Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. illése 1932 november 30-án, szerdán. 9 nem is a rádión keresztül, hanem az emberek sóhajain keresztül. Nemcsak az a kérdés, hogy a mosón—magyaróvári kerületben miként hajtják be az adókat, vagy hogy ott a gazdasági helyzet milyen, hogy a transzferálás után mennyiért adják el a gazdától lefoglalt állatot, hanem igenis az egész országban a gazdasági helyzetnek határozottan megvan az óriási jelentősége, nemcsak a megszállott területeken lakó magyarság, hanem az ottlakó nemzetiségek szempontjából is. Mindenesetre, ha a megszállolt területeken lévő magyarok és nemzetiségek azt hallják, hogy Magyarországon több a kenyér, jobb a közigazgatás, több a jog és a szabadság, mint náluk, akkor nagyobb propaganda nem kell, mint amilyen ez a hír. Ha azonban odaát azt hallják, hogy ebben az országban kevesebb joga van a népnek, mint odaát, kevesebb szabadsága van, kevesebb lehetősége van a kenyérre, akkor az viszont a legnagyobb antipropaganda az országra nézve, (Meskó Zoltán: A"csehek a pénztárcát húzzák ki az ember zsebéből!) Mindent el kell követnünk arra vonatkozólag, 'amit Pintér t. képviselőtársam mondott, hogy igenis ebben az országban olyan megelégedett nép lakjék, amely tudja azt, hogy őt^ úgy kormányozzák, aminél jobban őt 'kormányozni egyáltalában nem lehet. (Meskó Zoltán: A csehek a jegygyűrűt húzzák le az ember ujjáról adóban — Zaj.) Igaza van a képviselő úrnak, hogy ott még a személyi motozás eszközeit is alkalmazzák az adóvégrehajtások alkalmával. (Meskó Zoltán: A legalábbvalóbb módon csinálják az adóvégrehajtásokat!) Ez azonban éppen úgy propaganda ő ellenük, mint amilyen propaganda mellettünk az, ha nálunk jobb, gazdaságosabb a szituáció, a megélhetés könnyebb és az embereket kevésbbé vexálják. Ez mindenesetre propaganda a magyar államrendszer és annak formája mellett. T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban is azt mondjam, hogy ez a kormány, amely azzal jött ebben az országban, hogy sofort-programmot nemcsak hirdet, ele meg is valósít, két hónap óta a világon semmit sem csinált, ez a kormány két hónap alatt csak egyetlenegy tettet produkált, még pedig azt, hogy megszerencséltette az ország népét újabb adónak, az inségadónak behozatalával. Az országban alig van társadalmi rend, alig van foglalkozási ág, amelynek gyűlésein nem jelent volna meg vagy a miniszterelnök úr a maga személyében, vagy pedig meg nem jelentek volna az egyes szakminiszter urak. En voltam gyűlésen, ahonnan éppen slagra mentek el a t. kormány képviselői és tagjai; pl. a Vigadóban megtartott iparosgyűlésen, ahol pedig az emberek már hozzászokhattak ahhoz, hogy azok az ígéretek, amelyek az utóbbi esztendőkben a kormány szájából az iparosok felé elhangzottak, csak mézesmaszlagok maradtak, mégis az emberek azt mondták: nohát, nekünk keményen megígérték, hogy a mi helyzetünkön sofort segíteni fognak, hát mi sofort meg is vagyunk győzve és várjuk a segítséget. Ezzel szemben mi történik? Meg kell állapítanom azt, hogy a kispolgári társadalommal szemben, amely Magyarországon soha olyan nyomorban nem volt, mint amilyen nyomorban ma van (Ügy van balfelöl.), soha olyan szörnyűséges módon az adókat behajtani nem törekedtek, mint amilyen módon ma törekszenek erre, vagyis a legnagyobb nyomorban levő társadalommal szemben a legszörnyűbb spanyol srófokat alkalmazzák. Meg kell állapítanunk, — és aki ezt nem állapítja meg, az nem kormányozhat jól, akármilyen magas eszmék által hevíttetik is — hogy ebben az országban nemcsak a kispolgári társadalom van a tönk szélén, hanem az egész középpolgári társadalom is, ami alatt azt értem, hogy nemcsak az iparos és kereskedő, hanem igenis, az ügyvéd és orvos is teljesen kétségbeesett anyagi helyzetben van, és minden ember, akinél megjelenik a transzferkocsi, szomszédaitól, rokonaitól pengőnként szedi össze azt az összeget, amellyel lekönyörgi a végrehajtónál. a transzferálás eszközlését. Meg kell állapítanom azt^is, hogy az ország lakossága között foglakozási ágak szerint nem lehet különbséget tenni, mert amilyen katasztrofális helyzetben van a városi lakosság, ugyanolyan katasztrofális helyzetben van a falusi lakosság is. Azt, hogy a vidéken a pénzforgalom megszűnőben van, nem én állapítom meg, hanem meg kell állapítanunk, hogy már a munkásokat is terményekben fizetik, (Ügy van! balfelől.) meg kell állapítanunk, hogy a falusi szatócsüzletekben valóságos cseregazdaság folyik, ahol a fűszeráruért tojást, kukoricát hoznak, ahol a négyes paklidohányért tojást hoznak. Meg kell állapítanom, hogy a faluban a pénzforgalom lassankint teljes mértékben megszűnőben van, és például a faluban a tízpengős lassanként teljes raritássá ,válik. (Meskó Zoltán: A községi múzeumban mutogatják már!) Ezekből egyáltalában semmit sem látni. Ezzel szemben, t. Képviselőház, helyzet, hogy direkt törvényellenesen — és ezt aláhúzom, hogy törvényellenesen —. elviszik az iparosok szerszámait, elviszik a kereskedők üzletéből az árut, sok helyen elviszik, elárverezik a pultot is. (Propper Sándor: A mérleget is!) Elviszik a mérleget is. Azért mondom, hogy törvényellenesen, mert a törvényben benne van, hogy semmiféle foglalkozást űző embertől a foglalkozásához szükséges eszközöket elvinni nem lehet. A fuvarostól tehát nem lehet elvinni a szekeret, nem lehet elvinni a két lovat, ugyancsak a fuvarostól nem lehet elvinni az állatai eltartására szükséges hat hónapi takarmányt, az iparostól nem lehetne elvinni a tűzőgépet, nem lehetne elvinni a kaptafát, nem lehetne elvinni a kalapácsot, és a borbély üzletéből nem lehetne elvinni azt a széket, amelyre a vendégnek borotválás közben rá kell ülnie. Ezzel szemben az egész országból nyakra-főre jönnek a panaszok, hogy igenis, kímélet és irgalom nélkül, a törvény kifejezett rendelkezései és parancsai ellenére elviszik az iparosok szerszámát, a kereskedők üzletéből a mérleget és azokat az árukat, amelyek életének fenntartására szükségesek. Ha az iparosoktól elviszik a szerszámokat és a kereskedőktől elviszik az üzletük üzésére szükséges eszközöket, hát miből törjön fel ismét IVA ci kisexisztencia, aki nem a saját hibájából pusztult el és nem a saját hibájából ment tönkrel Hiszen így az állam végül is teljesen megöl egy exiszteneiát. Csak azt kell hangsúlyoznom, hogy nemcsak nem szabad, de nincs is semmi joga az állami hatóságnak addig, amíg a törvény megváltoztatva nincs, arra, hogy az iparos szerszámát elvigye. Az utóbbi időben azonban, úgy látszik, nem lévén megelégedve a központi hatóság a KÉPVISELŐHÁZI NA.pLÖ XII. 2