Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-135

Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1932 december 13-án, kedden. 165 semmi nemű számszéki dokumentumok nem állottak rendelkezésre. Azt hiszem, hogy a mai gyorsan folyó élet mellett ëz a rendszer fenn nem tarható. Ezek a zárszámadások igen szépek és igen jók arra, hogy egy állami számvitel rájuk alapíttassák, s nagyon helyesek és megfelelőek arra, hogy a r közigazgatás erre bazirozza a maga munkáját; arra azonban nem alkalmasak és nem megfelelőek ma- már, hogy segédkezet nyújtsanak az országgyűlés két Házának arra nézve, hogy ellenőrzési jogát megfelelően gyakorolja, és ebbeli kötelességét megfelelően teljesíthesse; amihez az kell, hogy olyan időben értesüljön az eseményekről, amikor szavát felemelve még hathatósan hozzájárulhat a politikának megváltoztatásához. (Fábián Béla: Eső után köpenyeg!) Éppen ezért nagy súlyt helyeznék arra, hogy a t. Ház elfogadja azt a javaslatot, amely oda tendál, hogy a számvevőszék a jövőre nézve köteleztessék és hivassák fel arra, hogy ugyanolyan jelentéseket terjesszen a Képviselőház elé, mint amilyen jelentéseket ezidőszerint Tyler, a budapesti népszövetségi képviselő terjeszt a Népszövetség elé. Hiszen a mi hitelünknek külföldön ez nemhogy nem árt, de ellenkezőleg hitelünk megmaradásának éppen egyik bázisát képezik azok a jelentések, amelyeket teljes őszinteséggel készít az itteni viszonyokról a népszövetségi képviselő az európai közvélemény számára. Kétségkívül nem árthat politikailag sem, ha egyszer tisztán és világosan lát a magyar nép ezekben az állami gazdálkodási kérdésekben, amely gazdálkodás végtére mégis csak az ő adójából folyik. (Bródy Erjiő: Csakis abból!) Nem árthat ez a jövőre nézve akkor, ha legnehezebbek a viszonyok, ezeknek a Tyler-féle jelentéseknek közkézenforgása nem árt. Úgyhogy azt hiszem, semmiféle szempont nem gátolhatja, nem akadályozhatja azt, hogy a jövőre nézve ez megtétessék. Mégis csak az ellenőrzés 'lehetőséigének egyik biztosítéka, ha a jövőre, amikor majd la népszövetségi képviselő úr eltávozik és nem tesz többé jelentéseket, a számvevőszék '. veszi át az ő dolgát és ugyanazokat a jelentéseket mintegy folytatva hozza az állami gazdálkodás eseményeit elénk. (Bródy ErnŐ: A törvény nem kerül semmibe!) Kétségtelen, hogy a minisztérium is tesz javaslatokat, előtérjesetéseket és ad ismertetéseket^ dé a minisztérium javaslatai, előterjesztései és ismertetései sohasem pótolhatják egy független ellenőrző fórum jelentéseit és ismertetéseit. A kormány jelentései alapján kevésbbé könnyen bírálhatok, de igenis mindig alapíthatom a magam bírálatát egy olyan objektív jelentésre, amely a törvény által kijelölt ellenőrző fórumtól származik.. Ezért kérem annak a határozati javaslatnak az elfogadását, amely arra vonatkozik, hioigy annakidején, majd a népszövetségi biztos működésének megszűnése után és az ő jelentéseinek mintegy folytatásaként a számszék köteleztessék ilyen jelentések megtételére. (Helyeslés bálfelöl.) Azután beterjesztek egy javaslatot a rendelkezési alapok hiteleire vonatkozólag is. Azt hiszem, tudják, de talán nem felesleges ismételnem, hogy micsoda kellemetlen érzést kelt nemcsak az ellenzékben, hanem általában az egész közvéleményben az, amikor iái rendelkezési alapoknál túlikiadás fordul elő. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezek azok az összegek, amelyekről számadást adni nem kell, ezeket bevonja valami miszticizmus varázsa s az ember nem tudja, mire költötte el a kormány (Fábián Béla: Házipénztár!) s ezért nyugtalanítja az itt felmerült és nem indokolt tülkiadás; mert hiszen a törvény értelmében a kormány nem köteles elszámolni sem arról^ az öszszegről, ami engedélyeztetett» sem arról, amit ezen az engedélyezett összegen túlmenőleg költött el. A számviteli törvény helyes értelmezése szerint túlkiadásnak ezen a téren^ nem is lehetne helye. Békeidőben a tulajdonképpeni rendelkezési alapoknál, legalább is emlékezetem szerint, ez nem is fordult elő. Igenis, előfordult egyes rendelkezési alapszeírűen kezelt alapoknál, ha jól emlékezem, a közbiztonsági alapnál, ahol azonban az ember mégis csak inkább megérthette azt, hogy ott valami túlkiadás szüksége előfordulhatott, de a békében, mondom, ez is ritkán történt meg. Az utolsó időkben azonban ez rendszerré vált, és kifogásolnom kell ez eljárást a legutóbbi években azért, merít aíkkor már a pénz stabilitásának hiánya nem indokolhatta;, hogy a törvénnyel szemben eltérő utalványozások, különösen olyan ^ messzeimenőleg eltérő utalványozások forduljanak elő, mint ahoev azt a most tárgyalt zárszámadásokban látjuk. De kérem különösen — amire beszédem eleién terjeszkedtem ki — törvénnyel való elintézését annak, ami a törvényhozás tárgya. Mert hiszen a, felelősség kérdésétől egészen eltekintve, illetőleg azt pro és kontra nem érintve, rá kell mutatnom arra is, hogy éppen azoknak, akik végleg el akarják intézni ezeknek a kezeléseknek az ügyét és ezzel együtt a kormányzat felelősségének kérdését, nézetem szerint érdeke és feladata, hogv ezt úgy intézzék el, hogy azután erre a kérdésre többé visszatárni ne lehessen. Méltóztassanak megengedni, egy házhatározat nem elintézés. Ezek az 1929/30. és 1930/31. évi zárszámadásokban szereplő intézkedések, ezek a kölcsönök, ezek a 15—20 esztendőre kötött szerződések és megterhelések állandó terheket statuáltak és a vonatkozó kérdések mindenkor vissza fognak térni. Mindaddig, amíg nem alapíttatnak törvényre, soha sem lesz lehetséges arra hivatkozni, hogy egy házhatározattal már elintézték azokat, (Bródy Ernő: Miért nem akarnak törvényt hozni?) Kétségtelen tehát, hogy a felelősség kérdését sem intéztük el ezekkel a házhatározatokkal és nem kell hozzá semmi egyéb, mint egy politikai változás, hogy azt mondhassuk, hogy ez a leányzó csak aluszik és nem halt meg, és tehát újra elővétessék a gazdálkodás kérdéseinek egész komplexuma. Ismertettem a három határozati javaslatot, amelyekkel felszólalásomban foglalkozni kívántam. Felhívom reá.iuk az igen t. Háznak, különösen a túloldalnak és a kormánynak a figyelmét; hangsúlyozva és hozzátéve, hogy semmi egyebet nem kérek, mint azt, ami a törvényekből és a magvar alkotmányból folyik. Ne méltóztassék lekicsinyelni azokat a kívánságokat, amelyeket előterjesztek, és azt mondani, hogy ezek elfogadása még nem sokat fog a helyzeten segíteni. Igenis, ez is egy lépés, ez is egy biztosíték arra nézve, hogy nyugodtabbá tegyük a magyar életet és jobban megóvhassuk a megrázkódtatásoktól. Az elmnlt 15 év alatti időben két ízben érte a magyar állampolgárokat váratlanul olyan óriási megrázkódtatás, amelyhez hasonlót a jövőben talán már nem is bírnánk el. Ha az ember ezeknek a rázkódásoknak a történetét átnézi, utólag, már objektív fejjel, — hiszen benne éltünk és végigcsináltuk azokat — akkor azt