: Méltóztatnak megadni* (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Eckhardt Tibor: Röstellem, hogy politikai, azt mondhatnám népiskolai igazságokat kell itt a miniszterelnök úrral szemben hangoztatnom, {Mozgás jobb felől.) amikor kijelentem, hogy egy kormányzati rendszer próbaköve és mérőléce az, hogy mennyi szabadságot ad, hogy a szabadság maximumát a rend maximumával hogyan tudja egyidejűleg megvalósítani. Hát abban vagyunk mi betegek, hogy túlságos sok szabadsága volt ennek a nemzetnek? Hát ebben törtünk le? A magyar közvéleménynek talán olyan szertelen megnyilatkozásai jelentkeztek itt a Bethlen-rendszer idején, amelyekkel szemben a fékező, mérséklő, leszorító, szabadságjogokat korlátozó tendenciáknak van bármily csekély létjogosultságuk? Hát nem éppen megfordítva, a kritika hiánya és elnémítása a szabad és független gondolatoknak, a népjogoknak tökéletes semmibevevése juttatta-e ide magát a rendszert is? önöknek, t. képviselőtársaim, akik odaát ülnek a túloldalon, milyen haszon, milyen áldás lett volna, ha itt 10 éven keresztül alaposabb, megfelelőbb kritika, szabadabb parlamenti élet, a politikai pártoknak szabadabb mérkőzése, az elveknek tisztultabb csatája és főleg a Képviselőháznak tisztább eszközzel való összeállítása gyakoroltatott volna a múltban? (Zaj a jobboldalon. — Ulain Ferenc: Pártkasszán vásárolt mandátumok, csendőrszuronyok! Ezek csinálták meg ezt a mai rendszert. — Sauer born Károly: A közigazgatási apparátus! — Zaj.) T. Ház! Mit szóljak a miniszterelnök úrnak ehhez a megállapításához és mit szólnak önök is ahhoz a megállapításhoz, amely valószínűleg önökre, a t. túloldalon ülő képviselőtársaimra ugyanúgy vonatkozik, mint reánk, ellenzékiekre, amikor a miniszterelnök úr kifogásolja azt, hogy túlsók okos ember van ebben az országban. (Bródy Ernő: örüljön neki! — Mojzes János: Vezető pozícióban kevés az okos ember! — Berki Gyula: Nem így mondta! — Esztergályos János: Vájjon mit mondott? — (Zaj.) A miniszterelnök úr nemcsak hogy az okos emberek számát kifogásolta ebben az országban, hanem az önállóan gondolkodó emberek túlságos számát is. Kijelentette, hogy ebben az országban túlsók a tervező ember, és túlkevés a téglahordó. Hát én a kuliknak és a tuchunoknak ezt az osztályozását az anarhiában és forradalmi veszedelmekben lezüllött Kínában igenis látom szemeim előtt, mert ha a társadalom így osztályoztatok, hogy téglahordó kulik az egyik oldalon és gondolkozási monopóliummal rendelkező tuchun- vagy nemzetvezér a másik oldalon, akkor a nemzet lezüllik a kínai színvonalra, (Ugy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) 3fi ezeréves alkotmányosság semmivé válik és akkor ez a magyar nemzet a kormányzati és pártpolitikai monopóliumon keresztül az egyéni diktatúra és a nemzeti katasztrófa útjára jut. (Egy hang a baloldalon: Ügy van! — Jánossy Gábor: Dehogy úgy van! — Zaj.) Méltóztassanak tudomásul venni, hogy annál a példánál, amely^ némelyek szeme előtt lebeg, az olasz példánál Mussolini hatalmas példájánál, az olasz fascizmus rendszerében is a legnagyobb gyengeség az, hogy diktatórikus úton kellett megszületnie. Diktatórikus úttm keltett megszületnie, mert més út akkor