Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-135

135. ülése 1932 december 13-án, kedden. 164 Àz országgyűlés képviselőházának talmi viszonyaiban. (Gr. Esterházy Móric: Ügy van!) Méltóztassanak megengedni, hogy erre a kérdésre egy pár szóval még kiterjeszkedjem. Az államfőnek hivatása és feladata az, hogy a törvények kihirdetéséről gondoskodjék. Joga van ahhoz, hogy a törvényeket kihirdetés előtt visszaküldje, mely esetben az országgyűlés újra köteles ezekkel a törvényekkel foglalkozni. Már most házhatározat esetében természetszerűleg ily lehetősége az államfőnek nem áll elő és ha házhatározattal intézkednek ezeknek a külön gesztióknak a kérdésében, ezzel implicite azt állapitják meg és azt mondják ki, hogy igenis, a magyar államban folyhat gazdálkodás százmilliós kiadásokkal, törvényhozási felhatalmazás nélkül felvett kölcsönök terhére anélkül, hogy erről az államfőnek hivatalosan (Gr. Esterházy Móric: Sehol a világon nincs ilyen!) tudomásának kellene lennie. Nem hiszem, hogy ezzel megkönnyítenők az államfőnek a történeti felelősség viselését, amely történeti felelősséget pedig az ő idejében és korában folyt kormánygazdálkodásért mindenkor viselnie kell. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen-) És különösen szembetűnő ez a helyzet a jelenlegi ideiglenes alkotmány idejében azért, mert hiszen a királyhoz, mint méltóztatnak tudni, a kormánynak mindenkor felterjesztéseket kellett tenni minden 20.000 forintot meghaladó kiadás, vagy kötelezettségvállalás esetében. (Fábián Béla: Úgy van!) Módja, alkalma volt tehát arra, hogy ezekhez a kérdésekhez hozzászóljon és azokban uralkodói felelősséggel állást foglaljon. Ezt az a körülmény, hogy az egyes miniszter urak valószínűen jelentettek az államfőnek, semmiképpen sem pótolhatja,, még pedig azért nem, mert egészen más az ilyen szóbeli jelentés és egészen más az, amikor aktaszerűen és aláírással foglal az ember állást egyes kérdésekben. (Ulain Ferenc: Nem tudott ezekről a dolgokról, tudom, hogy nem!) Másrészt pedig azért sem pótolhatja, mert hiszen kétségtelen, hogy az ilyen jelentésekben nem arra helyezték és helyezhették a súlyt, hogy olyan gesztiét javasolnak, amelyhez a törvényhozás felhatalmazása nincs meg. Lássuk a második tényezőnek, az országgyűlésnek szerepét. Nemcsak a számviteli törvény, hanem az 1889. évi országos határozatok is intézkednek a számvitelre vonatkozóan és ezekben az országos határozatokban az van, hogy minden nagyobb kötelességvállalás es olyan, amely hosszabb időre terheli meg az államháztartást, és azután minden kölcsönügylet is belefoglalandó a legközelebbi költségvetésbe, hogy ilyenmódon együtt láthassa és ítélhesse meg az országgyűlés azokat a terheket, amelyek ezekből a különböző kötelességvállalásokból és kötött kölcsönökből az államra és a polgárokra hárulnak. Ha önök házhatározattal méltóztatnak eldönteni és véglegesen intézkedni az 1929/30. és 1930/31. zárszámadásoknak a kérdésében, ezzel elintézték, illetve elintézni vélik a dolgot az akkori kormányzat felé, a nélkül azonban, hogy módjuk lett volna, a nélkül, hogy tényleg megtették yolna, hogy legalább a maguk összességében és egymásra való hatásában elbírálták volna, vagy csak összefoglalva látták volna is azokat a terheket, amelyek a magyar állampolgárokra, az adózó publikumra a felhatalmazás nélkül felvett kölcsönökből és az ugyancsak előzetes felhatalmazás nélkül -kötött sokféle terhes szerződésekből származnak. Kérem beszédidőmnek negyed órával való meghosszabbítását. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: A Képviselőház a meghosszabbítást megadja. ; Kállay Tibor: Hiszen az állami költségvetésben még legújabban is jóval kevesebb összeg szerepel állami kölcsönök címén, mint aminő összeget a pénzügyminisztérium havi jelentései feltüntetnek, ami annak is következménye, hogy ezek a különböző kölcsönök és hitelműveletek meglehetősen nyúlós kölcsönöknek és hitelműveleteknek nevezhetők. Ezeknek egy része fizetési hátralék volt eredetileg. Amikor azután nem tudták a fizetési kötelezettséget teljesíteni, kölcsönökké avanzsáltak és később, lapuikor a krónikus fizetési képtelenség esete különösen külföldi vonatkozásokban a devizakorlátozások szükségessége folytán beállott: legalább is részben újra fizetési hátralékokká lettek. Ilyen módon tehát, mondom, összefoglalva és együtt ezek a terhek nem szerepelnek még a legújabb állami költségvetésben sem, annál kevésbbé, mert hiszen ez a költségvetés a dolog természete szerint nem tünteti fel az állami garanciákat, amelyek egy része pedig időközben de facto állami kötelezettségekké vált. Végül nézzük az állami számvevőszék szerepet. Az állami számvevőszék az 1870: XVIII. te. értelmében azért felelős, amit megtudott, mint mullasztáslt, vagy törvénnyel ellenkező cselekedetet a kioirmányzat részéről, és amit bejelenteni elmulasztott. A helyzet azonban úgy all hogy nem igen tudta meg. (Fábián Béla: Nehéz volt neki megtudnia, titkoltak előtte mindent. Láttuk a népjóléti vizsgálatánál, — mnök csenget.) Azokról a túlkiadásokról, utalványozásokról, amelyek felhatalmazási nélkül eszközöltettek, a számvevősaék a kimutatásokat rendesen megkapja, azokról jelentést is tesz félévenként a Házmaik. Nem így áll azonban ia helyzet a most sízóbanfiorgó kölcsönöket es általában azt az egész külön gazdálkodást illetőleg, amelyet ismertettem és amely ezeknek az éveknek tartama alatt folyt. Mert hiszen látjuk, hogy a számvevősizék félévi jelentéseiben az 1870. évi törvényben lefektetett közlési kötelezettség ellenére ezekről nem volt szo, ami azt mutatja, hogy tehát a számvevőszék tudomással sem bírt ezekről, meghívták. (Fábián Béla: így, így! Akkor is szerzett, amikor egy-egy leleplezési ünnepélyre meghívtak. (Fábián Béla: így ígyl Akkor is revolverrel!) Magábanvéve azonban az a körülmény, hogy az állami számvevőszék arról is, amiről tudomást szerez, csak azokban a jejelentésekben köteles beszámolni, amelyek a miniszterelnök által terjesztettnek az országgyűlés elé, — és ilyen jelentések csak az évközi hiteleltérési jelentések s a zárszámadások — mutatja a helyzet tarthatatlan voltát. Hiszen latjuk, hogy a formai jog szempontjából kiiogas a számvevőszék működése ellen ma nem emelhető, és a helyzet mégis az, hogy ezekből a mai zárszámadásokból értesülünk csak és ezeknek a mai zárszámadásoknak a kapcsán kellene tulajdonképpen tárgyalnunk azokat az észrevételeket, azokat a kifogásokat es azokat a javaslatokat, amelyek arra valók, hogy felallítassék a pénzügyi szanálásnak a programma, holott ezt a szanálási prögrammot mar jó egy esztendővel ezelőtt megcsináltuk az ide meghívott népszövetségi megbízottak közreműködésével akkor, amikor természetszerűleg még. zárszámadások., és'általában