Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-135

Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1932 december 13-án, kedden. 175 Olaszországban a rend fenntartására nem volt. De ez egy sajátságos eset s ez gyengéje ennek a rendszernek. (Buchinger Manó: A végét még nem tudjuk!) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy én talán a miniszterelnök úrnak ezeket a remélem visszavonandó kijelentéseit ne is vegyem túlságosan tragikusan, hanem egyszerűen figyelmeztessem őt egy adoma formájában arra a legnagyobb veszélyre, amely minden diktatúrából származik. Mikor a halálra ítéltet egy nyári napon a vesztőhelyre kísérte a pap, a halálraítéltnek rendkívül melege volt. A pap jólelkűen azt mondotta neki: könnyű magának, maga csak odáig megy, de nekünk vissza is kell mennünk. (Derültség.) Amikor Gömbös miniszterelnök úr diktatúráról beszél, amikor a kritika jogát megtagadja tőlünk, amikor pártom exisztenciájának is kétségbe vonja a jogosultságát és nemzeti érdekből való fennmaradását, méltóztassék megengedni, hogy én ezt az adomát szögezzem vele szembe: könnyű neki, ő csak azt látja, hogy az egyéni emelkedés útján merre lehet eljutni, (Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) de a nemzetnek vissza is kell onnan jönnie és ez a visszafelé vezető út sokkal nehezebb, tragikus és szenvedésteljes áldozatokkal van. tele. Különösképpen ez a párt, melyhez tartozni szerencsém van, s amelynek vezetését a közelmúlt napokban vettem át, már átesett egyszer a nemzeti egységnek ezen az iskoláján. Megboldogult nagyatádi Szabó István a legnagyobb jóhiszeműséggel, hittel és reménységgel vitte bele a magyar falunak ezt a pártját annakidején abba a nemzeti egységbe, amelyből — méltóztassék véleményt^ mondani — mi származott a magyar falu számára? Bölcsője volt-e ez a nemzeti egység a magyar falu reneszánszának, vagy pedig sírdombja a magyar parasztság, a magyar kisgazdaosztály, a magyar földmívesség jobb jövendőjének és felemelkedésének? (1 aps a baloldalon. — Jánossy Gábor: Bölcsője volt!) Mi sem hirdetünk osztálypolitikát, mi is nagyon jól tudjuk, hogy a magyar falu népének szüksége van arra az értelmi és erkölcsi erőre, amelyet a magyar intelligencia tud ennek a nagy gondolatnak, a nemzetet egyedül felemelni tudó népies gondolatnak a szolgálatába állítani, de az intelligencia kötelessége és jólfelfogott érdeke is, hogy jöjjön és segítsen felemelni ezt a porba sújtott magyar falusi népet. (Ügy van! Ügy van! belfelöl.) Mert befelé, az ország rendjének, ezekben a súlyos időkben, legfőbb biztosítéka az, hogy van egy falusi magyar párt, amely nemzeti alapon állva, őszinte és becsületes reformpolitikával magába fogadja azt a tömérdek jogos elégedetlenséget és keserűséget, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) amely, ha a mi pártunk feladná a maga egyéniségét, egész bizonyosan forradalmi szélsőségek felé tendálna. Amikor azt látom, hogy ezekkel SL diktatórikus s rövidlátó kijelentésekkel (Mojzes János: Pózokkal!) és az elmúlt pártabszolutizmussal szemben egy ilyen széles alapon felépülő magyar falusi párt az a külpolitikai tárgyaló fél is, amely sokkal sikeresebben tudná biztosítani a nemzet egyeteme javára azokat a nagy külpolitikai eredményeket, amelyek a horizonton már jelentkeznek; (Buchinger Manó: Ez is igaz!) amikor a revízió kérdése itt kopogtat, sőt döngeti a genfi kaput is, (Jánossy Gábor: Döngesse csak!) akkor szabad-e nekünk egy ilyesn retrográd politikának hangot adnunk ebben az országban és nem kell-e minden erőnket megfeszítenünk abban a tekintetben, hogy itt befelé a húr túlfeszítését megakadályozzuk, kifelé pedig a csonkaország határain túlra vonzó erőt gyakoroljunk az alkotmányos szabadságoknak, (Ügy van! Ügy van! — Tatps a baloldalon.) a becsületes és tisztességes kormányzásnak, a becsületes r ellenvélemény és meggyőződés tiszteletének és a fair play-nek, egy egészségesen és becsületesen berendezett közéletnek olyan európai színvonalán keresztül, amely egyedül képes nagy kérdésekben valódi nemzeti egységet produkálni. (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Egy rendszernek a próbaköve nem az, hogy minő ünnepélyeket tud függő exisztenciákon keresztül magának rendeztetni. Egy politikai rendszer próbaköve az, hogy nehéz időkben, megpróbáltatások sőt katasztrófák idején, amilyenek, sajnos, minden nemzet életében előfordulnak a történelem folyamán, minő ellenállóképességet, minő sttabilitást tud kifejteni a reázuduló bajokkal, gondokkal és katasztrófákkal szemben. (Ügy van! Ügy van! baLfetől.) Azt kérdezem, egy ilyen apolitikus, egy ilyen téglahordó szerepre kárhoztatott nemzet irányában, amelyben a szegénység, a nyomorúság, az elproletarizálódás, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) a hibás gazdasági politika ezernyi gondja és baja automatikusan mai gasra gyűjtötte már a gyújtó anyagot, lehet és szabad-e ilyen nehéz történelmi eseményektől terhes időben lehetetlenné tenni azt, hogy a különböző érdekek és felfogások egy tisztességes, törvényes és alkotmányos parlamenti élet keretein belül igenis mérjék össze a maguk fegyvereit, alakuljon ki egy közvélemény? Am döntsenek a különböző kerületek és pártok sorsa felett azok, akik erre egyedül hívatottak, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Titkos választójog! — Dinnyés Lajos: Ne a szolgabírák! — Sauerborn Károly: Meg a jegyzők!) döntsön a titkos választójog alapján megszervezendő nemzet! (Helyeslés a bal- és a szétsőbatotdalon. — Zaj a jobboldalon.) Nyíltan megmondom itt Önöknek és üzenem a miniszterelnök úrnak, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) ennek a pártnak magatartása attól függ, az a körülmény, hogy bizonyos objektív és tartózkodó kritikával fogadjuk-e a továbbiakban a miniszterelnök úr működését, vagy pedig a legélesebb harcot indítjuk meg haladéktalanul az ő rendszere ellen, attól függ, hogy fog-e nekünk a legrövidebb időn belül biztosítékot nyújtani arra, hogy a titkos választóijogot és becsületes választási rendszert záros határidőn belül megvalósítja. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mojzes János: Minden kibúvó és minden akasztófa nélkül!) T. Ház! A miniszterelnök úrnak azok a kijelentései, amelyeket a titkos választói jog kérdésében tett, nem teszik számunkra lehetővé a további várakozást. A miniszterelnök úr a történelem és Európa teljes félreismerésével a titkos választói jogról azt állítja, hogy az a népjáromba hajtja az okos és művelt embereket. Ezt mondja a miniszterelnök úr (olvassa): «A testvériségen is mosolygok addig, amíg annyit jelent, hogy tessék az általános, egyenlő és titkos választói jog alapján az úgynevezett népjárom alá helyezni a fejeket.» (Derültség a balés a szélsöbal<)ld<dim.) Az egész világ minden